Oldal kiválasztása

Need for Speed: SHIFT (X360) – Játékteszt

Need for Speed: SHIFT (X360) – Játékteszt

Augusztus elején pár kör erejéig már próbára tehettük az EA régi sorozatának új irányt képviselő első fecskéjét, a Need for Speed: SHIFT-et, azonban a teljes verziót csak a napokban tudtuk tesztpadunkra küldeni.

Az Electronic Arts még év elején jelentette be, hogy teljes egészében új koncepcióra húzza fel legújabb Need for Speed játékait, ugyanis a szebb éveket is megélt sorozat elmúlt években megjelent epizódjai – durván a Porsche Unleashedig visszamenőleg – eladási mutatóinak zuhanása mellett a rajongók és a kritikusok is egyre durvább és kíméletlenebb jelzőkkel illették a játékot, melynek legutóbbi epizódja, az Undercover volt az utolsó csepp a pohárban. Az EA nehezen, de beismerte, ez így nem mehet tovább, új csapatot bízott meg a Need for Speed: Shift fejlesztésével, mégpedig egy olyan gárdát, akiknek tagjai olyan remekműveken dolgoztak, mint a GTR. A Slightly Mad Studios munkatársai tehát kellő tapasztalattal rendelkeztek versenyszimulátorok fejlesztése terén, az EA kérésére mégse teljesen orientálódott ezen irányba a sorozat, hiszen az NFS mindig is a kommersz játékok sorát gyarapította, mindig egy szélesebb célközönséget célzott meg. A stúdió pedig felismerve ezt, ügyesen lavírozik végig az arcade és a szimulátor határain, így egy teljesen élvezhető, több igényt is lefedő epizód lett a Need for Speed: Shiftből, melyben ismét visszatérünk a zárt vonalvezetésű pályákhoz.

 

A játék indítását követően két lehetőség áll majd rendelkezésünkre. Egyrészt a Quickplay módban gyors, mindenféle tét nélküli köröket futhatunk kedvenc járgányunkkal, míg a másik opció a karrier módot kínálja fel, mely egy többlépcsős rendszert alkalmazva kínál lehetőséget a versengésre. Utóbbit választva először egy tesztfutamon kell részt vennünk, ahol a játékot is népszerűsítő, bivalyerős BMW M3-as volánja mögött kell bizonyítanunk, milyen pilóták is vagyunk valójában. A verseny után a játék ugyanis kielemzi vezetési képességünket, és ez alapján felkínál egy nehézségi szintet, amiben az ellenfelek mesterséges intelligenciájától kezdve autóink vezethetőségén át mindent automatikusan beállít a rendszer., így például azt is, hogy a törések csak látványelemként szolgáljanak, vagy esetleg választott négykerekűnk menettulajdonságaira is kihassanak. Természetesen lehetőségünk nyílik ezeket a csúszkákat önkényesen tologatni, kényünk-kedvünk szerint állítgatni, de kezdetben célszerű a beállított paraméterekkel nekivágni a karrier módnak, mert bár a játék alapvetően megmaradt arcade-nak, jobb ha megismerkedünk a fékezés gombbal, sokszor megkönnyítheti majd életünket versenyek közben.Ezután tehát kezdeti veszi az első versenysorozat, a Tier 1 – a későbbiekben még három ilyen vár ránk, valamint a végső megmérettetés, a Need for Speed World Tour -, melyben csillagok gyűjtögetésével tudjuk majd megnyitni a további sorozatokat. Ehhez persze nem árt egy Tier 1-ben felkínált autólistából választani, ahonnan némi pénzmag fejében vihetjük el hőn áhított járgányunkat, amit aztán a továbbiakban csinosítgathatunk, fejleszthetünk és tuningolhatunk is.

 

És itt, már a kezdetek kezdetén megismerkedünk a Shift egyik legnagyobb újításával, a profilfejlesztő rendszerrel, valamint az újfajta achievement rendszerrel. Utóbbi során úgynevezett badge-dzseket, azaz pontokat gyűjtögethetünk, amik közül a játék kétfélét különböztet meg, így az agresszív, illetve a precíz manőverek teljesítésért kapunk majd pontokat. Az agresszív manőverek közé sorolható például a driftelés, a másokkal való koccanás, ellenfelek kipördítése, de mindenféle durva belemenést, menetiránnyal szembe közlekedést vagy a kanyarok levágását nem díjazza a játék. Először csak figyelmeztetést kapunk, majd ha második alkalommal is elkövetjük valamelyik buta hibát, akkor az a versenyből való kizárást von maga után. A precíz manőverek közé tartozik a tiszta, ütközés nélküli előzés, valamint a tökéletes kanyarvétel. A megszerzett pontszámokat a jobb és bal felső sarokban tudjuk nyomon követni, ha valamelyik megtelik, akkor a továbbiakban szerzett pontok duplázódnak. Ezekből kell tehát a lehető legtöbbet összeharácsolnunk, ugyanis csak így tudunk szintet lépni, melynek felső határa az 50-es szintlimit. Emellett persze ügyelnünk kell arra is, hogy közben megfelelő számú csillagokat gyűjtsünk össze, hiszen a fentebb említett versenysorozatokat csak így tudjuk megnyitni. Csillagokat nemcsak a győzelmekért, hanem helyezésekért, opciónális feladatok megfelelő teljesítéséért is kaphatunk. Ilyen lehet például, hogy teljesítsünk egy teljesen tiszta kört, érjünk el 1000 pontot, pördítsünk ki mondjuk négy ellenfelet, megadott ideig kövessük az ideális ívet jelző nyilakat, el kell érnünk egy megadott sebességet a verseny során és még sorolhatnánk.

 

Mindezeket a játékosprofil foglalja össze, mely magában foglalja a sofőrprofilt is, ami elsősorban az online mókázás során szolgáltat információt ellenfeleink számára, hiszen ebből kiderül, milyen versenystílusban vagyunk leginkább otthon. Ezek mellé különféle medálokat is gyűjthetünk, amikből szintén kétfélét különböztetünk meg. Vannak az úgynevezett kismedálok, amiket egy-egy versenyen teljesített kiváló megmozdulással tudunk összegyűjteni. Ezekből végül egy-egy mestermedál áll össze, abból is bronz, ezüst, arany vagy legendás verzió lesz megszerezhető.

 

A versenyek sokszínűségére se lehet panaszunk, ugyanis a fejlesztők különböző kihívásokkal színesítették a sima körözgetéseket. Az alapverseny mellett például lehetőségünk lesz "Time Attack" módban körözni, ahol meglepő módon nemcsak az idővel, hanem az aszfaltcsíkon köröző ellenfelekkel is szembe kell néznünk. Emellett egyszemélyes driftben, macska-egér játékban, gyártók azonos modelljeinek küzdelmeiben vagy vegyes felállású versenyeken is részt vehetünk. A legizgalmasabb játékmód mégis a pár napja bemutatkozott "Car Battle", ahol két azonos tulajdonságú autó 1 vs. 1 elleni párharcát vívhatjuk meg. Összesen három futam alatt kell bizonyítatnunk, hogy mi vagyunk a legjobbak és leggyorsabbak, ha pedig döntetlenre végződne az eredmény, akkor egy végső kör dönti el a párharc végkimenetelét. Ahogy egyre magasabb szintet érünk el, meghívásos versenyeken is bizonyíthatunk, amik leginkább azért lesznek érdekesek, mert itt próbálhatunk majd ki először olyan méregdrága vasparipákat, mint a Bugatti Veyron vagy a Koenigsegg CCX, ráadásul a magasabb pénzdíjak miatt könnyedén törhetünk ki a már unalomba fulladt versenysorozatokból, hogy új szintre lépve ismét komoly kihívásokkal szembesítsük magunkat.

 

Megszerzett pénzünket nemcsak frissen vásárolt járgányokra, hanem különböző kiegészítőkre, fejlesztésekre is elkölthetjük, így az adott versenysorozatokban megvett autóink motorjait, karosszériáját, felfüggesztését, gumijait, egyszóval minden lényeges elemét lecserélhetjük. Emellett lehetőségünk nyílik a már jól ismert csúszkás módszerrel finomhangolni gépcsodáinkat, így minden egyes új megmérettetésre teljesen egyedi négykerekűekkel gördülhetünk ki a garázsból. Apropó, ha már a garázsnál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy a játék előrehaladtával egyre több férőhely lesz a kocsik számára, így a korábban megvásárolt és felturbózott autókat is megtarthatjuk, viszont pénzhiány esetén jól jöhet egy pár tízezer dollárért megvásárolt csoda feltuningolt verzióját mondjuk 200-300 ezer dollárért elpasszolni. A beállítási lehetőségek végtelen tárháza ellenére mégse nevezhető vérbeli szimulátornak a játék, amit leginkább a hibrid vezetési élménynek köszönhetünk.

 

Egyrészt a játék fizikai modellezése nem tökéletes, sokszor papírdarabként borulnak, csúszkálnak a járgányok a játék közben, bár ezek a szembetűnő hibák nagyon ritkán fordulnak elő, így nem is annyira idegesítőek. És mégis szimulátorérzetet kelt az egész játék, amikor belső nézetre, a pilótafülkébe váltjuk át a kameranézetet, ugyanis a legtöbb promóciós anyagban nem véletlenül ezt a részét próbálták meg kihangsúlyozni a készítők. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy minden idők egyik legjobb cockpit nézetével van dolgunk, ahol a sebességérzet fantasztikusan átjön, így 150 vagy 200 km/h-nál sebességnél igazán adrenalinpumpáló helyzet áll elő és nagy sebességnél homályosabban látjuk a környezetet. Gyorsításkor szó szerint az ülésbe préselődünk, fékezéskor a nehézségi erők valósághűen hatnak pilótánkra, aki a legapróbb ütközéseket is autentikusan kezeli, ráadásul komoly ütközésnél az egész kép beremeg, minden elhomályosul, fekete-fehérre vált a kép, pilótánk pedig egy pillanatra eszméletét is elveszíti.

 

Sajnos a negatívumok sorát gyarapítja a szegényes járműpark, ami 60 autójával nem mondható bőségesnek, főleg ha olyan címekhez hasonlítgatják egyesek a Shiftet, mint a Race Driver: GRID, a Forza-széria vagy a Gran Turismo, melynek várva várt új részében több mint 800 autó, a Forza 3-ban pedig közel 400 autó közül válogathatunk majd. Ugyanez a hiányosság a versenypályák felhozatalára szerencsére nem mondható, változatos helyszíneket járhatunk be, amiket hangulatos felvezető videókkal prezentál a narrátor. Emellett negatívum a törésmodell még mindig nagyvonalú kezelése, ugyanis az autók egyelőre inkább csak horpadnak, az elemeket nem tudjuk elveszíteni, ez pedig számomra kicsit illúzióromboló volt. Negatívum, hogy a konzolos verziókban a szélvédő nagyobb ütközésekkor ripityára tört, addig ez a túlságosan nagy gépigényt igénylő PC-s verzióba már nem került bele, ami előtt kicsit érthetetlenül állunk.

 

A Need for Speed: SHIFT kellemes meglepetésnek bizonyult, és bár bőven akadnak benne csiszolásra váró hibák, összességében egy nagyon jó vezetési élményt és hangulatot biztosító próbálkozás lett a teljesen új irányvonalat vett epizód, amit ha a jövőben továbbfinomítanak, akkor ismét a régi magaslatokba emelheti a sorozatot.

 

Értékelés: 8,7/10

Translate »