Ismét visszatérünk Ancaria földjére, hogy a megbomlott békét és nyugalmat visszahozzuk világunkba, melyet a tündék kapzsisága taszított a sötétségbe.

Több mint kétmillió példányban kelt el a német Ascaron Entertainment 2004-ben napvilágot látott akció-RPG-je, a Sacred, így hát adott volt, hogy egy nagyobb világgal, új karakterekkel is a korábbi cselekményszál továbbszövésével el kell készíteni a folytatást, melyet egy bétateszt keretén belül szerencsénk volt elvinni egy tesztkörre. Az így szerzett tapasztalatainkat, élményeinket osztjuk most meg Veletek!

Ősidők óta a Szerafinok hordozták a világ sorsának kulcsát, azonban egy meggondolatlan döntést követően rossz kezekbe került az Ancaria földjét éltető T-energia, melyet a kapzsiságra és pusztításra éhes tündék kezébe adtak a Szerafinok. A hatalomtól megrészegült tündék kiskirálykodását végül a többi nép sem nézte tétlenül, ők is részesedni szerettek volna  Ancaria végeláthatatlan földjeiből, így óriási, az egész birodalomra kiterjedő háború tört ki, amit csakis mi oldhatunk meg, hogy aztán ismét a jóság, a béke és a nyugalom legyen az úr imádott otthonunkban.

A kezdetek kezdetén hat különböző képességekkel felvértezett karakterosztály közül válogathatunk. Lehetőségünk nyílik kiválasztani a stílusunkhoz leginkább passzoló hőst, aki lehet akár Szerafin, High Elf, Dryad, Inquisitor, Shadow Warrior, vagy Temple Guardian. Ezen kívül a Szerafinok és az Inkvizítorok esetében lehetőségünk van megválasztani, hogy a jó vagy a rossz oldal képviselőiként ténykedünk-e Ancaria-ban. Első alkalommal én javallom, hogy a közelharcokban jártas karakterrel próbáljunk szerencsét, ugyanis hiába ismerik a sötét mágiát az Inquisitorok, kezdetben ennek nem sok hasznát veszik. A Szerafinok például egyaránt művelői a mágiának és a közelharcnak, míg a Dryad vagy a Temple Guardian szintén a varázslás mesterei közé tartozik.Utóbbiakról érdemes tudni, hogy nem klasszikus hack’n’slash karakterek, hiszen míg a Temple Guardian egy cyborg és organikus felépítésű, addig a Dryadok amolyan szeparatista elfek, akik afféle a druidáknak is felfoghatók, ugyanis a természet erőinek ismerős, művelői és mesterei.

Hatalmas, közel huszonkét négyzetkilométeres területet fedezhetünk fel, melyek között lesznek hatalmas erdősségek, lápos, mocsaras vidékek, sztyeppék, dzsungelek, sivatagos vidékek és vulkanikus szigetek. Természetesen lehetőségünk nyílik a földalatti birodalmakat is bejárni, így barlangokban vagy épp eldugott börtönökben tehetjük tiszteletünket. Az egész szépsége, hogy mindezt töltőképernyő folyamatos bámulása nélkül végezhetjük, ugyanis az Ascaron legénysége ezt a hatalmas világot egységessé tette, így felfedezéseink során egyszer se kell töltési idő miatt várakoznunk, ezzel pedig sikerült folyamatos játékélményt biztosítaniuk. A bejárható világot különböző lények, illetve az állatvilág színe java színesíti, így az egyszerű útonállók és goblinok mellett utunk során farkasokkal, óriáspókokkal, párducokkal, jaguárokkal és egyéb, a dzsungel mélyén rejtőző teremtményekkel futunk majd össze. Lesznek majd főellenségek is, ugyan velük a teszt során nem volt dolgunk, így róluk konkrétumokat nem tudunk elárulni, de annyi biztos, hogy eliminálásukhoz taktikai fölény kidolgozására is szükség lesz és győzelem esetén speciális tárgyak üthetik a markunkat. Az ellenfeleknél azt azért megjegyezném, hogy sajnos a mesterséges intelligencia nagyon buta, igazán nem kihívás legyűrni az ellenségeket, ráadásul mellénk szegődött harcosokról se mondható el, hogy hasznosak lennének. Az esetek többségében nagyon alacsony szintű kalandorokról van szó, ráadásul lassú mozgásuk miatt mire a tett színhelyére érnek, mi már réges régen végeztünk a delikvenssel.

Állítólag 100-as szintű karaktert kreálhatunk hősünkből, ami ugyan nagyon jól hangzik, de a játék elején megismert piszok nehézkess és lassú szintlépés alapján közel száz órára tippeljük azt a játékidőt, amivel ez kivitelezhető lenne. Több órányi kalandtúra után is mindössze a hatodik szintig sikerült elverekednünk magunkat, ráadásul a megszerezhető képességeket is nehéz összeszedni. Ugyan ötletes, hogy ezeket kombinálhatjuk, a kezelőfelület kissé – legalábbis számunkra – nehézkes használata igencsak rontott a játékélményen. Ezt tovább tetőzte, hogy a mellékküldetések unalmasak, ötlettelenek és szintén nincs bennük kihívás, illetve erős monotonítás lesz urrá az emberen az első pár óra játék után, pont a fent említett okok miatt. Ugyan bétatesztről van szó, de grafikai hibák tömegével sikerült összefutnunk, ámbár ezt kicsit enyhítette, hogy a látványvilág aprólékos és látványos, habár ennek megjelenítéséhez komoly vasra van szükség.

Összességében elmondható, hogy a Sacred 2 egy kellemes játék, de valószínűleg nem fog a Diablo trónjára törni, így a legendás sorozat harmadik felvonásának megjelenéséig nyújthat kellemes kikapcsolódást mindazoknak, akik sok-sok felesleges szabadidővel rendelkeznek, hiszen a fő cselekményszál teljesítése is közel negyven órát vesz igénybe és a macerás, kissé idegesítő szintlépés következtében nem biztos, hogy sokan kitartanak majd idáig. MIndenesetre az X360-ra és PS3-ra is érkező Ascaron alkotás üde színfoltja lehet a novemberi piacnak, míg a PC-re itthon októberben és magyar felirattal érkező verzió okozhat meglepetést a kasszáknál.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás