Oldal kiválasztása

Need for Speed: Shift 2 – Játékteszt

Need for Speed: Shift 2 – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az Electronic Arts folytatja a Need for Speed-sorozat szimulátorosítását. A Shift 2: Unleashed vajon képes lesz túllépni elődjének gyermekbetegségein?

Nem tegnap, de nem is tegnapelőtt történt, hanem egészen pontosan 1994-ben, hogy az Electronic Arts úgy határozott, egy új árkád autóversenyt szabadít a világra Need for Speed címmel. Közel húsz esztendővel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy 2011-ben egy évről-évre újabb epizóddal bővülő, megkérdőjelezhetetlenül sikeres sorozat válik belőle. Néhány évvel korábban, amikor a Need for Speed már nagy névnek számított a szakmában, szintén nem gondoltuk volna, hogy a készítők valaha is szakítanak az árkádos játékmenettel és játékukat a szimulátoros irányba terelik. A 2009-es Need for Speed: Shift azonban megmutatta, hogy a kiadó komolyan gondolta korábbi kijelentéseit, annak ellenére is, hogy olyan vetélytársak ellen, mint például a Gran Turismo vagy éppen a Forza Motorsport sorozatok, esélytelenül próbálnak harcba szállni. A név azonban elegendő volt ahhoz, hogy a realisztikusabb vezetési élményt kínáló Shift sikeres legyen, aminek hála néhány hónappal ezelőtt elkészült a folytatás, hogy magasabb szintre emelje a Need for Speed játékok presztízsét a szimulátoros körökben is. Hogy sikerült-e neki?

 

Részben igen, hiszen az alkotók túlléptek olyan gyermekbetegségeken, amelyek az első epizód lépfenéi voltak, ám a mérleg másik nyelvén ott vannak azok a momentumok, amelyek megmaradtak a rosszul kitaposott ösvényen. Hogy pontosan mik ezek, azt az alábbiakban kivétel nélkül igyekszünk megemlíteni, vessünk egy pillantást kezdésnek a játékmenetre, amely a jól ismert betanító móddal veszi kezdetét. A kampány indítását követően ugyanis azonnal egy sportkocsi volánja mögött találjuk magunkat, a program pedig arra kényszerít minket, hogy vezessünk néhány kört, miközben ő felméri vezetési képességeinket. Ha túl jók vagyunk, elbúcsúzhatunk a legtöbb segítségtől, ha rosszul vezetünk, akkor a játék minden mankót megad ahhoz, hogy ne találjuk magunkat idő előtt a kavicságyon. Természetesen később manuálisan is nekiállhatunk az irányítás, illetőleg a játékmenet nehézségének testre szabásához, amivel lényegesen jobban járunk, hiszen mégiscsak mi érezzük, hogy mi a jó számunkra. A legnagyobb gond azonban az, hogy a Shift 2 esetében sajnos nem létezik tökéletes beállítás. Van a rossz és van a jó összeállítás, de olyan, ami zavaró tényező nélkül minden igényünket kielégítené, sajnos nincs. Személyes tapasztalatom, hogy amint kikapcsoltam a fékrásegítést, akkor biztosan elszálltam a legtöbb kanyarban, ha viszont bekapcsoltam, képtelen voltam olyan köridőket futni, amilyent a program elvárt volna tőlem. Egyszóval vagy kompromisszumokat kötünk vagy szenvedünk, de a tökéletest hiába fogjuk keresni.

 

Ehhez kapcsolódó probléma véleményem szerint, hogy az illetékesek a két szék közül sikeresen a pad alá estek a Need for Speed: Shift 2 megalkotása közben, hiszen nem volt akkora bátorságuk, hogy kijelentsék, játékuk igen is egy ízig-vérig szimulátor. Amennyiben ugyanis úgy akarjuk, minden segítséget bekapcsolva már-már árkádos élményben lehet részünk, míg ezeket kikapcsolva sem lesz olyan érzésünk, hogy egy realisztikusan viselkedő autó virtuális mását irányítjuk. Aki ugyanis már életében legalább egyszer ült volán mögött vagy csak személyautóban, az rögtön kineveti azokat a – gyakran előforduló – eseményeket, amikor autónk átlagos sebességnél fogja magát és keresztbefordul, netán egy kanyarban úgy kicsúszik, mintha tükörjég lenne az úton. Talán éppen itt lenne már az ideje annak, hogy az autó-szimulátorok fejlesztői felismerjék, nem az a realizmus, ha járműveink átlagos 80 kilométer/órás sebességnél vezethetetlenül viselkednek és a legapróbb kormányrántásra is a kavicságyba kerülnek. A Shift 2 azonban sajnos ezt a kategóriát erősíti, így a „megszoksz vagy megszöksz” elvet alkalmazva vagy hozzászokunk ahhoz, hogy bár szimulátorral játszunk, autóink gyakran nem viselkednek a valóságnak megfelelően vagy betöltjük a Forza Motorsport 4-et, netán valami mást.

