Oldal kiválasztása

Devil May Cry HD Collection – Játékteszt

Devil May Cry HD Collection – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a gyűjteményes újrakiadások, amelyek sorát ezúttal az a Devil May Cry HD Collection gyarapítja, amely egybecsomagolva kínálja a Capcom klasszikusának első három epizódját.

A Devil May Cry sorozat a 2000-es évek Bayonettájának is tekinthető, s nem csak azért, mert mindkét remekbe szabott cím alapköveit Hideki Kamiya fektette le, hanem azért is, mert a Capcom és a Platinum Games klasszikusa vitathatlanul új lendületet adott egy idővel elfáradt zsánernek. Éppen ezért nincs abban semmi meglepő, hogy az első három Devil May Cry-t felvonultató hádésített kollekciót készítő Pipeworks Software nem mert komolyan belenyúlni egy jól működő játékmenetbe, s tulajdonképpen csak és kizárólag grafikailag érhetőek tetten változások (az se túl látványos), ez azonban azt eredményezi, hogy a három részt magába foglaló kiadvány nem tekinthető többnek, mint egy PlayStation 2-es újrakiadásnak, amit valószínűleg csak azok a rajongók fognak igazán értékelni, akik nosztalgiából ismét szeretnének Dante bőrébe bújni.

 

Ehhez azonban kiváló alapanyagnak bizonyulhat az első rész, ami nem csak varázslatos, gótikus, megkapó atmoszférájának köszönheti sikerét, hanem annak a komoly mélységet és változatosságot ígérő játékmenetnek is, ami egyértelműen a stílus legnagyobbjai közé emelte a Devil May Cry-t. Az egyébként a Resident Evil 4 egyik zsákutcájából született első rész persze tíz év távlatában már bőven küzd hiányosságokkal, ezek felett azonban engedékenyen hajlamosak vagyunk szemet hunyni. Egy dolgot azonban igazán orvosolhattak volna a Pipeworks Software fejlesztői: Ez pedig a kamerakezelés, ami már akkor is nehezen szokható volt, az idő vasfoga pedig alaposan meglátszik a játék ezen elemén.

 

 

A Devil May Cry 2 azonban nem a Resident Evil, hanem egyértelműen a franchise legnagyobb zsákutcája. A második rész fejlesztésével megbízott Team Little Devils ugyan igyekezett megtartani az első rész legjobb elemeit, de a nagy igyekezetben nem csak megtartani, de elvenni is sikerült a sorozat esszenciájából, így egy végletekig lebutított, szinte csakis a pisztolypárbajokra korlátozódott harcrendszert, elnagyolt helyszíneket kaptunk. Cserébe ugyan Lucia  személyében érkezett egy második játszható karakter, és kaptunk egy túlélő módot, a Bloody Palace-t, mindezek mégis kevesek voltak ahhoz, hogy megtartsák azt az attitűdöt, amelyektől működőképesnek bizonyult a klasszikus első rész.

 

A sikertelen második rész után azonban nem további mélyrepülés, hanem újbóli felemelkedés következett a Devil May Cry 3 személyében. A fejlesztők visszanyúltak a már jól bevált panelekhez, miközben rengeteg újdonsággal is feltöltötték az időközben lélektelenné vált sorozatot, így kaptunk egy sokkal jobban átgondolt kombó-rendszert, sokrétűbb, mélyebb, az interakcióra kihegyezett játékmenetet, fejlődési rendszert, és tovább csiszolt Bloody Palace módot. A HD kollekcióban a később kiadott, így végletekig polírozott, nehézségben komoly kihívásokat ígérő Special Edition kapott helyett, így ha most ismerkedsz a sorozattal, nem csak a történet megismerése, de a játék alapos kiismerése miatt is érdemes ezt a részt a legvégére hagyni.

 

A Devil May Cry HD Collection a biztos ösvényt választva, tulajdonképpen nem más, mint egy múltidézés, tisztelgés a hack'n'slash stílus előtt, éppen ezért nagyon minimálisan nyúlt csak az alapanyaghoz a Pipeworks Software, ami leginkáb a PS2-es látványvilágot idéző momentumok miatt okozhat keserédes pillanatokat. Hogy ezekután kinek éri meg teljes áron hozzájutni egy olyan pakkhoz, ami hármat játékot kínál, de csak kettő tekinthető említésre méltónak, azt döntse el mindenki saját maga.

Translate »