Oldal kiválasztása

Kirby and the Rainbow Paintbrush – Játékteszt

Kirby and the Rainbow Paintbrush – Játékteszt
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Kirby karaktere sosem nélkülözte a bátor kísérleti jelleget, bár az „aki mer, az nyer” mottó Wii U-n inkább „ha kicsi a tét, a kedvem sötét” színezetet kapott.

A Pink Puffancs népszerűsége az 1992-es GameBoy-megjelenés óta töretlen, és a sorozat mára elérni látszik a Donkey Kong-, Zelda– vagy a Super Mario Bros-széria „must have” privilégiumait.

A Kirby-címek kezdettől fogva a Nintendo experimentális zászlóshajóinak számítanak, nem a jól bevált régi receptet követik, hanem új területeket és játékformákat igyekeznek meghódítani. Az alapötlettel nehéz hibázni: az ellenfeleit bekebelező, adott estben fő erősségüket lemásoló és ellenük fordító amorf lény mindenkit elpusztít, miközben a cukiságmérőt végig az egekben tartjuk.

Volt itt már mászkálós, ugrálós, flipperes, golfos megoldás, de a kultikus Super Smash Bros-sorozatban is bérelt helye van hősünknek. Engem a golf verzión kívül mindegyik kivétel nélkül elvarázsolt. 2005-ben a HAL Laboratory kapta azt a hálás feladatot, hogy a Nintendo DS érintőképernyőjén demonstrálják, hogy mire képes a jószág.

A Kirby: Canvas Curse, vagy a világ más részein Kirby’s Magic Paintbrush DS-en tarolt, és szinte mindenki egyhangúan imádta (stabil 86-os Metascore-on csücsül). A háttérsztori szerint Pufit egy gonosz boszorka megbabonázza, ezért képtelen gömb formán kívül más alakot felvenni, s elveszti ősi képességét, a kiváló szívóerőt is. A játékosra hárul a feladat, hogy Ővattacukorságát átvezesse az embert próbáló trükkös pályákon a stylus segítségével terelgetve őt útján, időnként ráklikkelve adva neki lendületet.

Nos, a 10 évet érlelődött 2015-ös folytatás, a Rainbow Paintbrush, vagy – ahogy az észak-amerikaik hívják – a Rainbow Curse… dettó ugyanez. Cserébe a címadáson sem sokat morfondíroztak.

A játék szemkápráztató intróval startol, melyből kiderül, hogy a boldog csodavilágot a titokzatos Gonosz Kezek megfosztják a színektől, egy csapással sivár, halott pusztasággá változtatva azt, ám a Jó Szivárvány-Ecset Tündér hősünk segítségére siet, s miután a Kirby-Waddle Dee tag team jól elkergeti a Mancsokat, már indul is a kaland. A további filmecskéket a készítők inkább megspórolták, a történetet mindössze pár megszerezhető naplórészletből lesz esélye kibogozni annak, aki enélkül nem tud jól aludni.

Bár a borítóról Kirby vigyorog vissza ránk, a tehetetlenül ide-oda gördülő puffancs inkább másodszereplő, hiszen a játékos voltaképp kizárólag az ecsettel operál, eltekintve a multiplayer mode-tól, melyben Waddle Dee-t is csatába küldhetjük, aki valóban közvetlenül irányított karakter, sőt, fel is kaphatja a rózsaszín golyóbist, aztán cipelhetjük, amerre jólesik.

Aki ezen a ponton úgy érzi, hogy ez egy rossz játék, az ne ijedjen meg: a Rainbow Paintbrush nagyon is jól sikerült, gyönyörű és mókás, csak mivel a játék szinte teljes ideje alatt a GamePaden rajzolgatunk, azt is mondhatnám, hogy egy megkésett DS-folytatással van dolgunk.

Rajzceruzánk hatalma véges, ezért folyamatosan ügyelni kell a rainbow meter telítettségére is, de ez főleg a játék második felében lesz fontos, ahol hősünk könnyen lávafürdőt vehet, ha túlbuzgón használjuk az ecsetet. A lassú újratöltődés mellett bizonyos taktikai pontokon elhelyezett szivárványlekváros kompót felkapásával biztosíthatjuk a kellő festékmennyiséget.

Ellenfeleinket az említett klikkeléses módszerrel darálhatjuk be, valamit 100 csillag megszerzése után rövidebb ideig vadabb rombolást tudunk is végezni a super dash skill segítségével, akár makacsabb falakat átütve. Waddle Dee-t irányító segítőnk pedig a dárdájával büntet.

Kirby néhány pályán azért képes formálódni, felveheti például gyilkos tank alakját, lehet belőle megállíthatatlan repülőgép, melyet szintén a szivárványos módszerrel terelgetünk és rakétákat ontó tengeralattjáró is, ahol a rakéták irányzékát kell változtatni a rajzórákon elsajátított tudásunkkal. Természetesen mindezt csupán néhány pálya erejéig élvezhetjük, de a játék változatosságához rengeteget hozzátesz az élmény.

A Nintendo ezúttal is igyekszik rábírni a gyűjtőket, hogy a polcon tárolt Amiibo figuráikat kibontsák. Három klasszikus karaktert vethetünk be, a Kirby Amiibo csillaggyűjtés nélkül garantálja a super dasht, King Dedede két extra életpöttyel segít, Meta Knight pedig erősíti az alaptámadásunkat, bár utóbbi két hős magában a játékban sajnos nem kap szerepet.

A látványvilágra semmi panasz nem lehet, a zene és a gyurmahatású grafikai megvalósítás szó szerint csodás, a komplex értékelésnél mégis szót kell ejteni a játékidőről, ami még a challenge-ek és kincsek legyűjtésével is csupán pár órát fed le, valamint a kissé lusta fejlesztői munkáról, melynek hatására az előző játékot kézi konzolra készítő HAL Laboratory az otthoni gépünkön is kizárólag a GamePadre szegezi tekintetünket szólóban.

A Kirby and the Rainbow Painbrush egy kihagyhatatlan Wii U-cím, főképpen a különleges játékmód miatt, bár én is rengeteget kiabáltam a tévével, mert az irányítást szokni kell. A két negatívum miatt viszont biztosan akad olyan rajongó, aki már a platformeres folytatást várja.

Értékelés: 8/10

Translate »