Yo-Kai Watch – Játékteszt
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Springdale-ben mindig történik valami, és ezen események mögött az esetek többségében a csintalan Yo-kaik állnak.
Ezek a lények imádnak galibát csinálni, felhívni magukra a figyelmet, s mindig kihasználják, hogy az emberek számára láthatatlanok. Kivéve, ha valaki rendelkezik egy Yo-Kai Watchcsal, egy speciális órával, amely képes érzékelni a Yo-kaikat, megannyi érdekes kalandba sodorva ezzel tulajdonosát.
A Yo-Kai néhány évvel ezelőtt szinte bombaként robbant Japánban. Az elsőre egyszerű Pokémon-klónnak hitt, majd a később sokak által csak „Pokémon-gyilkosnak” titulált új franchise hamar a szigetország kedvencévé vált, most pedig elindult világ körüli útjára a Nintendo 3DS konzolján.
A Yo-Kai Watch készítői elsősorban a fiatalabbakat célozták meg, azonban a nagyobbak is kedvüket lelhetik a játékban. A fő cselekmény egy kellően színes és érdekes történeti szálon fut, amelyet a megannyi mellékszereplő és a bónuszküldetések tesznek érdekessé és sokrétűvé. A Yo-Kai Watch világa ezáltal sokkal mélyebb, mint hasonszőrű társaié. A játékos örömmel veti bele magát a küldetésekbe, elegyedik beszélgetésbe a szereplőkkel, s indul újabb és újabb felderítőutakra.
Az aranyos és saját egyéniséggel bíró Yo-kaik pedig felteszik az i-re a pontot. Sikerül elérniük, ami minden hasonló játék egyik legfőbb célja, vagyis képesek érzelmi kötődést kiváltani, sorsuk fontossá válik számunkra, és egyszerű legyőzendő és gyűjthető „szörnyek” helyett igazi szereplőkként tekinthetünk rájuk.
Egyszerre fél tucat Yo-kai lehet nálunk a kellően nagy választékból. Mindegyik rendelkezik egy speciális tulajdonsággal, azonban elmondható, hogy voltaképp 6-8 lény kiismerésével és váltogatásával is könnyen végigvihető a játék, így e szempontból a gyűjtögetés kissé motiválatlanná válik.
A harcok során némi taktikázás ugyan elkél, viszont senki se gondoljon igazán embert próbáló viadalokra az alap harcoknál. Mivel túl gyorsan pörögnek az események, képtelenség komolyabb stratégiát felépíteni, s győz a bevált eszközök ismétlése – nyilván a fiatalabb, tapasztalatlanabb játékosok miatt.
A Yo-kaik különleges képességét, a Soultimate Move-ot jópofa módon minijátékokkal aktiválhatjuk, ami remek ötlet volt a monotonitás elkerülésére. Viszont ennyi egy kicsit kevés, túl egyszerű, pedig a félig valós idejű, félig körökre osztott rész kellő potenciállal bírt volna.
Külön ki kell emelni a nagyobb főellenfelek elleni harcokat, amelyek a játék legizgalmasabb részeit képezik, és rejtegetnek némi meglepetést.
Ha már a meglepetéseknél tartunk, a gyerekek okítására kevés okosabb és ötletesebb módot találni, mint amivel a játék rendelkezik. Például ha átmegyünk az úttesten, viszont nem a kijelölt helyen tesszük azt, számíthatunk rá, hogy nem marad szó nélkül a dolog. Amiért bohókás kis világukat efféle hasznos tanácsokkal fűszerezték meg, a készítőknek jár egy nagy piros pont.
Könnyed, varázslatos hangulatával a Yo-Kai Watch kellemes kikapcsolódást nyújthat mindenki számára, ki hajlandó belevetni magát a kalandok sokaságába. Új királyt köszönthetünk? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Minden adott ahhoz, hogy a Yo-Kai Watch – ha most nem is, de a későbbiekben – legendás címmé nője ki magát. Ha pedig a sokadik Pokémon-játék után – vagy helyett – valami másra vágynál, egyértelműen ez a te játékod.
Értékelés: 7,5/10
