Oldal kiválasztása

Magrunner: Dark Pulse – Játékteszt

Magrunner: Dark Pulse – Játékteszt

A Portal-sorozat és a Quantum Conundrum után egy újabb logikai játék próbálja meghódítani magának a műfaj szerelmeseit. Lássuk sikerül-e neki!

A játékiparban mindig is voltak olyan stílusok, amelyek az aktuális trendektől függetlenül is sikernek örvendtek, így például a minőségi autóversenyeket vagy a háborús címeket bármikor könnyedén el lehetett adni, ha megütöttek egy bizonyos szintet. Ezzel szemben ott voltak mindig a rétegjátékok is, amelyekre kicsi volt ugyan a kereslet, de folyamatosan készültek, hogy kielégítsenek egy apró, de annál fanatikusabb belső kört. Ide sorolhatjuk például a hardcore stratégiákat, valamint természetesen a tripla-A kategóriás logikai játékokat is, amelyekre bár nagyobb igény lenne, de a kihívást nyújtó és érdekes feladványok kitalálása gyakran nagyobb feladatot jelent a készítőknek, mint a programozási munkálatok. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években csak alig néhány kiemelkedő mű született ebben a műfajban, habár tény, hogy azok örök élményként ivódtak bele emlékezetünkbe. Ide sorolható többek között a Portal-sorozat első és második része, valamint az Airtight Games által fejlesztett Quantum Conundrum is, amelyek mellé most egy újabb versenyző kíván felsorakozni, méghozzá a többnyire Sherlock Holmes-játékairól híres Frogwares stúdiójának közbenjárásával.

A Magrunner: Dark Pulse első ránézésre semmivel sem kínál többet számunkra, mint egy átlagos logikai játék, és bármennyire is szerettünk volna mélyebb barátságot kötni vele, sem a koncepció, sem az összkép nem igazán fogott meg minket, habár a korábbi szánalmas próbálkozásokhoz képest azért így is sikerült maradandót alkotniuk a fejlesztőknek. Kezdjük első ízben a koncepcióval, amivel tényleg szerettek volna valami egyedit kicsikarni magukból a Frogwares emberei, ám végül mégsem sikerült nekik. A Magrunner ugyanis a közeli jövőbe repít el minket, egészen pontosan 2050-be, egy olyan futurisztikus világba, ahol a rendkívül fejlett technológia Cthulhu mítoszával ötvöződött, ám bármennyire is szeretjük H.P. Lovecraft világát, a játék második felének hangulatát leszámítva ebből semmit sem fogunk érzékelni. A fejlett technológiából azonban annál többet, a Gruckezber Magtech űrkutatási intézet szívében ugyanis főhősünk oldalán az egyik kiválasztott magrunnerek közé tartozunk, feladatunk pedig nem más, minthogy tökélyre fejlesszük a Magtech-kesztyűk, illetve bizonyos szinten fegyverek technológiáját, valamint használati módját. A játék a fordulatos kalandok és meglepetések helyett – amelyekből egyáltalán nem volt hiány a fentebb felsorolt hasonmások esetében –, egy igazán semmitmondó cselekménnyel untat minket a pályák között, aminek se eleje, se vége, értelme pedig pláne nem igazán lesz, így ez biztosan nem menti meg a végeredményt attól, hogy ne vérezzen el az ítélethirdetés során.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a legtöbb logikai játékhoz hasonlóan a Magrunner: Dark Pulse sem ennek, sokkal inkább játékmenetének köszönheti pozitív megítélését. Stílusát tekintve az alkotás egy FPS, tehát belső nézetből látjuk, illetve irányítjuk főhősünket, ami főként a kezére húzott speciális fegyverrel való célzás miatt egy igencsak helyes döntés volt a készítők részéről, habár az ügyességi pályarészek esetében szerencsésebb lett volna egy külső kameranézet is. Összességében azonban inkább logikai feladványokkal találkozunk majd a játék egyes tesztkamráiban, így szerencsére minimalizálódnak azok a negatívumok, amelyek a kameranézet hiányosságaiból, illetve korlátozásaiból fakadhatnak. Az elnyújtott bevezető után azonban itt az ideje, hogy rátérjünk konkrétabban is a játékmenetre, ami – ahogyan fentebb is említve volt már – egy speciális kesztyű köré épül fel. Ez a speciális kesztyű nem képes manipulálni a gravitációt, de még csak teleport-kapukat sem tud ütni a falakon, egyszerűen csak bizonyos tárgyak mágneses terét, illetve töltöttségét változtathatjuk meg vele. Hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy elejétől a végéig egy izgalmas és változatos játékélmény várjon ránk a Magrunnerben? Összességében nagyon is!

