Oldal kiválasztása

Aliens: Colonial Marines – Játékteszt

Aliens: Colonial Marines – Játékteszt
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A USS Sephora legénysége mit sem sejtve érkezik az LV426 körül magatehetetlenül keringő USS Sulaco fedélzetére. A hetekkel ezelőtt érkező segélyhívás bizakodásra ad okot, talán vannak túlélők, a fedélzetre lépve azonban minden reményünk szertefoszlik.

Úgy fest, a Gearbox szeret körülményes játékokkal foglalkozni, a Duke Nukem Forever után ugyanis egy olyan ismert, s sokak által kedvelt univerzumon alapuló játékot is megörököltek, mint az Aliens: Colonial Marines. A játék fejlesztése körüli szövevényes történetet bizonyára mindannyian ismeritek, az Electronic Arts-nál induló sztori végül a SEGA-nál kapott végső fejezetet, a megjelenésig vezető út azonban rögös volt. A SEGA 2006-ban leplezte le az Aliens: Colonial Marines-t, majd 2008-ban, 2010-ben, később pedig 2012-ben is elhalasztotta a kitűzött premiereket. Végül most február elején boltokba kerülhetett a játék, ami a biztató előjelek után végül az évek során maga által támasztott követelmények súlya alatt roskadt össze. Az Aliens: Colonial Marines ugyanis nem csak azért csalódás, mert ismét megbecsteleníti az Aliens-univerzumot, hanem azért is, mert a Gearbox a közel négy éves fejlesztési ciklus alatt kiadott rengeteg ígéretes videó után, képes volt egy teljesen jelentéktelen, évekkel ezelőtti színvonalú shootert kiadni a kezei közül. A megjelenés óta felröppent hírek szerint ezért nem is a Gearbox okolható, hanem a kampányt készítő külsős stúdiók, de a vásárló szemszögéből ez vajon változtat bármin is?

A játék története A bolygó neve: Halál és A végső megoldás: Halál közé esik, s tulajdonképpen a második rész közvetlen folytatásaként is tekinthető. Mi Christopher Winter tizedes bőrébe bújva követhetjük végig az eseményeket, amelyek a USS Sulaco-n veszik kezdetüket. A USS Sephora egy mentőakció keretén belül túlélők után kutat a Sulaco fedélzetén, de a feladattal megbízott Winter tizedes legnagyobb meglepetésére túlélők helyett idegenek egész arzenáljával találja magát szemben. A küldetés kudarcba fullad, a Sephora megmaradt legénysége pedig egy mentőkabin segítségével az LV426-on köt ki, ahol aztán a Wayland-Yutani vállalat jóvoltából utánunk küldött zsoldosokkal is szembe kell néznünk. A társaság nem szereti a szemtanúkat.

Az Aliens: Colonial Marines kellemes felütése azonban becsapós, az első játékpercek okozta sokk pedig a kampány nagyjából 4-6 órás játékidejét végigkísérő elem lesz. A Gearbox játéka ugyanis minden olyan negatívum tulajdonosa, amitől egy játék rossz lehet. A játékmenet túlságosan egysíkú, mész-lősz, s bár egy shooter esetében ugye az alapkoncepció nem is állhat másból, ha ez nincs megtámogatva egy jól működő MI-vel, akkor az egész nem más, mint céltalan céllövölde. Márpedig az Aliens: Colonial Marines-ban olyan, mint mesterséges intelligencia, nem nagyon van. A xenomorfok mindenféle tudatos vadászösztönt mellőzve, céltalanul próbálnak meg minket láb alól eltenni (ha csak az ide-oda cikázást nem lehet taktikának tekinteni), ráadásul a szkript miatt mindig ugyanonnan és ugyanakkor támadnak, így elhalálozás esetén se képesek meglepetést okozni. Többször előfordult, hogy nagyobb invázió esetében észre se vesznek minket, így zavartalanul lövöldözhetünk rájuk. Hasonlóan lehangoló képest festenek az emberi ellenfelek, s társaink viselkedése is. Előbbiek ugyan csapatokba verődve támadnak, fedezékhasználaton túl másra nem nagyon képesek, így nem kell attól tartanunk, hogy például megpróbálnak bekeríteni minket. A főhősünket támogató csapattársak pedig beragadnak, magunkra hagynak vagy éppen mindenféle ellenállás nélkül hagyják magukat megetetni a xenomorfokkal. Ezt a csorbát némileg kiköszörüli a játékbeli online és osztott képernyős kooperatív mód, amit online négyen, lokálban pedig ketten "élvezhetünk".

A játék korai bemutatói egy minden tekintetben az Aliens-univerzum hangulatát megragadó atmoszféra képét festették le, a végeredmény azonban egészen borzasztó lett. Eltűnő tárgyak, elnagyolt textúrák, pixeles tűzeffekt vagy éppen évekkel ezelőtti minőséget idéző mo-cap technológia és pocsék animáció nyomja rá a bélyegét a játék élvezhetőségére. Pedig a készítők itt-ott remekül ragadták meg az univerzum jellegzetességeit, egy-két helyszín egészen rémisztőre és sejtelmesre sikeredett, a hangok és a szinkron terén pedig egészen kiemelkedőt nyújt az Aliens: Colonial Marines. Ez az éles kontraszt azonban minden elemében végigkíséri a játékot, a küldetések egyhangúságát csak néha törik meg emlékezetes pillanatok vagy izgalmas kihívások.

A helyzeten ugyan nem ront, de nem is javít rajta, hogy akad multiplayer módja is a játéknak. Tulajdonképpen a sablonos, csak helyi adottságokhoz igazított játékmódokat kapunk, továbbá egy förtelmes netkódot, ami teljesen élvezhetetlenné teszi az olyan játéklehetőségeket, mint a Team Deathmatch, az Extermination, az Escape vagy a Survivor.

Az Aliens: Colonial Marines hiába kacsint ki néha a rajongókra (visszatérés Hadley’s Hope-ba), vagy mesél el egy egyébként az univerzumba jól passzoló történetet, ha az ezeket szolgáló mögöttes tartalom nem élményt, hanem csalódottságot és bosszankodást kínál. Pedig a kezdeti látnivalók valóban bizakodásra adtak okot, a fejlesztés későbbi szakaszában aztán valami nagyon félrement,s úgy tűnik, a Gearbox elintézte, hogy az Aliens-univerzum hosszú időre parkolópályára legyen állítva.

Értékelés: 3/10

Hozzászólások

Translate »