Először azt hittem, hogy a játék olyan mint a nemrég bemutatott Sprint Vector, és ez is valamilyenféle futó- vagy akadálypályán kivitelezett ügyességi játék, ám tévedtem. Talán a második rész még igaz is rá, mert kétségtelen, hogy ügyességre szükségünk van, pont annyira, mint amennyire állóképességre. Viszont a játék legkevésbé sem arról szól, hogy milyen gyorsan jutunk el “A” pontból “B” pontba, hanem, hogy milyen ügyesen tesszük azt.

A játék Óz birodalmában játszódik, amit mindenki jól ismer. Vannak ismerős elemek mint a repülő majom vagy a nagy beszélő fej, illetve az eredeti történethez híven, nem értjük mi történt velünk és, hogyan kerülünk erre a furcsa helyre. Ám nem is tudunk rajta túl sokat töprengeni egyből feladatunk van, mely nem más mint kristályokat gyűjteni, míg a lábunkon lévő varázscipő, hajt minket előre így csak arra kell figyelnünk, hogy minél többet megszerezzünk.

Beat Saber

Ami talán a legérdekesebb az egészben, hogy első ránézésére nem is gondolná az ember, de ez egy ritmus játék. Olyan mint a Steamen már elérhető Audio Shield (HTC Vive), vagy a közeljövőben megjelenő Beat Saber (PS VR). Oké nem teljesen olyan, de egy kategóriába sorolhatóak és elég élvezetes, amikor elkapjuk a ritmusát.
(Javaslom a videókat ha még nem ismernétek őket)

Audioshield

Durva mi? Sajnos a Run Dorothy Run közel sem tűnik ennyire élvezetesnek, ám ha figyelembe vesszük, hogy a 2 játék közül az egyik csak PC-s vr-hoz elérhető, amihez olyan gépre van szükségünk, melynek az árából vehetnénk egy használt autót és még a vr szemüveg meg sincs hozzá, illetve a másik ugyan elérhető lesz Play Station VRra, ám egyelőre még nem jelent meg. Akkor már is rájövünk, hogy annyira nem rossz ez a játék.

Félreértés ne essék nem attól jó, hogy “olcsó”. Nagyon szépen helyt áll a vr címek között. Pontos az irányítása, jók benne a zenék, amikre mozgunk, majdnem minden hibátlan benne, nem tűnik nagy költségvetésű játéknak, és ez sajnos a kinézetén látszik is, közel sem annyira szép, mint amennyire elvárható lenne. Minden szögletes benne és ugyan vannak formák, boltívek, hasonlók de amiatt, hogy az elemek egyenesek (Feltételezem így akarták elkerülni a recés éleket) sajnos sokat ront az összképen.

Viszont mindezért kárpótol minket a lendületesés ritmusos játék. Mint említettem kristályokat kell gyűjtenünk míg a varázscipő szalad helyettünk, ezt a 2 move kontrollerrel tudjuk megtenni,miközben szól a zene és egészen addig míg bele nem jövünk fel sem tűnik nekünk, hogy a gyűjtendő dolgok elhelyezése a zene ritmusára vezeti a kezeinket és a testünket. Csak akkor tűnik fel, hogy gyakorlatilag már táncolunk. Ráadásul azt kell mondjam, hogy ugyan a kinézetre ráférne még 1-2 ráncfelvarrás, a szinkron, ami a zene és a kristályok között van nagyon jó, a játék pedig igen csak kihívásokkal teli, a legkönnyebb fokozaton sem tudtam megcsinálni 100%-ra egyik pályát sem, bár tény, hogy nem erősségem a tánc, és olyan a ritmusérzékem mint egy darab botnak, ennek ellenére kimerem jelenteni, hogy nem egyszerű még a profibbaknak sem. De ha még is annak bizonyulna van még 2 nehezebb fokozat, úgyhogy nem kell elkeseredni

Egy szó mint száz, a játék talán nem olyan meghatározó a stílusban mint a “nagyok”, ám az biztos, hogy mindenképpen megérdemli a figyelmet, hiszen játszani mindenki szeret. És míg a másik 2 cím, a fiatalabb korosztálynak akár túl durva is lehet, ez mindenkinek tökéletes.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás