Oldal kiválasztása

Borderlands 2 – Játékteszt

Borderlands 2 – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Pandora világa még mindig nem az a hely, ahol szívesen élnénk mindennapjainkat, de a Borderlands 2 hívásának mégsem tudtunk ellenállni!

Még talán maga a Gearbox sem gondolta annak idején, hogy egy poszt-apokaliptikus jövőben játszódó, és teljes egészében cell-shading grafikus technológiára épülő FPS-RPG olyan népszerű lehet a mai túlkínálatban, hogy röviddel a megjelenés után minden legyártott példányt elkapkodjanak a boltok polcairól a rajongók. A Borderlands 2009-es megjelenésekor márpedig ez történt, és még maguk a fejlesztők is meglepődtek azon, hogy az általuk megálmodott világ ennyire népszerűvé vált a játékosok között, amit elsősorban a változatosságnak, a képregényes küllemnek, valamint a milliónyi lehetőségnek köszönhetett az alkotás. Ezek után várható volt, hogy a Gearbox eljátszadozik a folytatás gondolatával, amire ugyan három évet kellett várnunk, de megérte, hiszen a készítők minden téren túltettek még előzetes várakozásainkon is.

A második epizód története kis híján ott veszi fel a fonalat, ahol annak idején az előd letette. Habár vannak konkrét átfedések a cselekményben, a Borderlands 2 mégsem tekinthető közvetlen folytatásnak. A helyszín ezúttal is a távoli, kissé lepusztult és átalakult jövő, a fennmaradt frakciók célja pedig újfent az, hogy megszerezzék egy letűnt kor magasan fejlett civilizációjának hagyatékait, méghozzá lehetőség szerint más cégek és veszélyes szerencsevadászok előtt. A játékban ezúttal a Handsome Jack által vezetett Hyperion Corporation játssza a főszerepet, akik bizonyos források szerint olyan leletekre bukkantak Pandora egy általunk eleddig még nem ismert részén, ami nem csak hihetetlen előnyhöz juttathatná a vállalatot, hanem egyben a bolygó gazdasági erőviszonyait is alaposan átrendezné. Hogy ez ne következhessen be – illetőleg, mert van egy elrendezetlen ügyünk is Jackkel –, minden rendelkezésünkre álló eszközzel és minden egyes követ megmozgatva azért fogunk küzdeni, hogy megakadályozzuk a Hyperion Corporationt a hagyaték megtalálásában. A játékosok Pandora egy minden korábbinál veszélyesebb, de egyben változatosabb oldalát ismerhetik meg a Borderlands 2 keretein belül, a többnyire sivatagos és kietlen környezetet követően például az első pályák egy fagyos és rendkívül kellemetlen klímával rendelkező vidékre kalauzolnak minket, de az újabb területek ennél lényegesen izgalmasabb helyszínekkel is kecsegtetnek majd.

Akárcsak a bemutatkozó epizódban, úgy természetesen a Borderlands 2-ben is négy karakter közül választhatjuk majd ki magunknak a legmegfelelőbbet, ami elsősorban a négy játékos kooperatív mód miatt van így. Természetesen az alkotás kitűnően megállja a helyét akkor is, ha egymagunk látunk neki a kampány izgalmasabbnál-izgalmasabb küldetéseinek, ebben az esetben kiválaszthatjuk magunknak, hogy a négy főhős közül melyik lesz a legszimpatikusabb számunkra. Fontos, hogy a Gearbox olyannyira szeretett volna sok újdonsággal szolgálni a rajongóknak, hogy teljesen új szereplőgárdát állított a történet mögé, így ezúttal Salvador, Maya, Axton és Zer0 közül választhatjuk ki magunknak a legszimpatikusabb harcost. Salvador a négyes igazi nehézfiúja lesz, aki imádja a nagy robbanásokat és azokat a fegyvereket, amelyek megfeszítik izmait. Jellemre leginkább az első részben megismert Brickre hasonlít, de a másik három szereplőt is párhuzamba lehetne állítani a korábbi karakterekkel. Ott van például Maya, a csapat amazonja, aki a harcos Lilith hasonmása is lehetne a képességeit tekintve, míg Axton, a brigád szépfiúja Rolandhoz illeszkedik a leginkább. A Zer0 név mögött mindemellett egy igencsak rejtélyes jellem bújuk meg, egy igazi csendes orvgyilkos, aki a Borderlandsból megismert Mordecaihoz hasonlóan a mesterlövészpuskák és a hangtompítók mestere. Mivel mindegyik hős egy igazán karakteres személyiség a játék keretein belül, ezért akárcsak a 2009-es elődben, úgy ezúttal is biztosítják a kellő változatosságot a játéknak. Érdekesség egyébiránt, hogy az első részben megkedvelt főszereplőket NPC formájában viszontláthatjuk majd – sőt, küldetések is épülnek rájuk –, de olyan ismerős arcokkal is találkozhatunk, mint Guardian Angel vagy Claptrap, a gyagyás robot, aki már a játék indulását követően mosolyt csal az arcunkra.

Mivel a multiplayer szerverek a tesztidőszak során még nem üzemeltek, egyelőre a többjátékos módba sajnos nem kaptunk betekintést, de az egyjátékos kampánnyal is nagyon jól szórakoztunk, hiszen mind a küldetések változatosságát, mind az összetettséget tekintve jelentős fejlődést figyeltünk meg a Borderlands 2-ben, amiben nagy szerepe volt az újdonságnak tekinthető dinamikus küldetési rendszernek. A játék továbbra is egy FPS/RPG hibridnek tekinthető, aminek köszönhetően óriási szerepet kapnak a lövöldözések és a harcok, de mindezeket alaposan megtámogatják a szerepjátékos elemek, amelyek a további változatosságról is igyekeznek gondoskodni. Ennek köszönhetően újfent egy háromágú képességfa fog köszönteni minket, amelynek keretein belül szintenként újabb és újabb képességekkel ruházhatjuk fel kiválasztott hősünket. Még mindig rendkívül hangsúlyosnak tekinthetők az alkotásban a fegyverek, amelyekkel egy kissé mintha már túlzásba estek volna a fejlesztők, hiszen szó szerint milliónyi változattal találkozhatunk a pályák során, a személyre szabhatóságnak és a felszedhető alkatrészeknek köszönhetően pedig túl sok feleslegeset vagy használhatatlant fogunk találni közöttük. A Gearbox becsületére váljék, hogy nagyon odafigyeltek a fegyverek változatosságára, ennek köszönhetően mindegyik saját tulajdonságokkal bír, de még így is sok a hasonlóság, a játékmenetet pedig alaposan megakaszthatja, ha válogatni kényszerülünk köztük, pláne amikor az inventory is megtelik, így mérlegelnünk kell, hogy mit vigyünk magunkkal és mit nem. Hiába hangzatos tehát statisztikailag a több ezer fegyver, valamint a több millió variáció, mindez sajnos a gyakorlatban elég sokszor vezet káoszhoz.

A fegyverekhez köthető egyébiránt egy másik negatívum is, ami a játék során előtűnt, ez pedig az utánpótlás kérdése. Habár a játék a ládákból vagy ellenfelektől felszedhető lőszerek esetében többnyire mindig olyannal szolgál, ami illik az éppen nálunk lévő puskákhoz, de mivel egynél általában több aktív – a hátizsákunkban pedig akár 4-5 további – lőfegyver is megtalálható, ezért gyakran kapunk olyan töltényeket is, amelyeket nem tudunk használni az éppen kezünkben tartott darab esetében. Mivel a nagy harcok közben elég nehéz előhívni az inventory-t azért, hogy fegyvert váltsunk, ezért gyakori probléma lesz, hogy idő előtt kifogyunk a lőszerből, aminek köszönhetően az ellenfelek csakhamar letepernek minket. Habár elhalálozás előtt lehetőségünk lesz elkerülni a végzetet azzal, ha a földön fekve megölünk legalább egy ellenfelet, de javadalmazás nélkül ugyebár ez elég lehetetlen feladat lesz. Ezzel kapcsolatban tehát a hasznos fejlesztések és a sok lehetőség ellenére is kijelenthető, hogy a Gearbox egy kicsit átesett a ló túlsó oldalára. A fegyverekhez hasonlóan egyébiránt a használható járművek és természetesen azok képességei is alaposan kibővültek az elődhöz képest, de ennél sokkal nagyobb, illetve kellemesebb módosulás figyelhető meg a mesterséges intelligencia tekintetében. Ezt leginkább a ránk leselkedő ellenfelek esetében vehetjük majd észre a legtöbbször, akik még a legkönnyebb nehézségi fokozaton is képesek elképesztő mutatványokat produkálni. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a csoportosan támadó ellenfelek – legyen szó szörnyekről vagy felfegyverzett emberekről – szinte minden esetben taktikáztak a harcok során, így míg utóbbiak aktívan használják a fedezékeket és a bekerítés lehetőségét, addig előbbiek gyakran csak addig agresszívek, amíg többszörös túlerőben vannak. Ennek köszönhetően egy egyszerű séta is bármikor véres harcokba torkollhat, nem kell hozzá aktív küldetésben lennünk.

A Borderlands 2 esetében egyébiránt egy nem túl nagy, de így is kellemes méretekkel és számtalan kihívással rendelkező, mindemellett pedig szabadon bejárható területről beszélhetünk, ami hasonlóan jól berendezett és betöltött, mint a korábbi rész esetében. A poszt-apokaliptikus környezet ezúttal sokkal interaktívabbnak tekinthető, még a legutolsó postaládát is kinyithatjuk egy kis potyapénz reményében, az alaposan módosított Unreal Engine 3 grafikus motor pedig olyan látványt varázsol elénk, ami az interaktív képregényekhez hasonlítható, mindemellett pedig folyamatos felfedezésre ösztökéli az embert. Habár a játék külleme nem hasonlítható össze egyetlen kurrens alkotás grafikájával sem, de egyedisége és újdonsága még mindig képes elvarázsolni azt, aki fogékony erre a kissé baltával faragott, enyhén a rajzfilmekre emlékeztető külcsínre, aminek megítélése teljes egészében ízlés dolga. A tény ettől még tény marad, a Borderlands 2 az eddigi legnagyobb projekt, amelynek keretein belül úgy alkalmazták a cell-shading technológiát, hogy az megállja a helyét a konkurens videojátékokkal szemben. Ez pedig összességében is igaz az alkotással kapcsolatban, hiszen a mai színtéren sajnos párjukat ritkítják az FPS/RPG stílusok kombinálásából származó produkciók, de a Gearbox ennek ellenére is nagyon odatette magát azért, hogy felülmúlja a három évvel ezelőtt megjelent elődöt. Hogy sikerült-e nekik?

Összességében igen, hiszen bár bizonyos momentumokat tekintve egy kicsit túlzásokba estek a készítők, sőt, a magasabb szinteken gyakran unalmas körforgássá válnak az átlagos küldetések, de a többször tíz óráig tartó kampány így is számtalan izgalmas kihívást nyújt, nem mellesleg pedig a kooperatív móddal válik igazán teljessé, amit ezúttal már nem csak online, hanem osztott képernyő segítségével is kiélvezhetünk. A fejlődés egyértelműnek tekinthető az elődhöz képest, de az alapokat tekintve azért minden maradt a régiben, így csakis egy klisével lehet lezárni ezt a játéktesztet, miszerint akinek tetszett az első rész, az biztosan azonnal beleszeret majd a folytatásba is. Közhely, de a Borderlands 2 esetében maximálisan igaz!

Értékelés: 8,5/10

Translate »