Oldal kiválasztása

LittleBigPlanet 2 – Játékteszt

LittleBigPlanet 2 – Játékteszt
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Több mint két évvel első bemutatkozása után a Sony mára emblematikussá vált figurája, Zsákfiú ismét visszatér, hogy a világát fenyegető Negativitronnal szemben is rendet tegyen.

A LittleBigPlanet első része gyermeki ártatlanságba csomagolva igyekezett egy olyan puzzle-platformer kalandot kibontani, melyben Zsákfiút irányítva az önfeledt szórakozás mellett arra is lehetőségünk volt, hogy kreatív énünknek is teret engedjünk. A folytatás egyetlen percig se próbál meg letérni az első rész járta ösvényről, viszont mindazt, amit Sackboy újabb világot megmentő, planétákon átívelő túrája ígér, hatványozottan jobban, szebben és élvezetesebben tálalja a Media Molecule. A szingli kampány érzékszerveinket folyamatosan bombázó ingerei azonban eltörpülnek a KicsiNagyBolygó második részének igazi nagy újításától, itt ugyanis pályák helyett komplett játékokat kreálhatunk.

 

Sackboy világa igazi mese-univerzum, amit ezúttal a gonosz Negativitron igyekszik porig rombolni, így ránk hárul a feladat, hogy a hat különböző témájú világban kiszivattyúzza az életet Álomországból. A sztorimód ugyan nem kínál oly mértékű innovációt, mint tette azt az elődje, mégis sikeresen túlnő az első részen. A planéták változatosak, egyediek és egytől egyig szerethetőek. Olyan mesés világokba látogatunk el, mint a feltalálók dimenziója, sütiország, egy ’50-es évek hangulatot árasztó, lepukkant gyártelep, de a világűrbe is teszünk majd egy görbe kitérőt. Mindezt egy, a már jól ismert stílusba és formulába öntve, így a LittleBigPlanet továbbra is egy ügyességi, logikai platformer játék maradt, ahol nem a kicentizett ugrálásokon van a hangsúly. Játék közben rengeteg zseniális, olykor nagyon vicces megoldással találkozunk, miközben némi akciót a játékbabelecsempészve, olyan eszközöket is a kezünkbe nyomnak a készítők, mint a tárgyakat dobáló kesztyű, a kilőhető huzal, amivel Tarzant meghazudtolva lengedezhetünk, vagy a hordozható tortaágyú.

 

A küldetések változatosságára nem lehet panaszunk, a Media Molecule gyakorlatilag minden egyes új helyszínen bedob valami elképesztő ötletet, így a küldetések a játék teljes egészét nézve egy percig se unalmasak vagy repetitívek. Minden helyszínen vannak olyan kihívások, amiket csakis társaink segítségével teljesíthetünk, a kooperatív izgalmak azonban meglehetősen csekély dózisban lettek adagolva, így nagyon kevés az olyan küldetés, amikor segítségül kell majd hívnunk valakit, hogy továbbhaladjunk. Az újdonságok sorát gyarapítja a játék a játékban feature, a készítők ugyanis számtalan mini-játékkal igyekeztek feldobni az amúgy sem lapos, kreativitásban hiányt nem szenvedő pályarészeket, miközben mindezt az egészet a járművezetés igyekszik még tovább fokozni.

 

A komoly kihívásokat, fejtörőket kínáló sztorimód hamar végigvihető, az újrajátszhatósági faktor mégis magas, és ezt nem csak a pályákon begyűjthető ezernyi cuccnak köszönheti a játék. A LittleBigPlanet 2 ugyanis sokkal több annál, mint aminek látszik, és itt jön be a képbe a játék szerkesztő-módja, ami gyakorlatilag olyan fokú szabadságot kínál, aminek tényleg csak képzeletünk szabhat határt. Az első részben komoly fejtörést okozott a rajongók által kreált több mint egymillió pálya között keresni, szerencsére ezt orvosolták a fejlesztők, sokkal egyszerűbb és letisztultabb felületet, és jó pár szűrőt kaptunk ezúttal.

 

A szerkesztő pedig nem merül ki ennyiben, hiszen most már nem csak pályákat, de akár stílustól függetlenül saját játékokat is kreálhatunk, így saját versenyjátékot, shootert, vagy akár stratégiát hozhatunk össze, gyakorlatilag pillanatok alatt. A szerkesztő-mód kezelhetősége ugyanis pofon egyszerű, az áramvonalasított, letisztultabb felületen hamar kiismerjük magunkat, viszont a tutorial minden részletre kiterjedő magyarázatát mindenképpen érdemes egyszer végignézni, mert kiváló iránymutató a játékgyártáshoz.

 

Akad viszont egy hatalmas hiányossága a játéknak, a sokat reklámozott Move-támogatás ugyanis jelenleg hiányzik a LittleBigPlanet 2-ből. A Media Molecule ezt az apró bakit úgy igyekezett orvosolni, hogy kárpótlásként kapunk egy Sackboy’s Prehistoric Moves névre keresztelt technikai demonstrációt, mely egy kis ízelítőt ad nekünk, milyen élményre számíthatunk, ha Move-vezérlőt ragadunk majd. Az alapkoncepció szerint két játékos szükséges majd az ilyesfajta irányításhoz, az egyik ugyanis a rendes kontrollerrel irányítja Zsákfiút, a másik pedig asszisztál neki a Move-val. Az apró hiányosságot valószínűleg az első DLC-ben fogják pótolni.

 

A LittleBigPlanet 2 létjogosultságát egy percig se szabad megkérdőjelezni, kreatív, szellemes, változatos, és nem utolsó sorban töménytelen mennyiségű tartalmat kínál, így ha játszottál az első résszel, ki ne hagyd, ha pedig most ismerkedsz a tündéri Zsáksráccal kalandjaival, akkor bátran kezdhetsz ezzel az epizóddal.

 

Értékelés: 9/10

Hozzászólások

Translate »