Az Enter the Gungeon annyi játékstílust foglal magában, hogy szinte felsorolni is nehéz. Szerencsére minden műfaj sajátosságai közül a legjobb tulajdonságokat emelte át. Lássuk mi vár ránk a Gungeonben!

A játék alapját tekintve egy bullet hell dungeon crawlernek mondhatnánk, amibe roguelike elemek keverednek. Négy karakter közül választva láthatunk neki a Gungeon felfedezésének. Mind a négy karakter stílusa eltérő, és különböző skillekkel, fegyverekkel rendelkeznek. A kezdő játékosok számára talán a Marine lesz a célszerű választás, mert 1 armorral kezd pluszban, és egyszer kérhet egy teljes lőszertöltést az aktuális fegyverhez. A gyakorlottabbaknak a Pilotot ajánlom, mert a bolti árak csökkentésével sokat spórolunk, és ha épp nincs kulcsunk, akkor az aktív képessége esélyt ad a zár nyitására. (ha rendelkezünk kulccsal, akkor óvatosan próbáljuk a skillt, mert sikertelen nyitás után már nem használhatjuk a kulcsot.

A játék grafikáját tekintve a pofátlanul sokat használt pixel artot használó indie játékok táborába tartozik, de kiemelkedő szinten alkalmazta azt. Minden gyönyörűen meganimált spriteokkal rendelkezik, még a legjelentéktelenebb dolgok is. Nagyon kevés statikus elem található a textúrában. Ezen felül az akciók során keletkezett romok, törmelékek mind fizikai motor által vezéreltek. Erre jó példa lehet egy könyves polc mellett robbantott gránát apró papírlapokra szaggatja a könyveket, amelyek aztán a teremben repkednek.

Ha már az animációról van szó, meg kell említeni a számtalan őrült fegyvert. A kezdeti, semmit nem érő pisztolyunkat nagyon hamar kinőjük, és boltból, vagy ládákból szerezhetünk be újabbakat. Az utóbbi esetében visszaköszön majd néha a Souls játékokból ismerős mimic láda, ami nagyon könnyen tönkretehet egy szép végigjátszást.

Itt érkeztünk el a játék egyik legnagyobb nehézségéhez: ha elveszítettük szíveinket, akkor vissza a kezdetekhez. Halálunk információit egy Spelunky-szerű death recapben, az Ammonomiconból megtekinthetjük, és újra nekiláthatunk a Gungeon mélyének. Azért nem minden előrehaladásunkat bukjuk (csak úgy 99%-át), mert kalandozásaink során karakterekkel találkozhatunk, akik például egy boltot nyitnak a központi hubként szolgáló breachben.

Talán túlságosan nehéz lehet a játék egy casual játékos számára. Bevallom őszintén nekem is beletelt közel 50 halálba, míg sikeresen végigvittem a játékot, ahol még messze sincs a 100%-hoz a teljesítmény. Szerintem rengeteg olyan játékos lesz, aki nem lesz képes csalás nélkül továbbhaladni a második szinten, ahol már a rengeteg újfajta ellenfél mellett csapdák is vannak elhelyezve a termekben.

A játék egy nagyon kellemes zenei anyagot kapott, amely nagyon jól adja vissza az elkülönülő témájú szintek hangulatát. A játék zenéjét egy DLC formájában Steamen, vagy bandcampen egy digitális album formájában külön megvásárolhatjuk.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás