Star Overdrive – játékteszt
Ha körbe akarnám írni, hogy mi is pontosan a Star Overdrive, akkor a következőképp tudnám a legjobban visszaadni: egy pörgős, sci-fi felfedezőjáték, egy nagy adag ’80-as évekbeli stílussal, rengeteg deszkázással. A játék lényege a sebesség és a mozgás szabadsága, de nem csak erről szól: időnként kéziféket húz, és megállít egy-egy Legend of Zelda stílusú fejtörőnél vagy egy fura szerkezet előtt, amit aztán be kell üzemelnünk. Ez a kettősség az, ami a vitathatatlan varázsát adja a játéknak, akkor is, ha találhatunk egy-két csiszolatlan részt benne.
A főhős, Bios egy idegen bolygón, Cebeten landol – pontosabban lezuhan a játék nyitó átvezetőjében. Azért érkezett a bolygóra, mert innen kapta meg párja, Nous vészjelzését. Egy zavaros, aggasztó üzenet: veszély, bocsánatkérés, és a végszó: „mi egyek vagyunk”. A hajójuk becsapódott, a legénység nem élte túl, Nous pedig eltűnt és rejtélyes videóüzeneteket hagyott hátra Bios számára. Bios megkapja továbbá Nous hoverboardját és saját gitárjával a hátán indul neki, hogy megfejtse, mi is történt a lezuhant hajóval és annak legénységével.
Az igazi felfedezés akkor kezdődik, amikor Bios megkapja a korábban említett deszkát. Innentől válik világossá, hogy a Star Overdrive lényege – sok más játékhoz hasonlóan – nem a cél elérése, hanem az oda vezető út lesz. Cebet nemcsak egy bolygó, hanem egy hatalmas, hullámzó játszótér és deszkapark, ahol minden mélyedés, domb és lejtő lehetőséget kínál arra, hogy trükközzünk, ugrassunk, és száguldozzunk feladatról feladatra.
A deszkázás egyszerű, mégis mély mechanikai alapokra lett felépítve: sebességet gyűjtünk a terep természetes íveit felhasználva, és a legmagasabb pontokról elrugaszkodva trükk láncot hajtunk végre, mielőtt földet érünk, amik után, ha sikeresen földet tudunk érni további sebességnövekedéssel jutalmaz a játék. A játék legnagyobb ereje ebben rejlik: abban a feszültségben, amit a levegő könnyedsége és a gravitáció könyörtelensége közötti egyensúly teremt.
A mozgás rendkívül egyedi rendszerén kívül a Star Overdrive tartalmaz egy alapvető tárgykészítési rendszert is: bolygót járva számos különböző nyersanyagot fogunk begyűjteni, amiket felhasználva fejleszteni tudjuk mind a deszkát – annak gyorsaságát, stabilitását, valamint a trükkök után jutalmazott pontok számát is növelhetjük. Ez a rendszer szerencsére nem bonyolult, átlátható és pont elég ahhoz, hogy az előrehaladás érzését kölcsönözze a játéknak.
Sajnos ugyanez nem mondható el a harcról. A gitárunkkal való eszetlen csapkodás ugyan kívülről látványos, de a küzdelmek nehézkesek, és nagyon hamar monotonná válnak. Nincs precíz célzás, az automatikus célkör pedig mindent megtesz, hogy teljes mértékben elvegye a kedvünk a harcoktól. A legnagyobb ellenfelünk azonban a hoverboard harcok kamerája lesz, ami mindent megtesz, hogy semmit se lássunk, amire szükségünk lenne egy küzdelem során.
A játék, ahogy említettem, nem csak az őrült deszkán való száguldásról szól. Szinte folyamatosan meg kell állnunk és fejtörőket oldanunk. A felszínen és a föld alatt is találhatunk elhagyott bányákat, amik rejtvényekkel, kapcsolókkal, lézertükrökkel, nyomólapokkal és egyéb környezeti feladványokkal várnak. Ezek a szakaszok egészen más tempót diktálnak – és bár nem mindenki fogja szeretni ezeket, főleg Bios lomha sétatempója és a lebegő deszka használhatatlansága miatt. Azonban ezek a feladványok a játékritmus változás mellett remek kihívásokat is hoznak a nagy sebességű deszkázás mellé.
A Star Overdrive története egyszerű megvalósítása miatt nem kap központi szerepet. A fontosabb mesélést a táj végzi, passzívan, de folyamatosan adja át számunkra Cebet történelmét: elhagyott fúrók, rozsdás gépek, megfagyott pillanatok, amelyek egy letűnt ipari megalétesítmény nyomait hordozzák. Ehhez jönnek még Nous hangfelvételei, amelyek automatikusan lejátszódnak, amint felvesszük őket – és miközben száguldunk Cebet egyik végétől a másikig, szépen lassan felépítik Bios és párja háttér történetét.
A látványvilág stílusos és változatos: minden biom más színvilágot és hangulatot kapott, az égbolt, a Cebetet körülvevő hatalmas bolygók sziluettjei, a napfény effektjei mind-mind emlékezetes hátteret adnak. A játék zenéje, is egy érdekes, ritkán látott megoldást alkalmaz: Nincs állandó háttérzene, helyette kazettákat gyűjtünk össze, amik új zeneszámokat oldanak fel a gyűjteményünkben. Ezeket szabadon választhatjuk ki.
Értékelés
86%
Összefoglaló A Star Overdrive tele van stílussal, lendülettel és karakterrel. Bár a harcrendszer kifejezetten gyenge lett, a játék erős részei, - tehát a mozgás, a világ és a hangulat - képesek arra, hogy ezt ellensúlyozzák. Ez a játék nem akar forradalmat csinálni – de amit csinál, azt szívvel-lélekkel teszi (a harcot kivéve, azon még csiszolni kellett volna).
