Dumb Ways to Build – betekintő
A Dumb Ways to Die videókat és azok számtalan változatát, szerte a világon rengetegen ismerik, viszont nem hiszem, hogy találunk olyat, akit nem lepett volna meg, hogy egy teljes értékű videojáték is készül erről a koncepcióról. No nem mintha ez egy rossz dolog lennne, a Dumb Ways to Build ugyanis az egyik legletisztultabb és mechanikailag legjobban működő kooperatív játék, amit az elmúlt évek szültek.
A Dumb Ways to Die csapata egy meglepően stabil alapokra épülő kooperatív játékot hozott létre, melyben a hangsúly a közös mókán, a váratlan helyzeteken és az ezekből kialakuló, gyakran teljesen kaotikus pillanatokon van. A Dumb Ways to Build legnagyobb erőssége pedig éppen az, hogy mindezt remekül működő játékmenettel támasztja alá. Az alapötlete egyszerű: különféle építőanyagok, szerszámok és véletlenszerűen előkerülő tárgyak segítségével kell eljutnunk egy adott célponthoz. Ehhez saját útvonalakat építhetünk, hidakat és más szerkezeteket alakíthatunk ki, miközben a pályákon található épületeket és tárgyakat is a segítségünkre hívhatjuk. A játék számos, a műfajban már megszokott megoldást alkalmaz, például a proximity voice chat-et, amely a távolság és a környezet mellett a karakterünk állapotához is igazodik. Ha például hélium kerül a karakterünk szervezetébe, a hangunkkat magasabbá modulálja a játék. Mindezt egyszerű látványvilág és könnyen elsajátítható játékmenet egészíti ki.
Mivel a játék a többjátékos módra épít, az együttműködés elengedhetetlen, hiszen egy tárgyat nem tudunk egyszerre megtartani és odaszögelni valamihez. Ehhez legalább két emberre van szükség: egyikünk stabilan tartja az adott elemet, míg a másikunk rögzíti. A pályák hatalmas, több útvonalat kínáló területekből állnak, amelyeken számtalan épületet és különféle objektumot fedezhetünk fel. Ezek közül nem mindegyik vezet a kívánt célhoz, így gyakran nekünk kell kitalálnunk, hogyan juthatunk tovább. Egy-egy helyszín elérésére ráadásul többféle megoldás is létezik.
A Dumb Ways to Build igazi játszótérként szolgál ehhez a fajta kísérletezéshez, és már az első indítás után feltűnik, milyen gondosan összerakott alkotással van dolgunk, és ahogy említettem, a műfaj egyre számosabb képviselői között ritkán találkozunk ennyire kiforrott technikai megvalósítással. A mozgás folyékony, a teljesítmény stabil, a tárgyakkal való interakció pedig következetesen működik. Kifejezetten meggyőzőnek találtam, hogy a szögek pontosan oda repülnek, ahová célzunk, az elhelyezett objektumok pedig ott maradnak, ahol elvárnánk tőlük. A tesztelés során semmilyen hibával vagy váratlan működési problémával nem találkoztam.
A fizika és az ütközéskezelés szintén meglepően jól működik. Az építőelemek nem olvadnak össze egymással, a deszkák szépen egymásra rakódnak, és nem kell attól tartanunk, hogy egy rosszul kezelt ütközés miatt váratlanul átesünk a padlón. Ez elsőre talán apróságnak tűnhet, a tényleges játékmenetre azonban óriási hatással van. Mivel nem kell folyamatosan a technikai hibáktól vagy a kiszámíthatatlan fizikai reakcióktól tartanunk, minden figyelmünket a feladat megoldására fordíthatjuk. Ha el kell jutnunk egy adott helyre, akkor a tervezés és a kivitelezés jelenti az egyetlen valódi akadályt.
Persze a hasonló játékokban gyakran éppen az okozza a legviccesebb pillanatokat, amikor valami nem úgy működik, ahogyan azt eredetileg elképzeltük. A Dumb Ways to Build azonban nem a véletlenszerű hibákból próbál humort kovácsolni, hanem gondosan megtervezett pályákkal és egyedi tárgyakkal teremti meg a káosz lehetőségét. Előfordulhat például, hogy egy épület tetejére szeretnénk feljutni, de nem találunk megfelelő állványzatot. Ilyenkor egy közeli rudat rögzíthetünk az épület oldalához, hogy azon felkapaszkodjunk, majd menet közben rájöhetünk, hogy a lekerekített felületeken jóval nehezebb közlekedni, mint a sík részeken.
A különböző objektumok saját tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek általában könnyen felismerhetők és gyorsan megtanulhatók. Üvegfelületekre például nem tudunk tárgyakat odaszögelni, egy elektromos akkumulátor pedig kisüléskor minden közelben álló karaktert megráz. A fizikai rendszer következetessége miatt talán kevesebb teljesen váratlan kimenetelre számíthatunk, de így is bőven akad olyan veszély, amire oda kell figyelnünk.
A tárgyak tulajdonságai mellett az emberi tényező is folyamatosan jelen van. A karakterek nem tudnak áthaladni egymáson, és ugyanazt a helyet sem foglalhatják el. Ha megpróbálunk átsétálni egy társunkon valamelyikünk biztosan le fog pottyanni, főleg a keskenyebb peremekről, ami sok esetben halált is okozhat. Hasonlóképpen járhatunk akkor is, ha ész nélkül hadonászunk az építőanyagokkal: egy rossz mozdulattal könnyedén búcsút inthetünk a szögbelövőnknek, vagy épp az egyik fontos építőelemünknek.
A műfajra jellemző, egyszerűen tanulható mechanikáknak köszönhetően a belépési küszöb rendkívül alacsony, ugyanakkor több lehetőséget is kapunk arra, hogy saját igényeinkhez igazítsuk az élményt. Bekapcsolhatjuk például a korlátlan újraéledést, ha inkább a gondtalan szórakozásra szeretnénk koncentrálni, de időkorlátot is beállíthatunk, amennyiben a hatékonyságunkat és a sebességünket szeretnénk tesztelni.
A pályákon több nehézségi fokozat közül választhatunk, a pályákon továbbá számos extra, opcionális kihívás és felfedezésre váró feladat is megtalálható, amelyek további célokat adnak a közös kalandhoz.
A Dumb Ways to Build egy rendkívül kellemes meglepetés ebben a „friendslop” műfajban. A játék minden elemén érződik az átgondolt tervezés és az egységes koncepció: a látványvilágtól és a zenéktől kezdve a tárgyak fizikai működésén át egészen a pályák kialakításáig minden a helyén van.