 

A játék egyébiránt teljes egészében a körversenyekre szorítkozik, tehát elfelejthetjük a városi száguldozást és egyebeket, de a történetet is, hiszen az, hogy megint mazsolák vagyunk, de rövid távon nekünk kell az aszfalt királyának lennünk, továbbra sem tartozik az érdekfeszítő kategóriába. Szerencsére a változatossággal némileg ellensúlyozták a készítők a fenti negatívumokat, hiszen legtöbb versenyünket más és más játékmódban fogjuk megvívni, így lesz, amikor egyszerűen driftelnünk kell, míg máskor kiejtéses versenyen veszünk részt és így tovább. Szintén a változatosságot szolgálják a roppant hangulatos éjszakai versenyek, valamint azok a futamok, amelyek direkt egy bizonyos autócsoportra koncentrálnak, így például lesznek olyan kihívások, amikor csak a japán autógyártás remekei közül választhatunk magunknak járgányt. Az előző részhez képest ezek újdonságok, akárcsak az új sisakkamera nézet is, ami elméletben a realizmust szolgálta volna és valóban érdekes, nem mellesleg pedig jó megoldás született a képében, de egy teljes versenyt csak sisaknézetből végigjátszani elég megterhelő feladat. A versenyeken pedig nem árt a lehető legjobban teljesítenünk, hiszen ezáltal tapasztalati pontokat gyűjtünk, ami nem csak feloldja majd számunkra az újabb autókat és alkatrészeket, hanem bizonyos mennyiségű pénzt is eredményezni fog, így könnyedén meg is vásárolhatjuk a kiszemelt négykerekűeket.

 

Ha komolyabban beleássuk magunkat a játékba, akkor igencsak érdemes lesz ráhajtanunk az újabb alkatrészekre, ugyanis általuk valóban megváltoznak a kocsik tulajdonságai. A legtöbb szimulátor esetében ez csak a reklámszöveg része, a Shift 2-ben azonban nem az, egy lengéscsillapító vagy légterelő átszerelését követően ugyanis érezhetően módosulni fog autónk néhány menettulajdonsága, ami máris hasznossá teszi a kialakított fejlődési rendszert. Ha pedig megrögzött autómániások vagyunk és az újabb gépekre fájna a fogunk, akkor sem fogunk csalódni a játékban, hiszen a hatvanas-hetvenes évek sportautóitól kezdve olyan szörnyetegeket is magunkévá tehetünk majd, mint a Dodge Viper SRT-10 vagy éppen a szélesebb körben ismert Subaru Impreza WRX STI. Kár, hogy a játékmenet hiányosságai miatt a legtöbb pozitívumra aprócska árnyék vetül, de az Autolog rendszer használata miatt ez is halványodhat néhány árnyalatot. A Need for Speed: Hot Pursuit-ban debütált szisztémának köszönhetően ugyanis korábban soha nem látott egyszerűséggel biztosíthatjuk online jelenlétünket, miközben barátainkkal beszélgetünk, vagy éppen az általuk felállított rekord megdöntésén fáradozunk. Mivel a sorozat legnagyobb hiányosságának tartott csaló mesterséges intelligencia szinte minden versenyen megnehezíti életünket, ezért igazán nagy felüdülés lesz barátainkkal, de legalábbis hús-vér játékosokkal kimenni a versenypályára, amelyek egyébiránt pompás küllemmel lettek megáldva.

 

A játék alatt az első Shift-ben debütált grafikus motor teljesít szolgálatot és bár a Frostbite 2-vel nem nagyon lehetne összehasonlítani a teljesítményét, mind az autók modelljei, mind a rendkívüli részletességgel lemintázott sérülések, mind a műszerfalak aprólékossága vagy a pályák megalkotása miatt csillagos ötöst érdemel a küllem, annak ellenére is, hogy megjelenése óta eltelt már néhány hónap. Érdemes még külön kiemelni a hangokat és az egyéb effekteket, amelyek nagyban hozzájárulnak egy szimulátor hitelességéhez és hangulatához. Ezzel kapcsolatban már a közvetlen előd esetében sem panaszkodhattunk, ezúttal pedig már eszünkbe sem jutott, hiszen kategóriájában és stílusában egyértelműen az Electronic Art alkotása bír a legjobb és legrealisztikusabb motorhangokkal, amire pedig ráerősítenek a zenék is, amelyek végre nem a gépies vonalat, hanem leginkább az élőbb megszólalást erősítik.

 

Igazán nagy kár, hogy ezt az idilli végkifejletet le kell rombolnunk egy szomorkás összesítéssel, hiszen a Need for Speed: Shift 2 jó lehetett volna, de mégsem lett teljesen az. Vannak ugyanis nagyon jó ötletek a játékban, a megvalósítás is ötösre vizsgázott, ellenben a szimuláció még mindig nem az igazi, hiába a számtalan beállítási lehetőség, amíg autónk a közelébe sem ér annak, amit a valóságban tapasztalnánk. A helyzet pikantériája azonban az, hogy a játék így is a szimulátorok legjobbjai között kap helyet, köszönhető ez egyrészt annak, mert rengeteget fejlődött elődjéhez képest, másrészt pedig, mert multiplatform kategóriában szinte kihívó nélkül létezik. Ahhoz azonban még néhány Shiftnek meg kell jelennie, hogy a végeredmény a maximális pontszám felé közelítsen.

 

Értékelés: 7,5/10

Translate »