Ravenlok: Legendary Edition – játékteszt
A Ravenlok: Legendary Edition egy varázslatos, meseszerű utazást ígér egy különös világba – és első pillantásra valóban lenyűgöző –, ám ami igazán számítana, azaz a játékmenet mélysége, az irányítás és az érdeklődés fenntartása hosszútávon gondot okoz a játéknak. A Cococucumber fejlesztőcsapata egy szívhez szóló, érzelmekkel teli akció-kalandjátékot akart létrehozni, aminek az erőssége a stílusa és a hangulata. Külsőleg ezt az elképzelést maximálisan kivitelezték, ám a kezdeti varázslat gyorsan szertefoszlik és egyre láthatóbban előbukkannak a repedések, amik hosszútávon meggyengítik az élményt.
A történet főszereplője egy fiatal lány, Ravenlok, aki egy titokzatos tükrön át egy fantasy világban találja magát, melyet egy zsarnok királynő ural. Rövidesen meg is kapja a kiválasztott hős titulusát, akinek helyre kell állítania a világ egyensúlyát. Ismerős, klasszikus fantasy alapsztori mely tele van lehetőséggel – de a narratíva sosem lép túl az alapszinten. A világot furcsa, színes karakterekkel töltötték meg, azonban szomorú, hogy túlnyomó részben csak díszletként szolgálnak, mintsem érdemi szereplőkként: szép látvány, kevés tartalom.
A Legendary Edition az eredeti játék feljavított verziója, néhány technikai fejlesztéssel – szebb grafika, jobb teljesítmény, exkluzív cosmetic jutalmak – próbál új életet lehelni a játékba, ám ezek a frissítések nem orvosolják azokat az alapvető problémákat, amik terhelik a játékot. Bár a játékmenet szebb és valamennyivel gördülékenyebb lett, de ez a játékmenet továbbra is sekélyes, és a játék borzalmas rövidségén sem változtattak semmit – a játék mintegy 2 óra alatt teljesíthető, ami főleg a játék árát tekintve nagyon karcsú.
Kétségtelen, hogy a Ravenlok megalkotott látványvilága csodálatos. A színes voxel grafika festői részletességgel kelti életre az egyes helyszíneket: világító gombaligetek, kísérteties kúriák és labirintusok között bolyongunk. A környezetek annyira varázslatosak, hogy gyakran izgalmasabb felfedezni őket, mint magával a játékmenettel foglalkozni.
A harc gyors és látványos, de a végtelenségig egyszerűsített. Ravenlok karddal és pajzzsal küzd különféle szörnyek és árnylények ellen. Varázslatok és bombák valamennyire hozzátesznek az összecsapásokhoz, és néhány boss harc kimondottan emlékezetes. Mégis, a harcrendszerből hiányzik az igazi mélység: a legtöbb összecsapás csak a kitérés és az ütés gombok ritmikus csapkodásából fog állni, valódi taktikára nem igazán lesz szükségünk. Fejlődési lehetőségek és változatosság hiányában, a kezdetben lendületesnek induló harcrendszer később unalmassá és monotonná válik.
A legnagyobb negatívum azonban a felfedezés során szembetűnő hiányosságok. A játék erősen terel minket a helyszínei felfedezése felé, de ahhoz, hogy ez a felfedezés élvezetes legyen semmilyen segítséget nem biztosít. Sem térkép, sem iránytű, sem érdemi útmutatás nincs, ami segítene eligazodni. Ami egy varázslatos kalandnak indul, hamar idegőrlő bolyongássá válik, ahol több időt töltünk céltalan keresgéléssel, mint valódi előrehaladással. Néha úgy érezni, mintha maga a játék is titokban akarná tartani, hogy merre is kellene haladnunk.
A küldetések, bár helyenként kreatívok, gyakran a legegyszerűbb MMO sémákra korlátozódnak: gyűjts össze tárgyakat, győzz le bizonyos ellenségeket. Ezek a feladatok inkább a játékidő mesterséges meghosszabbítását szolgálják, mintsem valódi élményt nyújtanának. Bár néhány mellékküldetés ad egy kis színt a világnak, az általános ismétlődés rányomja a bélyegét az egész kalandra.
A zenei aláfestés a játék azon része, ami megmutatja, hogy a fejlesztők valóban igyekeztek a legjobbat kihozni a projektjükből. A grandiózus, érzelmes zenék fantasztikusan kísérik a kalandot, és sok üres pillanatot is képesek némileg feljavítani. A látvánnyal karöltve egyfajta álomszerű atmoszférát teremtenek – kár, hogy a zene önmagában nem elég ahhoz, hogy megmentse a játékot a mechanikai hiányosságoktól.
Vannak pillanatok, amikor a Ravenlok valóban ragyog: egy-egy új helyszín felfedezésekor vagy egy jól kidolgozott boss ellenfél megjelenésekor. De ezek az élmények sajnos nem túl gyakoriak, és akkor is gyorsan múlóak. A kezdeti felfedezés öröme hamar eltűnik az ismétlődő játékmenet, az útmutatás hiánya és a felszínes rendszerek miatt.
A Legendary Edition ugyan szebb külsőt ad a játéknak, ez tagadhatatlan, de a mélyebb problémákat nem oldja meg. A Ravenlok továbbra is egy gyönyörű, szerethető esztétikájú játék – de ez sajnos nem elég ahhoz, hogy beteljesítse a saját ambícióit.
Értékelés
58%
Összefoglaló A Ravenlok: Legendary Edition egy szép, remek hangzású, fájdalmasan kihagyott lehetőség marad. Érdekes alapok, lenyűgöző megjelenés – és egy játékmenet, ami nem képes elvinni a kép és hang által létrehozott varázslat súlyát. A játék lényegi része az eredetihez hasonlóan csak egy rövid, gyakran frusztráló kaland maradt, amely inkább a stílusára támaszkodik, mint játékmenetére.