Habár hangsúlyos, hogy speciális kesztyűnkkel kizárólag bizonyos tárgyakra lehetünk majd hatással, de a Frogwares meglepően ötletes fejtörőkkel lepett meg bennünket minden egyes tesztkamrákban, amelyek természetesen fokozatosan nehezednek, egyre nagyobb és összetettebb kihívások elé állítva minket. Ennek köszönhetően többnyire egyszerű feladatokkal kezdünk, így például két dobozzal az ellentétes pólusuk taszítóhatásának segítségével kell kitörnünk egy ablakot, vagy átrepíteni magunkat egy leküzdhetetlen szakadékon. Nagyjából a játék felénél eljutunk az egyre nehezebb, kis híján fizikus diplomát, de legalábbis éles észjárást igénylő feladatokig, amelyekben már nem csak kis dobozkák és kilövőszerkezetek, hanem mozgatható platformok és egyéb objektumok is helyet kapnak, így gyakran hosszú percekig kell gondolkoznunk majd azon, hogy egyrészt mit kell tennünk ahhoz, hogy eljussunk a kijáratig, másrészt pedig a pólusok váltogatásával milyen hatással leszünk környezetünkre. Fontos, hogy amennyiben egy töltöttségtől mentes tárgynak pozitív vagy negatív vonzást adunk, abban az esetben az egy elektromágneses teret is kap, így főleg a mozgó platformok esetében erre is ügyelnünk kell, hiszen a mondással ellentétben, az ellentétek itt nem vonzzák majd agymást. Sőt, éppen ellenkezőleg, az azonos színű objektumok egymáshoz ragadnak majd, míg a különbözőek taszítják egymást, ami két tárgy esetében még könnyedén átlátható, de a későbbiekben olyan feladataink is lesznek, amelyekben a nagyobb hatás érdekében egyszerre több tárgyat kel ellátnunk mágneses térrel úgy, hogy fennmaradjon az egyensúly, de közben a feszültség is.

A Magrunner: Dark Pulse-ban tehát bár csak a mágneses erőkkel és pólusokkal játszadozhatunk, de a készítőknek így is sikerült egy folyamatosan újat mutató kampányt összehozniuk a témából, az apróbb gyermekbetegségeket azonban sajnos így sem tudták kigyomlálni a végeredményből. Példának okáért túl kevés segítséget kapunk a feladatok megoldásához, pedig néha elkélt volna egy segítő jobb, aminek hiánya főleg a magasabb szinteken frusztráló, amikor néha valóban olyan összetett feladatok várnak ránk, hogy nincs is kedvünk nekikezdeni, inkább kilépünk a játékból. Helyenként ugyan, de észrevehetők megmagyarázhatatlan történések is a játékban, aminek köszönhetően a feladványok logikája megbomlik, de szerencsére ez csak ritka eset és akár magyarázható lenne a futurisztikus körítéssel is, de mivel ezzel nem fáradtak a készítők, így a negatívumok sorát erősítik.

:galeria:

A fejlesztők egyébiránt az Unreal Engine 3-at hívták segítségül ahhoz, hogy a Magrunner a küllemet tekintve is megfeleljen a mai elvárásoknak. Sajnálatos módon ez sem sikerült maradéktalanul, sőt, az első pályák és tesztkamrák szó szerint bántóan világosak, egyszínűek és unalmasak lettek. A későbbiekben, a Cthulhu-hatásoknak köszönhetően egy kicsit jobb lesz ugyan az összkép, de még a Quantum Conundrum is hangulatosabb volt a maga rajzfilmes megvalósításával. Ez természetesen a végső ítéletre is rányomja a bélyegét, és bár a játék nem lett annyira rossz, de a sok-sok apró negatívumnak köszönhetően mégsem tudja közvetlenül felvenni a harcot a nagyobbakkal, inkább egy kiváló alternatívát nyújt, ha meguntuk volna őket a múltban. A Magrunner: Dark Pulse erősen ajánlott a logikai játékok kedvelőinek, de ha nincs elég kitartásod, akkor meg se próbálkozz vele, mert könnyedén maga alá gyűrhetnek az összetett fejtörők. Összességében azonban így is kellemes meglepetést okozott a Frogwares!

A játék digitális letöltés formájában szerezhető be a Steam kínálatában, 19,99 eurós áron.

Értékelés: 7/10

Translate »