Oldal kiválasztása

StarCraft II: Heart of the Swarm – Játékteszt

StarCraft II: Heart of the Swarm  – Játékteszt

Kiegészítővel gazdagodott a Blizzard sikersorozata, amelynek keretein belül ezúttal a Zergek és a Pengék Királynője, avagy Sarah Kerrigan kapta a főszerepet.

Bizonyára minden StarCraft-rajongó emlékszik még rá, amikor 1998-ban a Blizzard a WarCraft-sorozat, a legendás első Diablo, valamint közvetlenül a Lost Vikings folytatása után egy újabb univerzumot álmodott meg a játékosok számára. Akkoriban még a stúdió is merészebben nyúlt a friss ötletekhez, hiszen akárhogyan is nézzük, idestova immáron 15 éve saját múltjukból élnek és a csigalassúsággal készülő Titan MMO kivételével – bár azzal kapcsolatban sem vagyunk száz százalékig biztosak –, nem igazán mertek újítani. A Blizzard történetében az 1998-as esztendő tehát minden téren mérföldkőnek számított, és bár az elmúlt években sem nyújtott gyenge teljesítményt a csapat, mégis várjuk tőlük az új és eredeti elképzeléseket. Addig azonban adós még számunkra a csapat egy StarCraft II trilógiával, hiszen már a folytatás bejelentésekor megerősítették, hogy a jól ismert univerzum három frakcióját külön-külön epizódokban szeretnék megjelentetni. Habár nem igazán hittünk abban, hogy az elképzelés működhet, de a Heart of the Swarm megjelenésével mégis beigazolódott, hogy néha azért még érdemes vakon megbízni a jó öreg Blizzardban, akik a múltban bebizonyították már néhányszor létjogosultságukat a piacon.

Mivel néhány hónappal ezelőtt lehetőségünk volt belekóstolni a StarCraft II: Heart of the Swarm előzetes béta tesztjeibe, és meg is osztottuk veletek tapasztalatainkat, ezért az alábbi sorokat leginkább az egyjátékos módnak szentelnénk. A multiplayer ugyanis bár végre hibátlanul működik és minden egység, térkép, valamint játékmód elérhetővé vált benne, radikális változásokat mégsem tapasztalhatnak majd a rajongók, így továbbra is érvényes az a megállapításunk, hogy a Wings of Liberty-ben már ellőtték ezen a téren a legtöbb puskaporukat a készítők. Nem úgy az egyjátékos kampány tekintetében, ami 20 küldetésből áll – nagyjából 15-20 órányi játékidőt felölelve –, és amennyiben szeretjük a StarCraft-univerzumot, garantáltan egy életre szóló élményben lesz részünk általa. A Heart of the Swarm kiegészítő – ez a fogalom esetünkben pozitív kicsengésű és semmiképpen sem degradáló – a Zerg frakció köré épül fel, a főszerepet pedig maga Sarah Kerrigan kapta, akiért Jim Raynor oldalán egy egész sztorit sírtunk végig az előző részben. Sarah, avagy a félig ember, félig Zerg teremtény azonban nem egy könnyű eset, így hovatartozásának kérdésköre a bővítmény pályáin állandó és visszatérő momentumok lesznek, hiszen hősnőnk néha a szívére, néha az eszére hallgat. A sztori felvonultat néhány igazán emlékezetes és drámai elemet, azonban túlontúl kiszámíthatóra sikerült, így elmaradnak az igazán nagy fordulatok, valamint a meglepő pillanatok. Panaszra természetesen így sem lesz majd okunk, hiszen az egyébként igencsak összetett és helyenként már kissé érthetetlenül bonyolult univerzumban játszódó cselekmény ugyanis legalább folyamatosan közérthető marad, de ami ennél sokkal fontosabb, képes lesz odaszegezni minket a képernyők elém akárcsak a régi szép – és gondtalan – időkben.

Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy a Blizzard továbbra is az átvezető animációk nagymesterének tekinthető, így olyan hatásos, jól megrendezett és prezentált videókban gyönyörködhetünk a küldetések között, amelyek már-már köröket vernek néhány hollywoodi szuperprodukcióra is. Ezek után nem is igazán értjük, hogy miért akarják másokra bízni a WarCraft mozifilm megvalósítását, a költői kérdés boncolgatása helyett azonban fontos kiemelni, hogy talán még a csapat egyetlen játékában sem volt olyan mennyiségű és minőségű átvezető, mint a Heart of the Swarmban. Nem csak a hangulatot képesek feldobni ezek a kis mozik – az állunk padlóra küldése mellett –, hanem a sztorit is sokkal közérthetőbbé varázsolják, mindemellett közelebb hozzák a játékoshoz. Ha már szóba hoztuk mindezt, érdemes néhány szóban a küllemről is megemlékezni, ami nem volt túl kiemelkedő már az elődben sem, és sajnos most sem fogja elvinni a legszebb valós idejű stratégiának járó díjat, azonban a Wings of Liberty-hez képest sokkal kellemesebb, egy kicsit talán színesebb, de mindenképpen részletesebb grafika fog várni ránk a pályákon. A csataterek szerkesztésileg egyébiránt sajnos azt sugallják, hogy a Blizzard nem állt a helyzet magaslatán a megtervezésükkor, hiszen bár a változatosságra nincs panasz, de valamiért sem az emlékezetesebb, egyedi helyszínekből, sem az izgalmasabb feladatokból nem jutott annyi, mint korábban. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy a játék rossz lenne, a legtöbb RTS ugyanis már annak is örülne, ha annyi egyedi ötlet szorult volna belé, mint amennyit az alkotás egyetlen pályája képes felmutatni. A kampány izgalmát és nívóját egyébiránt tovább emeli a korábban megismert szereplők visszatérése is, habár túl nagy meglepetés ezen a téren sem vár ránk, holott a Zerg kampányban indokolt lett volna néhány meglepő karakter felvonultatása, ha másként nem is, legalább említés szintjén.

Az első StarCraft II epizódhoz mérten természetesen a játékmenet sem esett át túl sok változáson, legalábbis ami a mechanizmust illeti, hiszen alapjaiban még mindig egy nyersanyaggyűjtésre, építkezésre, valamint háborúra kiélezett valós idejű stratégia a végeredmény, ami ebben a formában olyan ritka manapság, mint a fehér holló. A Blizzard azonban soha nem törődött a trendekkel, így a játék megmaradt azon az útvonalon, amit már évekkel korábban megkedveltünk. Természetesen a változás hiánya már egyáltalán nem érződik a körítésen, a Zergek megjelenése ugyanis annyi egyediséggel fog szolgálni a rajongóknak, aminek köszönhetően mind a húsz küldetést széles mosollyal az arcunkon fogjuk átélni. A számtalan új egység, a rengeteg felfedezésre váró épület és úgy nagy általánosságban a fajra jellemző sajátosságok még a legendás első rész kedvelői számára is annyi egyediséget hoznak majd, ami rögtön értelmetlenné teszi a játék dobozán nagy betűkkel feltüntetett „kiegészítő” megjelölést, a Heart of the Swarm ugyanis nem csak ezen a téren, hanem összességében is egy teljes értékű videojáték lett.

A játékmenettel kapcsolatban az alkotók természetesen átörökítették a Terran frakcióval behozott újdonságokat, így bár bejárható űrhajónk nem lesz, ellenben Kerrigan a Zergek főhadiszállásán tud járkálni az egyre bővülő helyiségek között, amelyek érdekes, mindemellett pedig a kampány szempontjából is hasznos lehetőségekkel kecsegtetnek. A játékban ugyanis nem csak Saraht tudjuk majd fejleszteni – bármikor újraosztható, választható képességekkel –, hanem egységeinket is, amelyekhez három vadonatúj tulajdonságot rendelhetünk, habár közülük egyszerre csak egy lehet aktív, de a lehetőségek között bármikor szabadon váltogathatunk. Ezek között többnyire tulajdonságokra ható bónuszokat találunk – például gyorsabb haladás, nagyobb sebzés –, ugyanakkor akadnak olyan fejlesztések is – az evolúciós küldetéseket követően érhetjük el őket –, amelyek mellett véglegesen le kell tennünk a voksunkat, és amelyek már komolyabb lehetőségekkel bővítik seregünket, például egy lárvából rögtön két zergling fog kikelni és így tovább. Főhősünk oldalán egyébiránt ismét lehetőségünk lesz majd válogatni a bevetések között, a legtöbb esetben ugyanis egyszerre több bolygón is elérhetővé válik valamiféle elvégzendő feladat, amelyek a sorrendiséget tekintve nem befolyásolják a történet kimenetelét, egyszerűen csak a változatosságot szolgálják.

Mindent összevetve a StarCraft II: Heart of the Swarmból hiányoznak azok az újdonságok, amelyek a Wings of Liberty esetében a klasszikus első részhez képest lenyűgöztek minket, azonban egy kiegészítőtől nem is igazán vártunk óriási meglepetéseket. Ha valóban csak egyszerű bővítményként tekintünk rá, akkor a masszív lábakon álló tartalmas kampány, a kiváló történet, a még mindig jól felépített és kiegyensúlyozott játékmenet, valamint a kitűnő többjátékos mód miatt maximálisan elégedettek lehetünk a Blizzard teljesítményével. A végeredmény rendkívül kiszámítható lett, de minden olyan pozitív tulajdonsága megvan, amiért odáig voltunk már a korábbi részekért is. Ha a fejlesztők képesek megtartani a tőlük elvárható és egyébiránt a Zerg kampány során folyamatosan tapasztalható minőséget, akkor tárt karokkal várjuk a Legacy of Void című záró fejezetet. Ha tetszett az előző rész, a csalódás kizárva!

Értékelés: 9,5/10

Translate »