Óriási felhördülést okozott, amikor kiderült, hogy a legújabb Call of Duty rész nem fog egyjátékos élményekre fókuszáló játékmódot tartalmazni. Az amúgy sem túl egységes gamer közösség két táborra szakadt, volt aki vállat rántva bólogatott, hogy amúgysem a kampány a lényeg, míg a másik tábor felháborodva hangoztatta a maga igazát, hogy bizony számos ikonikus momentumot és nevet köszönhetünk a Single Player módnak is. Bevallom, én a második táborba tartozom. Nagyon hiányolom a jól összerakott egyjátékos módot (bár a modern warfare trilógia óta nem túl sok emlékezetes esetben volt részem), de elismerem, hogy a legtöbbször csak egyszer végigtoltam gyorsan a sztorit, s többé rá se néztem. Valószínűleg erre a tendenciára érzett rá az Activision és a Treyarch, így hiába a sok sírás és hangoskodó gamer, a Black Ops 4 csak a többjátékos részre fókuszálva jelent meg.

Többé-kevésbé… Ugyanis van egy pár órányi egyjátékos móka is, ami csak arra szolgál, hogy a különböző képességeket és karaktereket megismerjük és kicsit gyakoroljuk, mielőtt élesben is nekiveselkednénk a többjátékos mód okozta kihívásoknak. Magát a játékot valószínűleg már senkinek nem kell bemutatni. A Call of Duty alap mechanikájában nem sokat változott a sorozat megjelenése óta. A harcok a régiek, a gunplay a régi, csupán néhány szegmens polírozódott vagy alakult át. Ettől a Black Ops 4 sem tér el, így ugyanazt a jól megszokott pörgős, arkade akciót kapjuk, amit már megszokhattunk.

A BO4 három játékmódot tartalmaz. Van a kompetitív móka, ahol csapatban vagy egyedül esünk egymásnak: ez hallgat a klasszikus multiplayer módra, a saját alkategóriáival együtt, amik bár nem váltják meg a világot, mégis tökéletesen működnek. Van olyan mód, ahol egy adott pontot kell egy bizonyos ideig tartani, máshol a pályán található pénzes zsákokat kell megszereznünk, de van itt a sima free for all és team deathmatch módból is bőven. A pályák remekül lettek kialakítva, nem veszünk el bennük és az ellenfeleket se kell sokáig keresnünk, viszont pont annyira tágas a tér, hogy azt se érezzük, be vagyunk zsúfolva egy kicsi dobozba.

A következő játékmód a mai divatot meglovagolandó rész, a Blackout, ami a helyi battle-royal stílust jelenti. Itt ledobnak minket egy helikopterből s csapatban vagy egyedül a célunk az, hogy utolsóként maradjunk életben. A COD-osított stílus itt is látszódik: bár a térkép meglepően nagy, a halált hozó mező gyorsan és gyakran csökken, így mire eljutunk egy biztonságos zónába gyakorlatilag készülhetünk is arra, hogy folytassuk utunkat. A gyűjtögetés nincs túlbonyolítva, fegyvert találni könnyű, kiegészítőket és eldobható fegyvereket szintén, de minden arra megy rá, ki tud majd pontosabban célozni. Ezt fűszerezi meg a csapatjáték, ahol egymásra vigyázva élhetünk túl az utolsó percekig is, s ha nem halálos sebet kapunk, még fel is szedhetjük egymást. Bevallom elég jó taktikázási lehetőséget jelent ez a módszer, s nem biztos, hogy érdemes egyből a sűrűjébe csöppeni a dolgoknak. Példának okáért, ha négyen összetartunk simán lehet, hogy egyszerre mészárolnak le minket, mivel az egy területen lévő erőforrások nem elegendőek a csapatnak, de az is lehet, hogy pont ez menti meg az életünket. Elvégre négy mindig több mint kettő. Nálam a legsikeresebb akció az volt, amikor a térkép négy különböző pontjára érkeztünk le, majd onnan haladtunk befelé és csöndben kommandózva, jól felszerelkezve találkoztunk egy biztonságos házban, hogy onnan vadásszunk a többiekre.

A harmadik játékmód a már jólismert Zombies is jelentős ráncfelvarráson esett át. Itt négyen eshetünk neki a hullámokban ránk törő ellenfeleknek, ráadásul olyan jól designolt pályákon, amit hasonló shooterekben ritkán láthat a nagyérdemű. Bőven van már játékórám ebben a módban, de még mindig alig sikerül felfognom a labirintus-szerű pályák elrendezését és legjobb kihasználási módjait. Ráadásul az ellenfelek is folyamatosan jönnek, tömegben pedig kifejezetten veszélyesek. Ezeken a pályákon a fegyvereket csak az ölések uátn járó pontokért vehetjük meg, ráadásul a lőszer is véges, a megannyi challange pedig nem igazán könnyíti meg a dolgunkat. Két meccs közben pedig a laboratóriumban főzhetünk mindenféle bónuszt adó löttyöt, hogy kicsit megkönnyítsük a dolgunkat, illetve az armoryban fejleszthetjük a fegyvereinket is.

Összességében az új COD hozza a kötelezőt, egy letisztult, sallangmentes arkade lövöldözést, ami tehetünk bármit sikeres lesz. Azt a szöveget egyáltalán nem veszem be, hogy három játékot kapunk a pénzünkért, mert erről szó sincs. De az tagadhatatlan, hogy az idei év egyik legfluentebb és legjobban összerakott multiplayer játékát kaptuk. Kár, hogy mindent láttunk már évekkel ezelőtt is, a látvány közelébe sincs a mai standardnak és az élményre is hamar rá lehet unni. A blackout mód meglepően jól működik, a zombies ideig óráig érdekes és az arra fogékonyak a multival is biztosan sokáig ellesznek. Azonban az én szememben a single-player mód kihagyása nem volt jó húzás és a Black Ops 4 tartalmai messze nem indokolják azt az árat, amit kérnek érte. Viszont azt is el kell ismernem, hogyha objektív tesztelőként akarok értékelni, mégiscsak az idei év talán legkifinomultabb és legletisztultabb multiplayer fps-ét kapja a nagyérdemű, egy nagy múltú sorozattól. Valójában vegyesek az érzéseim a Black Ops 4-gyel kapcsolatban, mert nem tetszik amit képvisel, viszont az is tagadhatatlan, hogy azt minőségileg teszi. Az értékelésemet is ennek a véleménynek a fényében kell értelmezni.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás