Balerina – Filmkritika

Örülhetnek a John Wick rajongók, újabb résszel gazdagodott a széria. Borús tekintetű antihősünk ezúttal kicsit háttérbe vonul, hogy helyet adjon egy fiatal bosszúvágyónak. 

A John Wick-univerzum folyamatosan bővül. Hiába öregszik Keanu Reeves, hiába érte el a karaktere már többször is a fizikai határait és az erkölcsi fejlődése csúcsát, a készítők még mindig nem érzik úgy, hogy érdemes lenne lezárni a történetet. Mi több, nagyon jól felismerték, hogy a franchise mostanra túlnőtt John Wick nevén, és alkalmas arra, hogy más szereplőket és történetszálakat is reflektorfénybe helyezzen. Ez alapján 2023-ban kaptunk egy minisorozatot a Continental szállodáról, most pedig elkészült az első különálló mozifilm, a Balerina. A film John Wick gyerekkorának tragikus helyszínét, a Ruska Romát kívánja bemutatni egy független szereplőn keresztül, aki maga is azon az úton halad, hogy hírhedt bérgyilkossá váljon. 

A főszereplő Eve Macarro gyerekkorában elvesztette az édesapját egy lelketlen maffiacsalád keze által. A Continental igazgatója, Winston közbenjárására a Ruska Roma veszi őt magához, és az intézet növendékeként nevelik. Balerinának tanul, bár hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez inkább csak a film motívumaként szolgál, ami szimbolizálja Eve megsebzett gyermeki énjét és az intézet profiljával is összekapcsolja őt. A karakter valódi motivációja a bosszú, és mindent megtesz, hogy a fajdalmából erőt, törékeny nőiességéből halálos fegyvert kovácsoljon. Ez sikerül is neki, így amikor az apja gyilkosának nyomaira bukkan, megkezdi régóta várt bosszúhadjáratát. Ezzel azonban nemcsak magát sodorja veszélybe, hanem a Ruska Roma évtizedes fennállását is, ami olyan súlyos konfliktushoz vezet, hogy egy idő után a Rémkirály beavatkozására is szükség van.

A film legnagyobb pozitívuma, hogy minden benne van, ami egy John Wick-filmhez kell: pörgős akciójelenetek, megfelelő mennyiségű dráma, hangzatos életigazságok a szereplők szájából, amivel realizálják a bűnözői alvilág működését, hétköznapi tárgyak fegyverként való irreális használata, és egy olyan főszereplő, aki a tettei ellenére végtelenül szimpatikus. Ettől működik ez a franchise, és egy spin-off esetében nem mindig könnyű megismételni a siker receptjét, hiszen számos ponton félrecsúszhat az alkotók próbálkozása. A Balerina azonban állja a sarat. Tudja, hogy a közönsége mire vágyik és meg is adja, miközben végig friss energiát képvisel, és nem fél új területekre evezni. 

A hangulat végig izgalmas marad, sehol nem kelti a kiszámíthatóság érzetét. A John Wick-filmektől megszoktuk már, hogy az akciójelenetek között csak azért van szünet, hogy tudjuk követni a cselekményt is, egyébiránt non-stop harc, lövöldözés és robbanás az egész. Itt egy kicsit talán túl is lőttek a célon, Eve-et ugyanis minden helyzetben meg akarja ölni valaki, sosem tudhatjuk, mikor támad rá egy barista lány vagy egy gyermekével sétáló anya. Szerencsére ezek a pillanatok egyszer sem maradnak indokolatlanok, így nem hatnak fárasztóan vagy értelmetlenül. Igazából csak még jobban demonstrálják a karakter leleményességét és az abszurd körülményekhez való alázatos hozzáállását.

Ana de Armas színészi játékát szükségtelen külön kiemelni. Több filmjében bebizonyította már, hogy elképesztően jó karakterszínész, akit nem lehet pusztán az „egzotikus szépség” szerepkörbe beskatulyázni. Ami Eve megformálásában leginkább dicséri őt, az az akciók során tanúsított erőléte. Az összes küzdő-tevékenységet ő maga végzi, csak a nagyon távolról vett jelenetekben érezhető kaszkadőri munka. És amikor a film csúcspontjaként elérkezik a John Wickkel szembeni párharca, ott aztán tényleg mindent belead. A koreográfia fényét csak emeli, hogy Reeves-szel már egy összeszokott párost alkotnak a filmvásznon. Amikor két ilyen színész egy ilyen horderejű összecsapást bevállal, epikus képsorokban nincs hiány. 

A végére néhány negatívum: a film túlságosan próbálja Eve-et John Wick női megfelelőjeként eladni. Szűkszavúsága, rezdületlen arca és szilaj természete egy az egyben Wicket idézi, saját egyéniséggel alig rendelkezik. Ez a zavaró hasonlóság főleg a közös jeleneteikben tárul fel. Wick részéről ráadásul kisebb átgondolatlanság is akad. A sztori időben a harmadik és negyedik rész között játszódik, amikor John Wick száműzött státuszban van, és a Ruska Roma kiutasította köreiből. Akkor mégis miért vállalja el nekik Eve likvidálását? Spoiler: nem fogjuk megtudni, mit nyert volna a küldetéssel, ahogy azt sem, hogyan kapcsolódik ez a szál a saját filmjéhez. Az akciójelenetek egy része szintén  fantáziátlannak mondható, mivel a korábbi filmek helyszíneit alkalmazza. Hiába látványosak, négyből egyszer már láttuk őket. Ezt sem a feszes tempójú történet, sem a verekedések megkomponáltsága nem tudja hosszú távon ellensúlyozni.