A Salt and Sanctuary-ról kollégánk már írt korábban, a megjelenés tájékán. Így ez a teszt nem is annyira a játékról, hanem inkább annak hordozható mivoltáról fog szólni. Hiszen a Dark Souls ihlette 2D-s szerepjátékot a legtöbb rajongó valószínűleg már jól ismeri, de ha valakit mégis elkerült volna, annak itt egy rövid ismertető, korábbi cikkünkből:

“A Salt and Sanctuary játékot a SKA Studios készítette, és lényegében a Demon’s Souls, Dark Souls és a Bloodborne együttese ihlette. Itt is meghalunk rengetegszer, és a legegyszerűbb ellenfelek is lehetnek végzetesek. A képernyő méretű bossokról nem is beszélve…”

Nos, e türelmet próbáló alkotás idén Nintendo Switchen tér vissza, s részemről nem is lehetnék boldogabb, hiszen a hordozhatóság jobban áll neki, mint bármelyik vezető konzol vagy PC.

Azok kedvéért, akik mégsem ismernék a játékot és kattintgatni sem szeretnek, a játék története szerint egy hajótámadást követően, mely nevezett hajón egy bizonyos hercegnőt szállítunk súlyos sérülést szenvedünk és egy nincstelen és kegyetlen földön találjuk magunkat. A küldetés adott, meg kell menteni a hercegnőt, de hogy az egészből mi fog ki sülni, azt már csak az összeszedhető dokumentumokból, illetve az utunk során született találkozásokból tehetjük össze, nem kevés munkát hagyva fantáziánknak. Így a játék egyúttal kedvez azoknak, akik inkább csak a kihívást keresik, s azoknak is, akik szeretnek órákig mesélhető teóriákat gyártani egyes történetekhez.

A játékmenet ugyanazt a formulát követi (se többet, se kevesebbet), mint bármelyik Souls-like játék. A nehéz platformer részeknél még nehezebb ellenfelek nyújtják a kihívást, amihez hozzájönnek a képernyő majd háromnegyedét elfoglaló, kegyetlen főellenfelek. A féktelen csapkodást a gyorsan fogyó stamina csík korlátozza, aminél csak életünk képes még gyorsabban búcsút inteni nekünk. A legyőzött ellenfelekért lélek helyett most “só”-t kapunk, amiből szintet léphetünk, valamint aranyat, amiből vásárolhatunk. Előbbi halálunkkor elveszik, s ilyenkor vissza kell jutnunk oda, ahol jobb létre szenderültünk, s vagy gyilkosunkon kell revansot vennünk, vagy egy fura, csapkodó árnyéklényt kell megölnünk az értékes valutáért. Az arany azonban halálunk során is megmarad, csupán egy rejtélyes fazon adóztat meg minket pár érmével, amiért visszahozott az életbe.

Ami kicsit újdonság a Souls játékokhoz képest, hogy a szintlépés egy szerteágazó fán keresztül zajlik, melynek pontjai összekötődnek egymással s roppantul szerteágazóak. Tulajdonságainkat így a fa egy-egy pontjának megszerzésével fejleszthetjük, s nem pontokat osztogatva vásárolunk a különböző képzettségek között. A fegyverek és páncélok használata is ide köthető, így egy erősebb kardhoz nem a nagyobb erő érték a mérvadó, hanem a megfelelő képzettség. Ezen kívül a különböző menedékekben, ami a Dark Souls játékokban található megannyi Bonfire megfelelője, totemeket állíthatunk ki, melyek erősíthetik az adott helyet, például új árusokkal, vagy gyorsutazással.

A Salt and Sanctuary az a tökéletes port, amit minden rajongó elképzelhet. Stabilan és szemetgyönyörködtetően fut, kompromisszumok nélkül handheld és dockolt módban egyaránt. A bő 15 óra alatt, amit eddig a játékba öltem a Nintendo hordozható masináján nem találkoztam semmilyen technikai jellegű problémával. Sajnálatomra azonban, ugyanez vonatkozik az újdonságokra is, ugyanis az SKA Studios ennek terén nem erőltette meg magát, s a nagygépes emlékeimhez képest semmi változás nem jött szembe. Ez azonban nem vesz el a program értékéből, s a hordozható Dark Souls játék mellé tökéletes útitársként tud szolgálni.

 

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás