BloomKeeper – betekintő
A BloomKeeper egy kedves hangulatú, pihentető játék, amelyben egy elpusztított, felperzselt tájat kell újra élettel megtöltenünk. Ehhez apró, növényszerű lényeket, úgynevezett Pouicokat terelgethetünk a különböző területeken, akik megtelepednek a kiégett földeken, majd fokozatosan visszaállítják azok eredeti szépségét. Az alapötlet egyszerű, mégis rendkívül szerethető, a lények mozgása és a környezet újjáéledése pedig már az első pillanatokban magával ragadhat minket, főleg ha szeretjük a Pikmin játékokat.
A BloomKeeperben egy apró őrzőt irányítunk, akinek feladata, hogy a Pouicok segítségével visszaállítsa a természet egyensúlyát. Ezek a kis lények maguktól elindulnak a megfelelő területek felé, és amint egy kiégett földdarabra érnek, megtelepednek rajta és újra zöldellővé varázsolják a környezetet. Az őrzőnk is különösen aranyos animációkat kapott, és amikor egy pálya végén aktiváljuk az utolsó virágot, apró farkcsóválással ünnepli a sikert. A megtisztítási folyamat maga nagyon látványos, különösen akkor, amikor több időt töltünk el a játékkal és egy korábban teljesen élettelen területet fokozatosan megtöltünk növényekkel.
A Pouicokkal való interakciók jelentik a játékmenet alapját. Ezek a lények önállóan mozognak, nekünk pedig a megfelelő irányba kell terelgetnünk őket. Ehhez egyfajta lökést használhatunk, amellyel a kívánt irányba ösztökélhetjük a csoportot. Arra azonban érdemes odafigyelnünk, hogy ha túl gyakran alkalmazzuk egymás után, a kis csapat szétszéledhet. Egy-egy Pouicot külön is felvehetünk, majd tetszőleges irányban egy nagyobb távolságra elhajíthatunk. Ez a megoldás kifejezetten mókás, és bevallom, az egyik kedvenc elfoglaltságommá vált a játék során.
Ha gyorsabban szeretnénk eljutni egyik helyről a másikra, gurulásba is kezdhetünk. Ezzel azonban vigyáznunk kell, mert ha véletlenül elgázoljuk a terelt kis teremtményeinket, azok a földbe préselődnek, és többé nem tudjuk őket megfelelően terelgetni.
A kezdeti pályák alapján a BloomKeeper egy rendkívül békés, gondtalan kalandnak tűnik. Egyszerűen csak követjük a kis Pouicokat, segítünk nekik eljutni a megfelelő helyekre, és közben gyönyörködhetünk az újjáéledő természetben. Később azonban egyre több nehézséggel találkozunk, amelyek már komolyabb odafigyelést és stratégiai gondolkodást igényelnek.
A korábban megtisztított területek ismét kiéghetnek, ha nem haladnak át rajtuk a Pouicok, de a korrupció által megfertőzött lények is képesek elpusztítani a felélesztett környezetet. Ezeket a fenyegetéseket előre felismerhetjük, és megfelelő időzítéssel kilapíthatjuk őket mielőtt bármi baj történne. Emellett romlott virágokkal és egyéb akadályokkal is számolnunk kell, miközben megpróbáljuk biztonságban átvezetni a kis kolóniánkat a pályákon.
A nehézségi szint kiválasztásával mi magunk határozhatjuk meg, mennyire szeretnénk elmerülni a játék kihívásaiban. Könnyű fokozaton egy kellemes, nyugodt élményben lehet részünk, míg normál vagy magasabb nehézségen már alaposabban meg kell terveznünk a lépéseinket.
A BloomKeeper legnagyobb erőssége kétség kívül a látványvilága. A képi világ rendkívül látványos, a stílusa pedig tökéletesen illik a természet újjáélesztésére épülő koncepcióhoz. Az őrző karakterének megjelenése különösen szerethető, a játék hangulata pedig az őszi időszakhoz is remekül passzol.
A pályák kialakítása változatos, és az adott terület földrajzi adottságai is meghatározzák, milyen környezettel találkozunk. A zöldellő mezők mellett sziklás vidékeket, sőt barlangokat is felfedezhetünk. Ez nemcsak látványbeli változatosságot biztosít, hanem a játékmenetre is hatással van, hiszen az eltérő terepviszonyokhoz és akadályokhoz más-más megközelítést kell választanunk.
A BloomKeeper összességében egy rendkívül szerethető, könnyed, természetközpontú játék, amelynek terelgetős mechanikái időnként frusztrálóvá válhatnak, különösen akkor, ha nem szeretnénk túlságosan elmélyedni a stratégiai feladatokban. Szerencsére a különböző nehézségi fokozatok mellett további akadálymentesítési lehetőségek is rendelkezésünkre állnak, így az élményt saját igényeinkhez igazíthatjuk.
A közel tízórás játékidő alatt végig élveztem a kalandot, és különösen tetszett, hogy a pályák az azonos alapcél ellenére sem váltak unalmassá. Mindegyik más terepviszonyokat, akadályokat és megoldandó helyzeteket kínál, így folyamatosan alkalmazkodnunk kell az aktuális környezethez.
