A Grow Home a Ubisoft Reflections kísérletéből született rövidke kis játék, amelyben a B.U.D. nevű robottal kell egy idegen bolygón megnövesztenünk egy növényt, hogy az elérje az űrhajónkat.

Elég egyszerűnek hangzik, de ez a játék nem is akar több lenni ennél. Alapeleme a felfedezés és a cél szabad elérése. A játék a növény legaljánál kezdődik, ahol beaktiváljuk első teleportunkat, és kiderítjük, mitől is tudna megnőni ez a növény. Az első alapmechanikával megismerkedünk már induláskor, ez pedig a mászás. Kicsit Octodadet idéző végtagirányítással rendelkezik a játék (ami miatt várom, hogy a későbbiekben esetleg local co-op mód is kerül majd a játékba), ami annyit jelent, hogy a kontroller vagy egerünk bal és jobb gombjának nyomkodásával irányíthatjuk a bal és jobb kezét robotunknak (csak itt nem az irányítással való harc, hanem inkább a teljesen ösztönös mozgás a jellemző). Ezekkel a robotikus kezekkel kapaszkodhatunk a felületekre és mászhatunk egészen a növény legtetejéig.

Ahogy folyamatosan egyre magasabbra érünk, új tárgyakat és "képességeket" szerzünk, valamint a táj élővilága a magasságtól függően folyamatosan változik. Minden rétegnek megvan a sajátos növényvilága, ami vagy segíti előrejutásunkat, vagy épp az életünkre tör. A növényzetben szétszórva közlekedésre alkalmas eszközöket találhatunk. Az egyik ilyen "viccesen elhelyezett" kristály – ami a játék során gyűjtögetve szintén eszközöket nyit meg B.U.D. számára – egy növény közepén van, és ha gyanútlanul megpróbáljuk összeszedni, azonnal megesz minket. Amikor már elég magasan járunk, megjelennek az állatok is, akik elég neutrálisak velünk szemben (leszámítva a nagy bikaszerű lényt, mert ha túl közel megyünk hozzá, azonnal nekünkesik), és mivel elég jól ismerik a gamereket, ezért külön achievement jár értük, ha ledobjuk őket a mélybe, és megfulladnak, vagy a teleporterünk antigravitációs sugarába lebegtetjük szegény szerencsétlen jószágokat.

A textúra nagyon minimális, de még így is nagyon szép és látványos. Miután a növényünkkel mindenféle tekervények és hosszú-hosszú elágazások után már szinte az eget súroljuk, ha lenézünk (vagy leesünk), meglátjuk, milyen komplex és monumentális formát alkottunk a terepen. Ahogy az idő telik, a napszakok is folyamatosan váltakoznak. Este robotunk világítása felkapcsol, hogy lássunk valamit a sötétben, miközben botorkálunk felfele a növényzeten.

Két negatívumot tudok felsorolni a játékkal kapcsolatban. Az egyik, hogy robotunk járása néha erőteljesen glitchel. Sajnos előfordul, hogy az önmegsemmisítőt be kell nyomjuk, hogy kiszabadulhassunk, mert képtelenek vagyunk megmozdulni. A másik dolog a zene szinte teljes hiánya. Akkor hallunk némi zenét, amikor egy-egy új réteget elérünk a bolygón. Ezt viszont ellensúlyozza a nagyon jól kialakított környezeti hanghatás. Már-már olyan, mintha tényleg egy élő természetben lennénk. Ez a két dolog természetesen nem töri meg a játékélmény folytonosságát, csak néha kicsit bosszantó, ha nagy magasságokból a glitchelt lépés miatt leesünk, és újra vissza kell másznunk.

Összegezve az eddigieket: a Grow Home egy nagyon aranyos játék, ami 2-3 óra alatt végigvihető, miközben rácsodálkozhatunk az általunk alkotott természetre. Megjegyezném, hogy valami csoda folytán a steames verzióban nincs kötelező Uplay-használat, így nagyot nőtt a szememben a játék. Amennyiben nem tudjuk teljes mértékben elsajátítani az irányítást, ez lesz egyben minden idők legjobb részegrobot-szimulátora is.

Értékelés: 7/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás