Vagyis a ninja macska legendája tíz év után HD kiadásban feltámasztva. Nézzük, mit tud mutatni egy tíz évvel ezelőtti játék ma.

Számomra kimaradt az eredeti kiadással való találkozás, így én csak a mostani tapasztalataim alapján tudok véleményt alkotni a játékról (akik játszottak vele régen és szeretik, azoktól kérem, ne kövezzenek meg).

A játék története nagyon egyszerű. Egy nagy sziget a helyszín, ahol békében él négy állatfaj: macskák, pandák, mezei nyulak (?), na és persze békák (???). Nyugodalmas életüket megzavarják a kitudja honnan, hajóval érkezett harcos gorillák és túlméretezett patkányok (persze a gorillákhoz mérten minden állat túlzottan nagyméretű). A hódítók sikerrel járnak, és alattvalókká teszik az őshonosokat. Főszereplőnk, akivel játszunk Kay, egy macska, aki harcosnak tanul a bölcs részeges mestertől (a „Részeges karatemester” érzés azonnal hatalmába kerített).

A játék elég lassan indul be, mondhatni halál unalmas az elején, amíg meg nem kapja hősünk az első fegyverét, a kardot. Ezt követően már egész gyors lesz a játék. A játékon folyamatosan érződik, hogy kiöregedett. Az irányítás borzalmas, a mini térkép elég kevés a tájékozódáshoz, távolítani benne annyit, amennyit kellene, nem lehet… Hiába lett egy bizonyos szintig fejlesztve a grafika, látszik rajta, hogy nem egy modern játék. A játékmenet is régi, de az akár előnynek is nevezhető, hogy nem a mai megszokott játékok stílusát követi. A harcrendszer mechanikája rengeteg kihívást jelent, folyamatosan arra késztet, hogy gondolkozz a pozíciódon, és ha egy pillanatra nem figyelsz, szinte azonnal meghalsz. A harcon kívül még más elfoglaltságok is vannak, mint például egy kötélen himbálódzva körben, a levegőben levitáló banánokat szedd össze húsz másodperc alatt (legalább tizenötször próbáltam, az utolsó banán sose lett meg…). Kay hiába macska, nem zavarja őt a víz, nyugodtan lehet vele úszni, de csak bizonyos ideig hajlandó elviselni a folyékony viszontagságokat.

Az átvezető videókhoz a játék motorját használták, a hosszabb vagy fontosabb pillanatok viszont nem videóban vannak lejátszva, hanem képregényszerű elmesélésben. Vegyes érzelmeket okozott nekem, olykor jónak máskor viszont gyengének találtam ezeket a képregényeket. A szinkronhangokon is érződik, hogy régi, silány a minősége és a fiatal szereplőknek bocsánat, de egyszerűen azt tudom rá mondani, hogy idióta hangjuk van, egy gyerek sem beszél így.

Összegezve a játék biztosan tetszeni fog azoknak, akik már tíz éve is megszerették és most új külsőben is lehetőséget kaptak a végigjátszásra, továbbá még a kisgyerekeknek is tetszetős lehet. Hardcore, grafika imádó, modern játékot kedvelő játékosoknak jobb elkerülni.

Értékelés: 6/10

 

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás