Pán – Filmkritika
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Pán Péter legendáját már számtalanszor feldolgozták. Az örökké gyerek kisfiú története azonban új fordulatot vesz, a Pán című film egészen más szemszögből mutatja be a jól ismert eseményeket.
Ha valaki megkérdezi tőlem a vetítés előtt, hogy mit várok a filmtől az előzetesek alapján, nem biztos, hogy érdemi válasszal tudtam volna szolgálni. A rendező – Joe Wright – neve garancia volt a lenyűgöző látványra, ugyanakkor elképzelni se tudtam, hogy a gyerekeknek szánt film milyen hatással lesz rám. Természetesen az a fajta felnőtt vagyok, aki még mindig őrzi gyerekkora kis álmait és hamarabb ül le végignézni az Oroszlánkirályt, mint bármely más, komolyabb hangvételű filmet. Szerencsére a Pán egy ügyesen megrendezett, jó forgatókönyvvel rendelkező alkotás lett, ami mellett a színészek játéka és az új szemlélet mód adja azt a bizonyos pluszt.
Bizonyára sokakban él még a Robin Williams főszereplésével készült, karácsonykor előszeretettel vetített Hook című adaptáció. Néhányan talán a mesesorozatra is emlékszünk, ahol Pán rendszeresen orrot tör a kalózok borsa alá. (Vagy valahogy így.) A Pán története azonban más. A kis Péter a történet szerint egy árvaházban nevelkedik, édesanyjától csupán egy pánt örökölt és reménykedve várja, hogy szülei visszatérjenek és elvigyék őt a második világháború sújtotta Londonból és a táborokra emlékeztető árvaházból. Persze hamar kiderül, hogy valami nincs rendben, a gyerekek folyamatosan, megmagyarázhatatlan körülmények között tűnnek el, s mielőtt Péterünk kettőt pisloghatna Feketeszakáll vadászgépekkel csatázó kalózhajóján találja magát, úton Sohaország felé. Mint láthatjuk, a történet kissé átalakult, aki látta az előzeteseket, annak nem lövök le túl nagy poént azzal, hogy Hook Péterünk barátja lesz egy kicsit Jack Sparrow-s beütéssel és Péter szerepe a történetben ugyancsak túl mutat majd a felnőni nem akaró kisgyerek karakterén.
Ha röviden kellene értékelnem a történetet, akkor úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy érdekes, a figyelmet lekötő, nem az unalomig ismert sztori újragondolása. A gyerekkori értékek fontossága helyett az üzenet is átalakult ezzel, a barátság és szeretet oly sokat látott szószólójává. Bár van néhány érdekes momentum a forgatókönyvben, amikor látszólag logikátlanul viselkedik egy-két szereplő, de a szellemes párbeszédek és a pörgős lendület elviszi a hátán az egész filmet.
A történet mellett persze fontos a látvány is, szerencsére ez majd tökéletesre sikerült. Hosszú idők óta most először örültem annak, hogy 3D-ben tekinthettem meg a filmet, nem egyszer kellett félrekapnom a felém szálló dolgok elől a fejemet. A film világa gyönyörűen ki van dolgozva, a zenék hangulatosak, Sohaország kalózaitól pedig Nirvanát hallgatni felejthetetlen élmény lesz. Nagyoknak és kicsiknek egyaránt ajánlom a Pánt, mindenki megtalálhatja benne a számítását.
Értékelés: 8/10
