A tavaly őszi nagy játékdömping közepette teljesen megfeledkeztünk a hazai NeoCore Games nagy csendben készült, majd novemberben megjelent stratégiájáról, a King Arthurról. Most pótoljuk a hiányosságot!

Magazinunk hasábjain abszolút nem esett még szó a NeoCore Games stratégiai játékáról, aminek egyik legfőbb oka, hogy a hazai csapat teljesen háttérbe húzódva, mély csendbe burkolózva fejlesztette a King Arthurt. A nagy őszi játékrohamban így meg is feledkeztünk a novemberben debütált alkotásról, azonban a kritikai elismerések és az egyre jobb eladási mutatók hallatán ismét felkeltette az érdeklődésemet a játék, amihez kezdetben teljesen szkeptikusan álltam hozzá, hisz a hazai fejlesztésű stratégiai játékokkal lassan már Dunát lehetne rekeszteni. Azonban a ködös Nagy-Brittania egyik leghíresebb népi mítoszát, Artúr király mondakörét körbe járó King Arthur messze túlmutat a korábbi produkciók alapsémáin. A NeoCore alkotása egyrészt több játékstílust ötvöz, ráadásul ezek logikusan épülnek fel és megfelelő harmóniában vannak egymással, másrészt a megvalósítás és a téma annyira egyedi, hogy a legelvetemültebb RTS-fanokat és történelemrajongókat is pillanatok alatt magába szippantja a játék.

 

A King Arthur története Artúr uralkodásának idején játszódik és annak az Excaiburnak és az utána következő ismert eseményeknek a sztoriját meséli el, amiről bizonyára mindenki hallott már. A játék fő cselekménye négy részre bontható, melynek első könyve egy oktatómóddal indít, és aminek a végső célja nem más, mint első erődünk meghódítása és megtartása, hogy aztán megalapíthassuk Camelotot, Brittania egyik ékkövét. A játék végső célja természetesen nem más, mint a szigetország meghódítása és a provinciák egyesítése, amiben jelentős szerepet vállalnak majd a Kerekasztal lovagjai. A King Arthurban ugyanis királyként osztogatjuk a parancsokat, de azok végrehajtását a Kerekasztal tizenkét lovagja hajtja végre. Hódításaink során ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyílnak meg előttünk a lehetőségek, amik többnyire mellékküldetések formájában tárulnak elénk. A cselekmény tényleges megértésében, minden apró részlet megismerésében fontos kulcsszerepet játszanak ezen missziók teljesítése is, ráadásul javaink gyarapításához is jelentősen hozzájárulnak ezek a mellékvágányok.

 

Ahogy a bevezetőben említettem, a King Arthur nem a klassziks RTS-ek nyomvonalán halad, a játék ugyanis rengeteget kölcsönöz a Total Wartól, de a stratégiai pillérek mellett nem kevés szerepjátékos beütés is megfigyelhető. A harcok, ellenfeleink leigázása valós időben zajlik, előre felállított hadsereggel, ugyanúgy, mint a Total Warban, viszont itt kezdeményező félként, azaz támadóként lehetőségünk van megválasztani, milyen terepen szeretné megvívni a harcot. Mondanom se kell, ez rengeteg taktikai lehetőséget rejt magában, hiszen egy domboldal tetejéről lovasságot indítva, vagy íjászokat felállítva sokkal nagyobb eséllyel tizedeljük meg idejekorán az ellenfél csapatait, mintha mi támadnánk a dombot megmászva. Másik fontos elem, hogy stratégiai jelentőségű pontokat kell elfoglalnunk, amik különböző morális és mágikus előnyökhöz juttatják seregünket.

 

A játék eseményeit a világtérképen követhetjük nyomon, ami körökre van osztva. A King Arthurban ugyanis évszakokra lebontva végezhetünk tevékenységeket, így tavasszal, nyáron és ősszel harcolunk, míg télen pihenünk és menedzseljük birodalmunk tevékenységeit. Építkezünk, fejlesztünk, diplomáciai úton próbálunk megoldani problémákat. Természetesen missziók ilyenkor is várnak ránk, ezt egy villogó aranyló tekercs jelzi majd, és a játék azt is tudtunkra adja, hány körig él az adott küldetés. Mint említettem, Artúr királyt megformálva alánk tartozó lovagjaink intézkednek helyettünk, így az adott helyszíneket is ők látogatják meg, ők azok, akik képviselnek minket. A téli időszakban teljesíthető küldetések egyfajta minijáték formájában öltenek majd testet, legalábbis teljesítésük nem kíván komoly kihívást. Felugrik egy párbeszédablak, ami összegzi a jelenlegi helyzetet, majd a rendszer felkínálja a lehetőségeket, amik közül nekünk a lehető legmegfelelőbbre kell ráböknünk. A missziók többsége végül csatával zárul, így mindig érdemes jól felszerelt sereggel megjelennünk, a győztes kimenetelű ütközetek után pedig tapasztalati pontokat kapunk, amikkel lovagjaink képességeit erősíthetjük. A leigázott területek lakóiból képezhetünk aztán ki újabb katonákat, akik szintén tapasztalati pontokkal fejlődnek a játék során. Lovagjaink megválasztása a csaták kimenetelét is befolyásolhatja, ugyanis mind a tizenkét "hadvezér" más-más jellemzőkkel bír. Az egyik például kiváló irányító és harcos, csapatai gyorsabban fejlődnek és menetelnek, mindig képes lelket önteni fáradt harcosaiba, a másik például remek diplomata, így rá a provinciák felügyeletét érdemes osztani, míg a harmadik lehet, hogy mágus, így őt a hadseregek támogatására célszerű bevonni.

 

A King Arthurban fontos szerepet kapott a moralitás is, ugyanis Brittani irányítását zsarnokként is művelhetjük, de akár bőkezű, törvényeket betartó uralkodóként is bevonulhatunk a történelemkönyvekbe. A játék tetteink következményeit egy vízszintes és egy függőleges tengelyen mutatja. A függőleges tengely azt mutatja, mennyire vagyunk jó vagy épp rossz uralkodók. Ha a tengely felfelé mozdul el, akkor megítélésünk pozitív, a nép kedvel minket és hűséges lesz hozzánk, ráadásul ilyenkor a háborúzást is mellőzzük, többnyire békés, diplomatikus úton próbáljuk meg elérni céljainkat. A vízszintes tengely vallási hovatartozásunkat mutatja. Lehetünk óhitűek és keresztények, bármelyiket is választjuk, valamilyen jutalmat kapunk. Ha például keresztényként próbálunk meg érvényesülni, akkor ütős gyógyító varázslatot kapunk, ha pedig óhitűként akarjuk leélni mindennapjainkat, akkor a legjobb katonák állnak majd rendelkezésünkre.

 

Nem ejtettem szót a játék negatívumairól, ugyanis sajnos azok is vannak. Hiába működnek ugyanis kiválóan a felsorolt elemek, ezek néha egy teljesen átláthatatlan rendszert képeznek. Harmónia van köztük, de egy tapasztalatlan játékos hamar elvész a mindenre kiterjedő részletekben. Sokszor olyan küldetések is megnyílnak előttünk, amiket választva, ha nem vagyunk elég figyelmesek, könnyedén veszíthetjük el sokáig babusgatott csapatainkat. Kezdetben mindig célszerű kisebb seregeket leigázni, hiszen XP gyűjtögetésével tudunk fejlődni, azonban ez rengeteg idő. A játék ráadásul hihetetlenül nehéz, még normál fokozaton is, ígv nem egyszer fordult elő velem, hogy kénytelen voltam félbehagyni a játékot, mert az idegroham kerülgetett. Másik negatívum, hogy sokszor önálló életre kell a program és magától kivág az asztalra, amit remélhetőleg egy sebtapasszal orvosolnak majd a készítők.

 

A King Arthur: The Role-Playing Wargame egy vérbeli stratégia, ami hihetetlenül időigényes, de minden tekintetben zseniális és hibái ellenére élvezhető játék. A NeoCore Games munkatársai jelenleg elmondhatják magukról, hogy hazánk legjobb játékával büszkélkednek, ráadásul a grafikai körítés is első osztályú, így azt bármelyik külföldi konkurens megirigyelhetné. Ha kicsit jobban sikerült volna belőni az egyensúlyt a játékstílusok között és a nehézségi fokozatokat is jobban balanszolták volna, akkor most egy tökéletes produkcióról számolhattunk volna be, így azonban csak egy zseniális, remekbe szabott játékról tudunk végső ítéletet fogalmazni. Reméljük az eladások a csapatot igazolják, így a jövőben is élvezhetjük majd a hazai gárda termékeit.

 

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás