Oldal kiválasztása

Torchlight XBLA – Játékteszt

Torchlight XBLA – Játékteszt
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A két évvel ezelőtt megjelent PC-s eredeti után konzolra vándorolt a mondern hack’n’slash éra egyik legjobb és legtartalmasabb játéka, a Torchlight, melyben ismét felfedeztük magunknak a névadó városka bányáit és vidékeit.

Az ex-Blizzardosokat is alkalmazó Runic Games a semmiből bukkant fel 2009 végén a Torchlighttal, mely nem volt rest olyan klasszikusoktól ötleteket egy az egyben átemelni, mint a Diablo, vagy a szintén Blizzardos World of Warcraft. A játék stílusából adódóan azonban kevesen hitték, hogy mindaz, ami PC-n remekül működött – sőt, működik még ma is -, az konzolon, kontrollerrel irányítva is ugyanúgy képes majd helyt állni. Örömmel jelentjük, hogy a WoW színes, játékos látványvilágát a steampunkkal ötvöző Torchlight játékélménye az átültetés ellenére egy fikarcnyit se kopott, sőt, a kontrolleres irányítás néha sokkal kényelmesebb.

 

A Torchlight XBLA-s verziójában az irányítás átalakítása mellett gyakorlatilag csak az interfész esett át némi módosításon, minden más, a küldetések, az ellenfelek, a gyűjthető cuccok, és maga a játékmechanika is egy az egyben ugyanaz. Mindez azt jelenti, hogy a Runic alkotásában ezúttal se érdemes történetnek nyomait keresni, olyan ugyanis nincs. Illetve van, de annyira súlytalan, hogy igazából nem is ez adja a játék hajtóerejét, hanem a harc, és azaz elképesztő mennyiségű, véletlen generált pálya és felszedhető cucc, amit a Torchlight nyújtani képes. Ehhez párosul még egy nagyon egyszerű, jól átlátható, és teljes szabadságot nyújtó karakterfejlődési rendszer, ami kicsit elsimítja a három választható karakter képességei közötti átmenetet. Mert bár a destroyer hivatalosan a harcos, a vanquisher az itteni rouge, az alchemist pedig a helyi mágus, a megfelelő fejlesztések után gyakorlatilag bármelyik hős képes a másik képességeivel élni, egyszóval az egész összemosódik.

 

Ehhez a recepthez társul még a tengernyi felszedhető és felfedezhető arany és különböző tárgyak, a varázstekercsekkel megnyitható, számtalan rejtett járat, a véletlenszerűen generált labirintusok, és persze a megszámlálhatatlan mellékküldetés. A Torchlight szavatossága gyakorlatilag végtelen, és mindez akkor is komoly fegyvertény, amikor a játékost az első perctől nem mozgatja olyan mozgatórúgó, mint a játékok legfontosabb alapkelléke, a történet, és a különböző, egyébként egy kaptafára épülő mellékmissziók. A Torchlight vonzereje ugyanis a harcban és annak sokszínűségében rejlik, amihez a WoW-ból kölcsönzött házi kedvenc is sokat hozzá tesz. A játék kezdetén kiválasztott petünket ugyanis főhősünkhöz hasonló képességekkel vértezhetjük fel, ráadásul nem csak a csata közben lesznek majd hasznunkra, hisz a sok-sok felgyülemlet tárgyat akár rájuk is bízhatjuk, hogy a felszínre hozva értékesítsék azokat, így a sokadik szint után nem azzal megy el az időnk nagy része, hogy "utazgatunk" a dungeonök között. A varázs a játék művészeti kivitelezését látva se törik meg, hisz a World of Warcraft fantasy látványa keveredik egy szolid steampunk körítéssel. Negatívum sajnos azonban itt is akad, a képfrissítés nem mindig az igazi, több ellenfél esetén ugyanis csúnyán elhasal a Torchlight, ráadásul a HD-re húzott grafika mellé a feliratozást már nem sikerült felskálázni, így sokszor olvashatatlanul aprók a betűk.

 

Sajnos a PC-s verzióhoz hasonlóan az XBLA-s átirat is mellőzi a multiplayer módot, mégis, minden hibája ellenére a Torchlight az elmúlt esztendők egyik legizgalmasabb és legaddiktívebb hack'n'slash játéka, amibe 2009 után végre a konzolosok is belekóstolhatnak. A hosszú időre tévé elé szögező élmény mellett a Torchlight egyébként még egy fontos dolgot mutatott meg: az évek óta semmi fejlődést nem mutató zsáner remekül érzi magát konzolon is, hisz a Torchlight kontrolleres irányítása pillanatok alatt kézre áll, így talán tényleg van rá esély, hogy a Diablo harmadik része is görbe kitérőt tegyen.

 

Értékelés: 8/10

Translate »