Oldal kiválasztása

Burnout Paradise bemutató

Burnout Paradise bemutató

A napokban több külföldi review-t is bemutattunk, most hát rajtunk a sor, hogy véleményt mondjunk az arcade versenyjátékról!Bevallom, ebben az évben a Burnout Paradise az egyik olyan játék, amelytől a legtöbbet vártam, valahogy úgy éreztem, az arcade versenyjátékok GTA-ja érkezik díszes csomagolásban az Xbox 360 konzolra. Aztán megjelent a demó múlt év végén és úgy éreztem, a grafika rendben van, az irányítás rendben van, nagy a város, de a versenyekből szinte semmit sem láthatok, mert alig néhányat tettek elérhetővé a játékban, viszont a hirdetőtáblák, sárga feliratos kapuk és shortcutok felfedezése legalább akkora móka, mint a GTA-ban kalandozni és akkor az ugratókról és a féktelen száguldozásról nem is ejtettem szót.

Az első külföldi review-k során elhűlve olvastam, hogy picit visszavettek a cikkírók a lelkesedésből, szóvá téve a legnagyobb problémákat – túl nagy a játékterület és nem lehet újrakezdeni a sikertelen versenyeket. Bár ezek az írások óvatosságra intettek, azért a legtöbb helyen a "jó" kategóriába sorolták a játékot.

Pénteken rávetettem hát magam és miután felcsendült a Guns Paradise City-je, megnyugodtam picit, mert javarészt azzal találkoztam, amit a demó alapján feltételeztem. Sajnos azok a problémák, amiket a külföldi cikkek jeleztek, fennállnak, valóban óriási a térkép és be kell tanulni minden szegletét, hogy ne tévedj el egy-egy versenyszámnál (kijelölt út ugyanis egyáltalán nincs, mindenki arra megy, amerre akar) és igen, sajnos sikertelen próbálkozás után vagy úgy döntesz, hogy egy közelebbi versenyt indítasz újra vagy vissza kell menned a kiindulópontra. Ja, és a zenei felhozatal is elég vegyes, bár szerintem pont emiatt mindenki megtalálja a neki szimpatikus számokat az EA Traxben és amelyik nem tetszik, egyszerűen letilthatja a listában. (Nálam Avril Lavigne Girfriendje verte ki a biztosítékot.) DJ Atomika pedig egyáltalán nem annyira idegesítő, mint azt néhány helyen említették, néha vicces, néha nem.

És nézzük azokat a dolgokat, amikről eddig nagyon nem volt szó: az egyes járgányok teljesen más menettulajdonságokkal rendelkeznek, így élvezet megtanulni a különböző vezetési stílusokat, ráadásul egyes versenyszámokat csak bizonyos autókkal tudunk teljesíteni, ebben az esetben ezt a kereszteződésben (ahol felvehetjük az új versenyt) kiírja a program. Mivel több autóbontó van a városban, így csak annyi a dolgunk, hogy átcseréljük autónkat (már ha megszereztük az érintett típust) és visszamenjünk a tett színhelyére.

A legelején, amikor elkezdünk ismerkedni a játékkal, muszáj kicsit több időt rászánnunk arra, hogy megismerjük a térképet, köszönhetően annak, hogy a versenyek nem rögzített útvonalon haladnak, továbbá hogy kiismerjük az egyes rövidítéseket, szervizeket, töltőállomásokat, autóbontókat. (Sokszor egyébként jobban járunk, ha a mezőnytől eltérő útvonalat választunk és a végén benyomunk egy kis nitrót, mert így kisebb forgalmú utakon problémamentesen érhetünk célba a mezőny előtt…) A térkép különböző szegleteiben vannak gyakorlópályák is, amelyeket érdemes igénybe venni az ugratások, pörgések és úgy általában, az autó tulajdonságainak kiismeréséhez.

A különböző versenyek közül a legmókásabbnak talán a Road Rage bizonyult, ahol a többi versenytársat kellett likvidálni, valamint a Shut-downs, amikor egy-egy új járgány megszerzéséhez néha a fél városon át üldözöl egy sofőrt, mire végre kiütheted őt a forgalomból és a roncstelepen beszerezheted az autóját. Ezekben a versenymódokban tombol a játékosban az adrenalin, elmosódik az utca a száguldás során és csak a célra koncentrál, néha pedig halványan elmosolyodik, nyugtázva, milyen jól sikerült leszorítania a másikat. Figyelem! A játékban látható dolgokat a valós életben senki ne próbálja ki! 🙂

Összegzésként annyit mondanék, szerintem pont azt nyújtja a játék, amit várni lehet tőle, ha akarod, leülsz elé és fél órát játszol, akár többjátékos, akár egyjátékos módban, ha pedig több időd van, akár órákon át barangolhatsz a város utcáin, különböző feladatokat teljesítve. Attól, hogy a teljes város elérhető, nem lehet hamarabb megunni a játékot, bár valljuk be, sok játékos számára biztosan segítség lett volna, ha az egyes városrészek csak szép fokozatosan lettek volna elérhetők, ha már az egyes küldetések során kiismerték az adott városrészt. Ugyanígy nem került volna sok erőfeszítésbe lehetővé tenni, hogy a versenyeket újra lehessen kezdeni, még ha ezért pár másodpercig töltenie is kellett volna a játéknak – ha veszítettél, úgyis kiestél már a ritmusból, szóval nem lett volna annyira zavaró.

Aki szereti az arcade versenyjátékokat, annak kötelező darab, csak az igazi élvezethez az első alkalommal szánjon elég időt arra, hogy feltérképezze a várost. A többiek meg próbálják ki a Live-on elérhető demót és döntsenek annak alapján, ugyanis az elérhető versenyek alacsony számát és a korlátozott játékterepet leszámítva nagyjából jól mutatja, milyen is a bolti verzió.

Translate »