A Red Faction sorozat kisebb nyúlásokkal, de mindig a maga útját járta, és ez a legújabb rész, az Armageddon esetében sincs másként. Az új rész szakítva a Guerilla játékmenetével, ismét egészen új szemszögből közelíti meg a marsi akciózást.

A Red Faction sorozatra sok mindent lehet mondani, de az önismétlés jelzőjével a legnagyobb rosszindulattal se illethetjük a Volition shooterét. A fejlesztőcsapat minden egyes epizód esetében kísérletezett a játék univerzumához passzoló zsánerek határain belül, így nincs abban semmi meglepő, hogy a két évvel ezelőtt megjelent Guerilla után egy sokkal behatároltabb, Dead Space-re hajazó külső nézetű shootert kaptunk. A változás ugyan lehet, hogy sokaknak nem lesz az ínnyére, az Armageddon újdonságai azonban biztos alapokon állnak, így a Guerilla után ismét egy szórakoztató, tartalmas epizóddal bővült a Red Faction franchise.

 

A Red Faction: Armageddon története a Guerilla után veszi fel a fonalat, a főhős pedig egy ifjú katona, Darius Mason, akinek a neve bizonyára mindenkinek ismerősen cseng, hiszen ő nem más, mint a két évvel ezelőtti Red Faction: Guerilla főszereplőjének, Alec Masonnek az unokája. A sztori mozgatórugója egy titokzatos terrorista-csoport, akik a felszíni élethez szükséges terraformálok lerombolásával lakhatatlanná teszik a Marsot, így a helyi lakosságnak a föld alatt kell menedékre lelnie. A bajt tetézi, hogy Mason egy őrjárat során véletlenül kiszabadít egy idegen fajt, főhősünk pedig pillanatok alatt kirekesztettként igyekszik helyrehozni hibáját.

 

A játékmenet több fronton is megújult az előző részhez képest, így bár a pusztítás, mint főbb játékmechanikai elem ezúttal is szerephez jut, az Armageddon már közel sem nyújt akkora szabadságot, mint tette azt a Guerilla. A játék helyszínéül szolgáló marsi barlangrendszer ugyan nem hajaz a Dead Space szűk folyosóira, alapvetően egy sokkal lineárisabb, kötöttebb játékmenettel találkozunk, ami viszont az akciónak tett jót, mely sokkal pergősebb és feszesebb lett. A már említett pusztítás mellett most már akár újra is építhetjük a lerombolt struktúrákat, objektumokat. Ebben a NanoForge technológia lesz a segítségünkre, melyet nem csak leszakadt hídak, felrobbant átjárók, vagy sérült generátorok javítására használhatjuk, hanem akció közben, taktikai elemként is bevethető lesz.

 

Egy másodlagos funkciónak köszönhetően ugyanis Impact módban energialöketet lőhetünk ki, amivel a  különböző objektumokat törhetjük darabokra, míg Berserkben növelhetjük a lőfegyverek erejét, a Shockwave-et használva a magasba emelhetjük ellenségeinket, a Shell pedig egy energiapajzsot von körénk.  A fegyverarzenál egyébként elképesztően széles skálán mozog, így a pisztoly mellett olyan csúzlik is megfordulnak majd a kezünkben, mint a shotgun, a géppuska, a plazmafegyver, a robbanótöltetes sorozatlövő, vagy a nanofegyver.

 

Kalandjaink során egy SAM mesterséges intelligencia lesz utitársunk, akitől nem csak a különböző feladatok kapjuk majd, hanem rajta keresztül lesz lehetőségünk fejleszteni főhősünket. A megszerzett pontokért cserébe nagyobb életerőt, több lőszert, pontosabb célzást, nagyobb tűzerőt, gyorsabb futást és még sok más érdekes fejlesztést vásárolhatunk. Az egyik legérdekesebbnek az bizonyult, amikor SAM az ellenségek szívveréséből képes kijelezni nekünk, hogy azok hol tartózkodnak, így megelőzhetjük a váratlan támadásokat, ami a sokszor korom sötét helyszínek miatt nagy segítségnek fog bizonyulni.

 

A tartalmas, hosszan tartó szórakozást igyekszik garantálni a játék egyjátékos módja mellett elérhető Infestation, valamint a Ruin játékmód. Előbbiben a Horde módhoz hasonlóan özönlenek a szörnyek, akiket nem csak egyedül, hanem társainkkal együtt is célba vehetünk. A Ruin módban pedig meghatározott idő alatt kell a lehető legnagyobb pusztítást  véghezvinnünk. Megadott pontszám elérése esetében megnyílik a következő szint, és így szép lassan újabb és újabb pályákat kapunk.

 

A Red Faction: Armageddon alapvetően egy tartalmas játék, melyben a sztendernek tekinthető játékórák után két további játékmód hivatott biztosítani a szórakozásunkat. A fegyverarzenál komoly felhozatallal bír, a pusztítás mellett pedig végre építhetünk is, ami új színt visz a játékba, azonban a játék vizuális megvalósítása sok helyen megbicsaklik, s bár a környezet kidolhozottsága, az effektek még jónak mondhatóak, a karakterek és azok animációja már kicsit elnagyolt, s az előző részben elérhető járgányos szekvencia is szinte teljesen kikerült az Armageddonból.

 

Értékelés: 7,5/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás