Újból itt van a valaha létezett legszórakoztatóbb és legmesésebb kalandjáték, a teljesen autentikus point & click stílusú kalandjáték. Hat év kihagyás után újra veszélyben a játékosok rekeszizma.

Az internetes világ istenének egyik legnagyobb alkotása a Kickstarter, megannyi remek játékot köszönhetünk a kezdeményezésnek és a játékosok bizalmának. Az eredeti 2009-es rész után a fejlesztők a közösség segítségével folytatták a történetet.

Kalandjaink néhány évvel azután kezdődnek, hogy főhőseink, Wilbur, Ivo, Critter és Nate legyőzték az Árnyak seregét, megmentették a világot és az ügyeletes főgonoszokat is melegebb éghajlatra száműzték. A csapat most külön-külön próbál boldogulni, Nate-ék szokás szerint bajban vannak, Wilbur tanár lett, Ivót pedig próbálják összeházasítani, vajmi kevés sikerrel.

Aki ismeri a korábbi részeket, bizonyára nem lepődik majd meg a megannyi utaláson, ami most is a játék részét képezi. Rengeteg fantasy könyvre, filmre, történetre találhatunk emlékeztetőket, kiparodizált helyzeteket. Volt, hogy órákon keresztül csak ezekre vadásztam és helyenként sírtam a röhögéstől, legyen szó a Szörny Rt. nagy kékes-lilás bundájú melákjáról, a Portal ikonikus kockáiról, vagy Daeneris sárkánytojásairól, mellékelve a gyűrűk ura kardjaival és a minecraftos utalásokkal. Mindezt egy helyszínen belül. Tippelhetünk, mennyi minden felfedezni való van.

Játékmenet tekintetében sokat nem lehet variálni egy ilyen stílusú kalandjátéknál. Szerencsére nem kell mindent pixelről pixelre levadászni, mint a régi szép időben, a fontosabb interaktív elemek egy gombnyomásra előhívhatóak és később csak azok maradnak aktívak, amikre ténylegesen szükségünk lesz, így nem kell a csupán megjegyzések vagy hangulati elemek szerepére fenntartott tárgyakkal is bajlódnunk. A fejtörők amúgy kellően nehezek, ugyanakkor a megoldhatóság talaján maradnak, kezdő kalandjátékosok is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele. Néhány fejtörő azonban még a veteránoknak is okozhat fejtörést, van hogy az összes szereplőnk segítségére szükségünk lesz, ráadásul nem is egy, hanem több helyszín meglátogatásával érhetünk el csak sikereket. Aggódni azonban nem kell, a cselekmény és a világ nem fogja hagyni, hogy unatkozzunk, a 20-30 órás játékidő pedig egyáltalán nem erőltetett, hanem igenis legitim. Soha nem volt az az érzésem, hogy a program időhúzásra játszana. (Ami valljuk be, manapság nem olyan gyakori.)

A grafika is rengeteget fejlődött az elődökhöz képest, a PS4-en tesztelt játék olyan, mintha egy animációs filmet néznénk, a színvilág bájos a jelenetek részletesen ki vannak dolgozva. Nem kell egy Crysis-ra számítani persze, de nem is ez a játék célja. A grafika mellett a hanganyag is tökéletesre sikerült, a zenék fülbemászóak és a játéktól függetlenül is kellemes perceket képesek szerezni (a cikk írásának pillanatában is ezek szóltak). 

Összefoglalva az élményeimet, igen kellemes órákat töltöttem a programmal. Nem vagyok egy nagy kalandjátékos, ellenben rajongok a jó hangulatú, érdekes és izgalmas történetekért, a mesékért pedig kifejezetten.  A Book of Unwritten Tales 2 mindezt megadta nekem. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, legalább kipróbálásra, megígérem, hogy veszíteni semmit nem fog vele. Angol tudás azonban erősen ajánlott, anélkül az élvezeti faktor 90%-a el fog veszni.

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás