Oldal kiválasztása

Deadlight – Játékteszt

Deadlight – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Mit teszel akkor, ha teljesen átlagos fickóként kell útra kelned, hogy megtaláld elveszettnek hitt feleségedet és kislányodat? Mit teszel akkor, ha az amúgy is nehézségekkel kikövezett út során zombik szomjaznak rád? Kipróbáltuk a Deadlight-ot.

Ha nyár, akkor Summer of Arcade XBLA promóció, ami nem csak azért jelent izgalmas négy hetet az Xbox Live életében, mert minden héten XBLA címekre költhetjük el a pénzünket, hanem azért is, mert ezek a játékok az esetek többségében igazán kiemelkedő minőséget képviselnek. Emlékezzünk csak a Braidre, a Limbo-ra vagy a Shadow Complex-re, amelyek rendre túlmutattak kategóriájuk addig ismert határain. A spanyol Tequila Works játéka hasonlóan ambiciózus fejlesztés, de sajnos csak az első harmada képes újat mutatni, utána viszont nem képes újítani Randall Wayne, így főhősünk utazása meglehetősen hamar önismétlővé válik.

 

A Deadlight története 1986-ban játszódik, a főhős pedig egy feleségét és lányát kereső hétköznapi fickó, Randall Wayne, akinek útja a romokban heverő, reményvesztett Seattle városának változatos helyszínein vezet keresztül. A várost járva ugyanis nem csak gyártelepen, autópályán vagy elhagyatott épületekben fordulunk meg, de ha a szükség úgy hozza, akkor a csatornarendszert használva fogunk előrejutni. Seattle ábrázolása egészen egyedi, a spanyol fejlesztők a fény-árnyék játék, valamint a szűkös, főleg szürke és fakó színekből álló színpaletta segítségével adnak mélységet és hangulatot a városnak, ami egészen nyomasztó, lehangoló és ijesztő látképek sokaságával repít minket ámulatból ámulatba. Ezt a reményvesztett érzést fokozza a főhős ábrázolása, akinek csakis a sziluettjét látjuk játék közben, míg az életünkre szomjazó zombik esetében is legtöbbször csak pirosan fénylő szempárokkal fogunk találkozni. A sztori sablonos elemekből építkezik, visszaemlékezések és masszív narráció segítségével szívhatjuk magunkba a fő sodor cselekményszálait, amiket sok esetben a pályákon elhelyezett naplóbejegyzésekkel egészíthetünk ki.

 

Az atmoszférát remekül egészíti ki a játékmenet, amely a klasszikus akció-platformer sémáit követi. A játék elején megismerjük Randall határokkal övezett képességeit, majd egy ponton végre magunkhoz vehetünk egy baltát és egy revolvert is. Ez az a pont, ahol a korábban puzzle szekvenciákkal színezett platformer részek látványos, menekülös részekkel színesednek, s ahol tulajdonképpen a trial and error játékmenet érvényesül. Utóbbi azért lép életbe, mert sokszor a kamerakezelés nem mindig működik tökéletesen, s nehéz eldönteni, hogy az egyes síkok hogyan is érvényesülnek az adott szinten, az egyre nagyobb számban ránk támadó zombik elől pedig nincs menekvés. Ezen túl azonban a Deadlight nem képes újítani, s bár nem tekinthető egy hosszú játéknak, játékideje alatt hamar eljutunk arra a pontra, ahol elvész a kezdeti kreativitás, s önmagát ismételgetik az elemek, ez pedig hamar unalomba fullasztja az egyébként mindvégig remek atmoszférával bíró játékot.

 

A hibák ellenére azonban a Deadlight egyértelműen az idei esztendő egyik legjobb XBLA címe, de mielőtt vásárlásra adnád a fejed, azt is mérlegelned kell, hogy nincs alternatív játékmód, vagyis se kooperatív, se többjátékos opciót nem kapunk a pénzünkért. Cserébe viszont kapunk egy nagyon hiteles poszt-apokaliptikus légkört, egy szerethető karaktert, s olykor nagyon egyedi játékmenetet, így a Tequila Works maradéktalanul büszke lehet első játékára.

 

Értékelés: 7,5/10

Translate »