Oldal kiválasztása

Warhammer 40.000: Space Marine – Játékteszt

Warhammer 40.000: Space Marine – Játékteszt
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Görbe kitérőre adta a fejét napjaink egyik legnépszerűbb, legbrutálisabb és legvéresebb univerzuma, a Warhammer 40K, ugyanis a stratégiai zsáner után egy külső nézetű akcióban ismerhetjük meg a Games Workshop világának egyik szeletét. Kipróbáltuk a Warhammer 40.000: Space Marine-t.

A Games Workshop évtizedekkel ezelőtt kitalált univerzuma évről évre szélesíti azt a palettát, ahol jól ismert, népszerű világát elérhetik a rajongók. A táblás játékból az évek során minden létező médiumot meghódító franchise lett, s bár alapvetően a stratégiák zsánerében ért el eddig komolyabb sikereket a Warhammer 40K, évekkel ezelőtt a Fire Warrior személyében egy kósza kitérőt már tett az akciójátékok piacán is a sorozat, melynek végeredménye egy csúfos bukás lett. Így talán nem meglepő, hogy a videojáték-iparban a jogokkal rendelkező THQ közel nyolc évig jegelte a hasonló jellegű próbálkozásokat, s bár a fejlesztést az univerzumot jól ismerő Relic-re bízta a kiadó, az akciójátékok terén eddig még nem bizonyíthatott a csapat. A Warhammer 40.000: Space Marine azonban nem okoz csalódást, látványos, a világra jellemző minimalista, spártai világot tár elénk, melyben az Űrgárdisták mindenféle lelkiismeret és kompromisszumok nélkül gyilkolják halomra a birodalmukat fenyegető Orkokat, vagy a Káosz rendjének tagjait.

 

A Warhammer 40.000: Space Marine történetének középpontjában az egyik űrgárdista rendnek, az Ultramarine-oknak egyik harcosa, Titus kapitány és két társa áll, akiket az orkok által lerohant ipari planétára, a Forge Worldre vezényelnek. A Birodalom gyárbolygója stratégiai fontosságú, hisz itt készülnek a rend hatalmas harci lépegetői, a Titánok, így a kialakult vészhelyzet kezelésére azonnali beavatkozásra van szükség. A történéseket egy nyolc-tíz órás kampányban meséli el a Space Marine, az eseményeket pedig a háromfős űrgárdista-csapat szemén keresztül ismerhetjük meg.

 

Érdemes gyorsan leszögezni, hogy a Relic akciójátéka csak szegről-végről mutat rokonságot a külső nézetű akciók etalonjával, a Gears of Warral. A Space Marine ugyanis amellett, hogy teljesen mellőzi a fedezékrendszeres játékmenetet, gyakorlatilag kifejezetten a közelharcra helyezi a hangsúlyt, és akarva akaratlanul is arra kényszeríti a játékost, hogy igenis belemenjen az orkok sűrűjébe, és rendet rakjunk közöttük. Ebben segítségünkre lesz lánckardunk, energiabárdunk, és egy brutális kalapács is, ami ugyan nagyon lomhává teszi használóját, erejét tekintve azonban elképesztő pusztításra leszünk vele képesek. A távolsági harcot néhány csúzli szolgálja, de ezeket tényleg csak akkor fogjuk használni, amikor a felénk rohamozó orkhullámot akarjuk megritkítani. A játékmenet gerincét azonban a közelharc adja, melyben egymásra fűzött kombók segítségével, elképesztően véres és brutális módon küldhetjük túlvilágra a ránk támadókat.

 

A Relic egyébként a játékmenet további elemeit is erre a szekvenciára húzta fel, ugyanis a Space Marine-ban nincsenek mentőcsomagok, és életerőnk se töltődik újra magától, így a kivégzéseket és a véres csapások módját pontozza a játék, s ezek segítségével regenerálódhatunk. A rendszer egyetlen problémája, hogy a kivégzések során bevillanó lassított animációk közben is sérülünk, ami némileg ront az egész összképén. Ettől függetlenül taktikai lehetőségek rejtőznek a rendszerben, ugyanis egy nagyobb horda esetében eldönthetjük, hogy a több életerőt kínáló nagyobb ellenfeleket, vagy esetleg egy könnyebb, de komoly tömegben érkező rohamot döngöljük először a földbe. Hasonló elven működik a játék Fury rendszere is, melyben egy energiacsíkot kell feltöltenünk, s ami ha megtelik, akkor erősebb csapásokra, gyorsabb regenerálódásra lesz lehetőségünk.

 

A Space Marine legnagyobb problémája azonban a borzasztó linearitása, így a nyolc-tíz órás játékidő elég hamar unalmassá és önismétlővé válik. Sajnos a pályadizájn se próbálja meg leplezni, hogy egy "csőben" terelnek minket végig, így hiába a gyönyörű, romokban heverő város látképe, a szabadságérzet csak egy illúzió, amiért az első perctől az utolsóig sóvárogni fogunk. A monoton öldöklést olykor jetpackes szakaszokkal töri meg a Relic, és az is előfordul, hogy egy gépágyú mögül kell fedező tüzet biztosítanunk, de ezekre csak néhány pályaszakaszon kerül sor.

 

A többjátékos mód is felemás érzéseket vált ki az emberből. Kapunk egy nagyon részletes karaktergenerálót, illetve két csapatközpontú játékmódot. Ezekkel az a probléma, hogy kezdő játékosként esélyünk sincs a tapasztalt, magasabb szintű ellenfelekkel szemben, így könnyen meg lehet unni, hogy másodpercenként tesznek minket a földdel egyenlővé. A THQ sajnos a játék premierjéig nem készült el a kooperatív móddal, ezt jövő hónapban egy ingyenes DLC formájában kapják meg a Space Marine tulajok, így a változatosságot és esetleges újrajátszást ez az opció nyújthat még.

 

A Relic első akciójáték-próbálkozása nem sült el rosszul, mert a készítők remek atmoszférát varázsoltak a Space Marine köré, mely minden Warhammer 40K stílusjegyet magán hordoz, azonban a játékmenet frontján van még hova fejlődnie a csapatnak. Ha a fent említett apróságokat továbbcsiszolja és finomhangolja a stúdió, akkor az univerzum és a hangulat párosításával egy újabb kiváló sorozattal bővülhet Warhammer gyűjteményünk.

 

Értékelés: 7/10

Translate »