Oldal kiválasztása

Resident Evil: Revelations – Játékteszt

Resident Evil: Revelations – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A 3DS-re megjelent Resident Evil: Revelations ügyesen kombinálja a sorozat új részei által képviselt akciódús vonalat, s a klasszikus epizódok ijesztgetős részeinek hangulatát, de vajon ez elegendő a sikerhez?

A Resident Evil 4 és Resident Evil 5 eseményei között játszódó, kizárólag 3DS-re megjelent Resident Evil: Revelations története több különböző szálon fut, a cselekmény fő sodrának központi karaktere azonban Jill Valentine és új társa (aki egyben új karakter is), Parker Luciani lesz, akik Chris Redfield eltűnt nyomai után nyomoznak. A Revelations fő helyszíne a Queen Zenobia tengerjáró, ami remek lehetőséget nyújtott a Capcomnak, hogy visszahozza azokat a nosztalgikus pillanatokat, amiket a klasszikus részeknél átélhettünk. Az óceánjáró ugyanis már az első perctől kezdve horrorisztikus atmoszférát teremt, így a játék jelentős részében sötét, kihalt, szűk folyosókon próbáljuk megfejteni, mi is történhetett a legénységgel, miközben olyan újabb háttérben összefutó szálakkal is megismerkedünk, amiket visszaemlékezések, párhuzamos történetszálak, csavarok és nem várt fordulatok formájában igyekszik tálalni a játék. Egy ilyen alkalmával a Revelations azonban arra is igyekszik rámutatni, hogy a negyedik résszel új mederbe terelt sorozat akcióközpontúsága is helyet kapott, így lesznek olyan pillanatok, amikor a túlélés utáni vágyat nem csak az ijesztgetős szekvenciák, hanem a horda módjára özönlő hunterek, fertőzött farkasok és egyéb teremtmények teremtik meg.

 

A túlélő-horror esszencia azonban hangsúlyosabb, s ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy a Revelations alapvetően egy lassú sodrású, folyamatosan új részletekkel gazdagodó történetet mesél el, hanem a játékmenetben is. A tűzharcok mellett fontos szerep jut a kutatásnak, felfedezésnek is, amiben jelentőséggel bír a játék egyik újdonsága, a Genesis nevű kütyü, ami lényegében egy szkenner, s amivel alaposan átpásztázhatjuk az egyes szobákat, termeket. Segítségével nem csak adatokat gyűjthetünk az ellenfelekről vagy azok DNS-éről, de rejtett tárgyakra is bukkanhatunk, úgy mint munícióra vagy gyógynövényre.

 

Az irányítás alapos változáson esett át a Mercenaries 3D óta, a Revelations-szel egyszerre ugyanis boltokba került a Nintendo 3DS kiegészítője, a dokkolóként működő Circle Pad Pro, ami nem csak egy extra analóg kart, hanem nagyobb bumpert és ravaszokat is kínál, így bár küllemre nem túl megkapó, a játékbeli előnyei egyértelműen érezhetőek. A kiegészítő segítségével nem csak kényelmesebben lehet irányítani a karaktereket, esetleg kezelni a kamerát, de a két analóg karral pontosabban is lehet célozni, ráadásul lehetőségünk nyílik dodge-olni is, igaz, ennek működése nem túl áramvonalas, így ha lehet, inkább kerülni fogjuk akció közben.

 

A Revelations esetében egyetlen dologba azonban biztosan nem lehet belekötni. Ez pedig a MT Framework motor mobilos változata, a Capcom játéka ugyanis egyértelműen a 3DS jelenlegi kínálatának legszebbje. Az átvezető videók 3D-ben pazarul festenek, a horror hangulatot fokozó fény-árnyék effektek pedig egy nagygépes változatban is simán beférnének. Technikai fronton azonban szintén belebotlunk kisebb bakikba, néha ugyanis az átvezetőknél elcsúszik a hang, olykor pedig komolyat zuhan a képfrissítés, így soha nem látott diavetítésbe vedlik át a játék. Ezt azonban ügyesen kompenzálja a szólómód végeztével megnyíló Raid mód, ami szöges ellentéte a kampánynak.  Az extra kihívásban ugyanis árkádszerű, akcióközpontú kalandokban lesz részünk, ahol a történet ismert helyszínei köszönnek vissza, csak jól megkavart ellenfélfelhozatallal fűszerezve, akár kooperatív módban is.

 

A Resident Evil: Revelations a 3DS kínálatának eddigi egyik legjobb játéka, mely nem csak gyönyörű, de a maga nemében szórakoztató is. Hibái természetesen vannak, legnagyobb negatívuma mégis az identitászavara, a Capcom ugyanis igazán eldönthette volna, kit szeretett volna megszólítani a címmel, ami a két stílus közötti lavírozás közben valahol félúton csúnyán két szék közé esik, ezzel elveszítve a játék kezdetén pillanatok alatt megteremtett ijesztő hangulatot. A bajt csak tetézi, hogy a párhuzamos történetmesélésnél belép a képbe Quint és Keith. A játék ezen szegmense messze a legidegesítőbb, a két kibírhatatlan karakter ugyanis egy meglehetősen feszült alaphelyzetben próbál meg viccelődni, nem sok sikerrel. Mindezek ellenére a Resident Evil rajongóknak kötelező a Revelations, mert ha nem is nyújt maradandót, az általa átélt élmény jó időre el fog raktározódni bennünk.

 

Értékelés: 8/10

Translate »