Ha Christopher Nolan neve feltűnik egy filmnél rendezőként, akkor már előre elkönyvelhetjük, hogy minőségi alkotást kapunk. De a Csillagok közöttel is ez a helyzet, vagy most sikerült túlvállalnia magát?

Nem csigázunk benneteket tovább, így előre kijelentjük: Nolan nem tud hibázni, és jelen kritikánk alanya, a Csillagok között az év legjobb mozis élményét adja. Majdnem minden tekintetben kijelenthető, hogy az év filmje. A látvány pedig monumentális, és a kamerakezelés is tökéletes. Azoknál a jeleneteknél, amikor egy bolygót mutatnak be, hatalmas méretekkel szembesülünk, míg az érzelmes részeknél a kamera a szereplőkre fókuszál, hogy minél jobban átélhessük a pillanatot.

A film két részre bontható, az első és főbb iránynak tekinthető Cooper (Matthew McConaughey) drámája, aki otthagyja a családját a Földön, hogy egy új, élhető bolygót keressenek. A Föld az emberek ellen fordult, akiknek hatalmas homokviharokkal kell megküzdeniük, a háborúk megszűntek, és az emberiség inkább egymással együttműködve próbálja elkeseredetten fenntartani magát. A szakmák nagy része már elavult, mindenki a gazdálkodásból él, hogy legyen elegendő élelmiszer a népesség életben tartásához. Cooper mellet a másik főszereplőnk a lánya, Murph (Mackenzie Foy és Jessica Chastain), és a kettejük kapcsolata adja a film igazi drámai vonulatát. A film szépen végigvezeti, hogyan viselik az elszakadást, és míg az előbbiben bűntudat bujkál, mivel nem tudott békésen elválni a lányától, az utóbbi gyűlöli az apját a döntése miatt, és nagyon hosszú idő kell neki, hogy megbékéljen.

A másik rész a sci-fire épül, ez adja a film hátterét, de a végeredményt mégsem érezzük majd hagyományos értelemben vett tudományos-fantasztikus alkotásnak. Sok tudományos tény és felvetés hangzik el a filmben, amikre a jelen állás szerint adnak magyarázatot, és mindezt teszik nézőbarát módon. Érthetően elmagyarázzák a féreglyukak működését, de még felvetést is hallhatunk arra vonatkozóan, hogy mi található egy fekete lyukban. Ha sci-fi, akkor a robotok sem maradhatnak ki, akik képesek ellopni 1-1 jelenetet, és ők szolgálnak a humor elsődleges forrásául is. Nagyon minimalista ábrázolást kaptak, de film közben láthatjuk, hogy bizony, mennyi mindenre képesek.

A film zenéjét Hans Zimmer készítette, és szerintem senki sem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy nem kell csalódnunk ezen a téren sem. A jelenetekhez illő, nagyzenekari művek csendülnek fel, amiket nem biztos, hogy önmagukban hallgatni fogunk, de a filmhez tökéletesen illeszkednek.

Amit még érdemes kiemelni, az a magyar szinkron, és ebbe ezúttal nem igazán tudunk belekötni, és amiért ezt külön fel is hoztam, hogy ebben a filmben hallhatjuk utoljára Fülöp Zsigmondot Michael Caine hangjaként. Nehéz lesz nála jobb szinkronhangot találni.

Christopher Nolan ismét egy kiemelkedő filmet tett le az asztalra.  A Csillagok Között bárkinek szívből ajánlható, de csakis moziban megtekintve, mert a látványvilága mozivászonért kiált!

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás