Phantom Brave: The Lost Hero – Játékteszt
A Nippon Ichi Software ugyan leginkább a Disgaea-sorozatról ismert a JRPG-körökben, de a stúdió időről időre előhúz valamit a fiók mélyéről, ami elrugaszkodik a szokásos receptjeiktől. A Phantom Brave: The Lost Hero pontosan ilyen próbálkozás: a 2004-ben megjelent, mondhatni kultklasszikus játék folytatása, amely egyszerre próbálja tiszteletben tartani a múltat, miközben modernizálni és újítani próbál. Bár az új kiadás látványban és rendszerekben sokat lépett előre, közben fájóan emlékeztet arra is, hogy mennyire nehéz egyszerre mély, de mégis az átlag játékos számára befogadható alkotással előállni.
A Phantom Brave: The Lost Hero története ott veszi fel a fonalat, ahol a régi játék abbahagyta: Marona, a kedves Chroma-lány, és szellem-pajtása, Ash, új küldetésre indulnak, hogy békét hozzanak az élők és a Phantomok (a szellemek) közé. Egy kalóztámadás azonban hamar szétválasztja a duót, Marona egy szigeten köt ki, ahol találkozik Apricottal, egy nem túl félelmetes, de annál lelkesebb kalózlánnyal. Innen indulunk neki egy új történetnek, ami rengeteg bájos és szívhez szóló pillanattal fog megajándékozni minket, és az egyetlen probléma, amit fel lehet ellene vetni, hogy túl sokáig toporog a karakterek ismertetésén mielőtt valóban beindul.
A Lost Hero látszólag követi a NIS-játékok ismert vázát: egy központi hubból indulunk a csatákba, toborozhatunk karaktereket, fejleszthetjük egységeinket. A felszín alatt azonban már egészen más vizekre evezünk. A játékmenet alapja a „Confine” rendszer, amely segítségével Marona képes szellemeket „megidézni” különféle pályán található tárgyakba – így kapnak testet az elhunyt harcosok egy-egy kő, kard vagy bokor formájában. Ez elsőre furán hangozhat, azonban egy remekül működő rendszer – legalábbis akkor, ha sikerül kibogoznunk a szabályait.
Az egységek szabadon mozoghatnak a térképen, nincs kötött háló a mozgáshoz, azonban az idézett karakterek csupán néhány körig maradnak pályán, majd eltűnnek. Ez kőkemény stratégiai tervezést követel tőlünk: ki, mikor, hová, milyen tárgyat szálljon meg, és ez milyen hatással lesz az egységre? Apricot például egy erős egység, de ha túl korán hívjuk be, nem tudjuk őt kellően kihasználni a rövid, három körig tartó jelenléte miatt – és ez a játék egyik központi dilemmája az összes többi egységünk esetében is. A további rendszerek, mint a Confiend (mely során a szellemek magát Maronát szállják meg) vagy a Confire (mely segítségével speciális tárgyakat hozunk létre a szellemek számára), még tovább mélyítik a stratégiát.
A grafikai fejlődés az eredetitől talán a legszembetűnőbb, és legnagyobb: a 2D karakter sprite-ok helyét ezúttal részletes 3D modellek vették át, látványos, mégis aranyos stílust tartva. A karaktermodellek és a világ dizájnja nagyon jól illik a játék témájához, és a modern technológiának hála kifejezőbb, mint valaha: a játékvilág egy apróbb, de igazán élő világ.
A hub tele van lehetőségekkel, talám egy kicsit túlságosan is: Találunk itt boltokat, képességfejlesztőket, egységgenerálókat és még sok mást. Mindezt, az ázsiai fejlesztőktől megszokhatóan egy nehezen átlátható, redundáns menürendszerbe zsúfolták, aminek az irányításán teljes mértékben érződik, hogy inkább kontrolleres irányításra tervezték. Az összecsapások során az ellenfelek mellett a kamera is gyakran keresztbe tehet nekünk: a szabad forgathatóság ellenére néha egyszerűen nem látni, mi történik egy épület mögött vagy, ami még gyakoribb, szintkülönbségek közelében.
A Phantom Brave: The Lost Hero egy igazán különleges visszatérés, de azok számára is remek élményt nyújt, akik nem játszottak az eredetivel, azonban rajongói az SRPG műfajnak. A történet szívmelengető, a mechanikák egyediek, a stílus pedig magával ragadó. A legnagyobb akadály a tanulási görbe meredeksége, és a játék keveset tesz azért, hogy megkönnyítse a rendszerei elsajátítását. A könnyített nehézségi fokozat jó kezdő lépés, de nem elég: a rendszer összetettsége továbbra is elijesztheti azokat, akik csak egy könnyed RPG-re vágynak.
Értékelés
78%
Összefoglaló A Phantom Brave: The Lost Hero mely nagyon sok tekintetben remekel, és csupán rendszerei átláthatatlanságából eredő nehézsége miatt nem tudom mindenkinek ajánlani. Azonban az eredeti játék és az SRPG játékok rajongóinak egy kötelező darab.
