A galaxis őrzői első része egy igazi felüdülés volt a Marvel filmes univerzumában. Egy alig ismert csapat, remek humorral, még jobb karakterekkel igazán friss anyagot hozott a vetítőtermekbe. Ráadásul James Gunn is odatette magát, hogy valami királyat alkosson. Most megjött a második rész, amit inkább hívnék Marvel Best Of-válogatásnak, mintsem egy teljes értékű filmnek, ráadásul 1-2 ponton, amiben erős volt az első rész, az itt túl lett adagolva.

De mielőtt kifejtem a problémáim, nézzük a történetet: „Miközben szól a Király Válogatáskazi #2, a Marvel produkciójában készült A galaxis őrzői vol. 2.-ben folytatódnak a csapat kalandjai, melyek a kozmosz távolabbi szegleteibe vezetik őket. Az őrzőknek sokat kell tenniük azért, hogy összetartsák újdonsült családjukat, miközben kiderítenek egyet s mást Peter Quill igazi szüleiről is.”

A Király Válogatáskazi #2: az első részben tényleg királyak voltak a zenék, hozzáadtak a jelenetekhez, a filmmel együtt egy nagy egészet alkottak, itt viszont már saját történetszálat kapott, és egyszerűen elvesztette a jelentőségét, mindenáron be akarták gyömöszölni a családi drámába, nagyon túl lett adagolva. A zenei részt tovább feszegetni felesleges, sokan fogják hallgatni ezt az albumot, és meg is értem, de a filmben túl sok lett belőle.

Tudom, nagyon negatívan kezdtem bele a kritikába. De amiben még mindig nagyon jó a film, az a karakterek: Gunn nagyon jól bánik velük, és ügyesen is építi fel őket. Kettő új fontosabb karaktert kapunk, ez Ego (Kurt Russell) és Mantis (Pom Klementieff). Előbbi szépen a nézők előtt bontakozik ki, megtudjuk, hogy miért hagyta ott Peter anyját, illetve, hogy mi a végcélja. A családi rész néhol el van nyújtva, de nem rossz. Nekem Mantis sokkal inkább tetszett, főleg, hogy mennyire jól működtek együtt Draxszel, az ő jeleneteik fenomenálisak voltak, és furcsa, hogy ilyet mondok, de a film szíve számomra Drax volt. Mindig nyersen fogalmaz, de érdekes gondolatai vannak, amiben megtalálhatjuk a mondanivalót. Nebula is lényegesen nagyobb szerepet kap, és végre megtudhatjuk, hogy miért utálja annyira Gamorát, és ez a családi rész sokkal jobban tetszett, mint Peteré. Mordály átment a hivatalos „kukaturkászba”, mindenkibe beleköt, és próbál viccelődni, de a film vége felé Yondu tökéletesen közli vele, hogy tudja, miért ilyen, és az a monológ ismét nagyon jó volt. Ha már kedvenc nyílreptetőnknél tartunk, ő is megkapja a maga szükséges drámai jeleneteit, amikben nagyon is jól hozza a szerepét, és még jobban meg fogjuk szeretni a karaktert. Igen, jöhet, a kérdés: mi van Baby Groottal? Én vagyok Groot! Róla felesleges írni: ha az előzetesben elolvadtál tőle, akkor a filmben is el fogsz. Ő egy igazi cukiságforrás, és szerencsére ezt nem viszik túlzásba (csak kicsit).

Vissza a problémákhoz: a humor. Az első részben kiváló volt, mindig jó helyen és jó időben volt valami elsütve, és jót tudtunk nevetni rajta. De itt annyira túl van adagolva, és nagyon sok esetben erőltetve is, hogy néha kényelmetlenül éreztem magam, hogy én nem nevetek. Voltak igazán jól megkoreografált jelenetek, minden a helyén volt, és jött valami szükségtelen vicc, ami elrontja az egészet, és néha annyira elrontotta, mintha alapból valami paródiát néznék.

Miért is tekintek A galaxis őrzői 2-re úgy, mint egy Marvel Best Of-ra? Mert nagyon sok jelenetnél, szövegnél megvolt bennem az, hogy ezt már hallottam vagy láttam egy másik Marvel-filmben, csak most az Őrzőkhöz lett igazítva. Ennél sokkal-sokkal többet is ki tudtak volna hozni a filmből.

Amiről még nem beszéltem, az a film látványa. Arra ismét adnék egy csillagos ötöst, mert piszkosul jó lett, színes, szagos, hű maradt az első részhez, és nem adagolta túl ezt Gunn, pont elegendő volt minden.

A másik ráadás a stáblistajelenetek, amelyekből kaptunk 5 darabot, abból igazán kettőnek van jelentősége, és remélem, hogy hamarosan meg is tapasztaljuk a következményüket, legkésőbb jövőre a Bosszúállókban.

Akkor hát összegezhetünk is: A galaxis őrzői 2 egy nagyon megosztó film – akik szerették az első részt, ezt is élvezni fogják, de mint én is, lesznek olyanok is a nézőtéren, akiknek túl sok lesz pár dologból, és ez rontja az összképet. Sajnos nem lett több annál, mint ami lehetett volna, James Gunn megelégedett a kötelezővel, és elvesztette azt a varázst, ami miatt nagyon szerethető az előd. Érdemes moziban megnézni, de ne nagy elvárásokkal menjünk be, inkább csak kikapcsolódni akarjunk.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás