Oldal kiválasztása

Feledés – Filmkritika

Feledés – Filmkritika
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Feledés egy igazán ambiciózus sci-fi, elképesztő látvánnyal, a klasszikusoktól kölcsönvett, s sajátosra gyúrt elemekkel, mégis van egy pillére, ami keserű szájízt hagy maga után: a történet.

A Feledés minden idők egyik legjobb sci-fi filmje lehetne. Sajnos a feltételes mód nem véletlen, Joseph Kosinski, a Trón: Örökség rendezője, s szerzőtársai, William Monahan, Karl Gajdusek, Michael Arndt ugyanis elkövették azt a hibát, hogy egy hihetetlenül látványos, szórakoztató, fordulatokban bővelkedő filmet az egyik legfontosabb elemével buktattak meg, mégpedig a történetével. A Feledés sztorija ugyanis hiába vonultat fel számtalan jól ismert, a zsánert rendre jellemző klisés elemet, a szereplők, s úgy alapvetően minden megnyilvánulásuk túlságosan streil és mesterkélt. A természetesség legapróbb csírája is elvész bennük, s bár Tom Cruise-nak vannak jó pillanatai, Morgan Freemant pedig indokolatlanul a háttérbe szorították (de amikor vásznon van, az minden pénzt megér), valójában egy mérnöki pontossággal megtervezett cselekmény szemlélői leszünk, ez pedig alaposan visszaveti annak lehetőségét, hogy nézőként azonosulni tudjunk.

A film története szerint 2077-ben járunk, a filmben dögevőknek nevezett idegenek elpusztították a Holdat, majd a Földet vették célpontba. A bolygónkon végbement természeti katasztrófák egész sora után gyilkos invázió vette kezdetét, s bár az emberiség győzedelmeskedett, ennek komoly ára volt: A Föld lakhatatlanná vált. A túlélők a Titánra, a Szaturnusz holdjára készülnek, az élethez szükséges enerigát azonban előbb a Föld óceánjaiból kell kinyerni. Az erőművek védelmét jó néhány fegyveres drón végzi, amiknek a karbantartásáért Jack Harper (Tom Cruise) és Victoria (Andrea Riseborough) a felelősek. Jacket azonban álmok gyötrik, de még nem tudja, hogy ezeknek mi a jelentőségük.

A Feledés audio-vizualitásának zsenialitásához egy percig se fér kétség, mert bár elképesztően hatásvadász minden egyes nagytotál (gyakorlatilag minden amerikai nevezetsség felvonul), képtelenség nem gyönyörködni a képekben. A film minden egyes kosztümén, helyszínén, megálmodott drónján, repülőjén, beállításán látszik, hogy gondos kezek munkája, ahogy az M83 zenéje is rengeteg ad hozzá az élményhez. Csak az a fránya történet, annak elmesélése ugyanis alaposan kifogott a készítőkön, pedig ha az is minden pillanatban a helyén lenne, a Feledés egyértelműen az év egyik legjobb filmje lehetne, de a legjobb sci-fi filmek között is előkelő helyet foglalna el.

Értékelés: 6,5/10

Translate »