Befejeződött a TellTale féle Batman-sorozat. Vajon felért minőségben a Rocksteady örök klasszikusához?

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a két, a bevezetőben említett játék teljesen különbözik egymástól. Míg az Arkham-széria egy nagyszerű akciójáték, addig az öt részből álló Batman inkább egy interaktív sorozatként definiálható. De hát a kiskölyökként délutánonként Batmanként rohangáló játékosnak teljesen mindegy mit kap, ha a denevérember benne van, örül a szíve.

Így voltam én is, amikor bejelentették a sorozatot. Batman világa egy hatalmas, lehetőségekkel teli világ és a DC Extended Universe felépítésének hála a készítők azt kezdhetnek a benne élő karakterekkel, amit akarnak. Azok kedvéért, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent az Extended Universe: röviden leegyszerűsítve a DC képregényes világa abban a felfogásban létezik, hogy egymás mellett több párhuzamos univerzum van, így az alkotók többféle karaktert és történetet hozhatnak létre. Így történhet meg például, hogy Batman az egyik képregényben gerinctörést szenved, a másikban öreg, a harmadikban fiatal, a negyedikben hű társa, Robin egy T-rexxel hadakozik. (Nem viccelek, tényleg van ilyen.) Ezáltal ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a megannyi képregényen, s rajongóként nekem sem egyszerű. Nemrégiben kezdtem el csak a keresetem egy részét képregényekre költeni, de a Trillian képregénybolt drága istene nélkül esélyem se lett volna eligazodni a megannyi lehetőség között. Szerencsére azonban mindig segített jól dönteni, és sose bántam meg, hogy rá hallgattam. Mindenesetre a fentiek fényében kíváncsian vártam, mit fognak a TellTale írói letenni elém az asztalra, mi lesz ismerős, mi marad, mi lesz új, és mi változik?

Igazából nem túl sok. Akik picit jártasabbak a Batman világában, teszem azt, látták a filmeket, és játszottak pár játékkal, nem nagyon fognak ismeretlen karaktert találni. Beköszön néhány klasszikus, néhányan átalakulnak, és más szerepbe kerülnek. Nehéz ezekről beszélni anélkül, hogy bármit is lelőnék a történetből. Annyit elárulok azért, hogy a klasszikusabb karakterek, mint KétArc, Joker, Vicktor Zsasz és Gordon nagyjából ugyanúgy viselkednek, mint ahogy azt elvárnánk tőlük.

A sztorit tekintve a játék egyfajta eredettörténetként fogható fel, és nagyban hasonlít a Long Halloween című klasszikus képregényre. A kezdetekben nagyjából a mindenkinek ismerős helyzet áll fent. Harvey Dent még jó fiú, Bruce már Batmanként tisztítja az utcákat, Falcone és társai a helyükön vannak. Majd megérkezik a fiatal Pingvin, az Arkham Gyermekei, Bruce családjának a hírnevét a sárba tiporják, és persze Harvey is kezd a szakadék szélére kerülni. Ebben a helyzetben kell a játékosnak majd a lehető legjobban boldogulnia, döntése szerint hol Batmanként, hol Bruce-ként megjelenve. A sztori szerencsére egész jó tempóban halad, bár a negyedik és ötödik rész szétszedése szerintem már felesleges volt, én szívesebben vettem volna egy hosszabb befejezést. Így sajnos az a helyzet áll fent, hogy a játék remekül felfokozza a feszültségeket a negyedik rész végére, majd az ötödik részben egy tömény akcióorgiával teszi helyre a dolgokat.

Ezenfelül visszásak az érzéseim a főellenfelekkel is. A helyzet ugyanis az, hogy a legnagyobb főgonosznak kikiáltott karakter a legérdektelenebb az utunkba akadó alakok közül (ráadásul a többiek sokkal többet szerepelnek), a motivációja klisés és nem túl eredeti, s miután a kilétére is fény derült, végképp csalódott szájízzel ültem a monitor előtt (természetesen az első döbbenet után). Azonban szerencsére ez a többiekről nem mondható el, az egyetlen probléma nálam csak akkor merült fel, amikor a jól megszokott szinkronjaimat vártam. Sajnos azonban nincs Mark Hamill Jokerként, Batman és Bruce szerepében pedig nem Kevin Conroyt, hanem Troy Bakert hallhattuk. (Hozzáteszem, vele nem volt gondom, és oda-vissza vagyok a színésztől, de hiányzott picit Conroy hangja).

A játékmeneti résszel mindig gondban vagyok, amikor TellTale-játékot tesztelek. Ugyanis amióta a Walking Dead interaktív filmes berendezkedése ilyen mértékű sikert hozott a készítőknek, a fejlesztősrácok nem nagyon erőltetik meg magukat, hogy valami újat mutassanak. A jelenetek többsége beszélgetéssel vagy QTE eventek végrehajtásával történik, a „tervezd meg a verekedéseket előre részek” pedig inkább csak kétopciós „mivel ütöd le: székkel vagy asztali lámpával?” jellegű reklámfogások. Ezeket néha megszakítja egy-egy nyomozós etap, ahol párosítgatni kell a különböző nyomokat, ezáltal felfedve a történéseket. Semmi új nincs tehát a nap alatt, a technikai oldal is maradt a régiben.

Mégis, azt kell mondanom, hogy remekül szórakoztam a játék során. A hangulat mindenképpen ütősre sikerült, bár a TellTale képregényes látványvilága és fakó színei szerintem most nem voltak elegek a Batman univerzum darkos mivoltának kibontakoztatására. A történet még a befejezés ellenére kellően csavaros és érdekes, a második évadra (biztos vagyok benne, hogy lesz) pedig egy egész érdekes sztorit is kihozhatnak a cliffhanger alapján. De ha még mindig nem győztelek meg, hogy érdemes próbát tenni a játékkal, jöjjön a legvégső érv: BATMAN!

Értékelés: 8/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás