A magyar ZEN Studios 2007-ben egyszer már bebizonyította, hogy maradandót tudnak alkotni világviszonylatban is. 2010-ben még magasabbra tették a mércét a Pinball FX 2 megjelentetésével, amely amellett, hogy gyönyörű, tökéletes játékélményt is nyújt.

Kevés olyan kocsmai „kellék” van, amit egy hardcore játékos szívesen helyezne el saját szobájában/lakásában. Ezek között valószínűleg megtalálható egy flipper, egy csocsóasztal, no meg egy darts-tábla. A flipperasztal esetében immáron nem kell ácsingóznunk nagyon, hiszen a Pinball FX 2 olyan élményt tud nyújtani az Xbox 360 felhasználóinak, amelyet jó pár, a kocsmákban kihelyezett asztal is megirigyelhetne, ráadásul a virtuális megvalósításban immáron széles körben támogatják a többjátékos játékot is.
 
Aki nem ismerné az első részt, annak legyen elég annyi, hogy az egyik legjobban játszható flipperjáték volt a saját idejében, kiemelkedően jó grafikával, élvezetes játékélménnyel, jó pár választható (DLC-ként beszerezhető) asztallal, komoly fizikával és néhány apróbb, de idegesítő buggal. A kivételesen jó eladási adatok két dolognak voltak köszönhetők: egyrészt elismerték a játék kvalitásait, másrészt azt a tényt, hogy nem igazán volt vetélytársa a Pinball FX-nek. És ha sikerről van szó, akkor nem volt kérdéses, hogy számítani lehet egy folytatásra is, aminek most érkezett el az ideje, hiszen október 27-e óta a korábbi verzió már nem, csak az új, második rész érhető el a Microsoftos piactéren.
 
A korábbi verzió tulajdonosainak jó hír, hogy az új verzióra ingyenesen frissíthetnek, majd beimportálhatják a már megvásárolt asztalok frissített verzióját is (elég elindítani az egyes játékverziót, az update mindent elintéz). Viszont van rossz hír is, hogy a négy új asztal (Secrets of the Deep, Biolab, Pasha, Rome) külön DLC formájában érhető el (Core Pack), amelyért MS-pontokkal kell fizetnünk. Hogy erre megéri-e áldoznunk, az a következő sorokból is hamarosan kiderül.
 
A Pinball FX 2 ugyanis képes volt még magasabbra tenni a mércét, hiszen szebb grafikával, még jobb (néhol már túl jó) fizikával és még izgalmasabb asztalokkal jelent meg. A korábban már megvásárolt asztalok a frissítés elvégzése után ugyanúgy játszhatóak maradnak, és az új verzió okosságait is lehet használni velük, ám amint kipróbáljuk valamelyik vadonatúj asztalt, látni fogjuk, mennyivel összetettebbek azok elődeiknél, és azt is látni fogjuk, bármennyire is megkedveltük a korábbi tartalmat, valószínűleg időnk nagy részét az új asztalok küldetéseinek teljesítésével fogjuk majd eltölteni. (Frissítés után az induláskor vetített eligazító videót érdemes megtekinteni, mert felsorolja a második verzió újdonságait, és átfogó képet ad a változásokról, például a többjátékos lehetőségekről.)
 
De hogy mik is ezek a nagy újítások? Elsőként ott a grafika, amely a ráncfelvarrott asztaloknál is szépen muzsikál, de igazi hatását az új asztalokon tapasztalhatjuk meg, amelyek tele lettek pakolva izgalmasabbnál izgalmasabb rámpákkal, csövekkel és 3D-s modellekkel. A szépség néhol annyira összetett látványvilágot eredményez, hogy eleinte nehézséget okoz majd az is, hogy a golyóra összpontosítsunk, mert annyiféle vizuális inger ér minket, aztán meg azt kell megszokni, hogy a megfelelő időben a kijelzőt figyeljük, ahol pl. a különböző küldetések eseményeit követhetjük nyomon. Ezt még jobban megbolondítja a nagyítós kamera, amely az érdekesebb eseményeknél egy külön kis ablakban, nagyított nézetben mutatja a golyónk útját, ami sokszor annak terelgetésében is segít. Most képzeljétek el, hogy egyszerre kell koncentrálni a bal felső sarokban elhelyezett, folyamatosan változó eredménykijelzőre, a jobb felső sarokban a kis ablakban megjelenő nagyított nézetre, illetve magára az egész asztalra is. Nem egyszerű feladat, elhihetitek!
 
Segítségünkre lesz azonban egy nagyon okos kis tulajdonság, ugyanis az egyes asztalokat azon túl, hogy különböző nézőpontokból (view) nézhetjük, a nézetváltás gombját nyomva tartva nagyított nézetben a digitális irányvezérlővel be is járhatjuk, azaz felfedezhetjük az egyes flipperkarokat (sokszor a zsúfolt asztalon ezeket sem könnyű felfedezni), a rámpákat, a gombákat (bumpers), a lyukakat és az egyéb tereptárgyakat. Ha sikeresek akarunk lenni a játékban, akkor erre szükségünk is lesz, mivel egyrészt maguk az asztalok is elég nehezek, másrészt a nemzetközi mezőny sem éppen piskóta, már most több száz milliós eredményeket jegyeznek egyes játékosok az online eredménytáblán, így komoly gyakorlásra és ügyességre kell szert tennünk, hogy fölvehessük a versenyt a legjobbakkal.
 
A készítők egyébként az eredmények nyomon követésére egy több szintből álló rendszert alakítottak ki, így figyelhetjük saját eredményünket, saját és barátaink eredményeit (egymás pontjait adja össze, szorozza be a rendszer), illetve az összes játékos eredményét figyelő „éles” eredménytáblát. Ezek egészülnek ki a szokásos achievementekkel, asztalonként hárommal. Ez a komplex rendszer (és az asztalokon elérhető számos küldetés) garantálja, hogy a játékkal hosszú időn keresztül érdemes legyen játszani, akár egyedül, akár társaságban, hiszen folyamatosan arra ösztönzi a játékost, hogy saját és mások eredményeit döntse meg újra és újra. A többjátékos mód egyébként külön kiemelendő, hiszen az online játék mellett lehetővé teszi, hogy egy társaság tagjai egy konzol előtt ülve, egymást váltva versengjenek, de egyedülálló megoldásként az osztott képernyős játék is elérhetővé vált!
 
Végre lehetőségünk nyílik arra, hogy az egyes asztalokat testre szabjuk, így saját szájunk íze szerint alakíthatjuk annak viselkedését, ezt egy teljesen új mód biztosítja. Szintén újdonság, és egyben egy zseniálisan okos megoldás, hogy a még meg nem vásárolt asztalokat ki is próbálhatjuk. Ekkor egy teljesen működőképes asztalt kapunk, amelyet időkorláttal láttak el, amit ha elérünk, akkor ugyan játszhatunk tovább, ám a kijelző is leblokkol, és a küldetéseket sem tudjuk folytatni, és természetesen, ha leesik a golyónk, vagy valahol „elnyeli” az asztal, akkor véget ér a játék. Ez sokkal kulturáltabb annál, mint ha rögtön kivágna minket a program a főmenübe, és az a néhány másodperc, amíg teljes értékű módban próbálhatjuk ki az asztalt, elegendő ahhoz, hogy eldönthessük, megéri-e beruházni rá. A program tehát tulajdonképpen keretrendszerként működik, amelyből egyenként vásárolhatjuk meg az egyes asztalokat, ahogy az előző verziónál is. Ez valószínűleg a készítők számára is kifizetődő modell, a kipróbálásnak köszönhetően viszont a felhasználónak is korrekt megoldás.
 
Nézzük meg egy kicsit a negatívumokat is. Először is, kezdőknek elég kiábrándító lehet a játék fizikája, mert akár a valós asztalokon, itt is pontosan kell célozni, és be kell tanulni az asztalokat. Nem fog a golyó véletlenül arrafelé terelődni, ami nekünk kényelmes, itt bizony, ki kell várni, és a jó pillanatban kell elsütni a flipperkart. Ez egyben a veterán játékosoknak jó hír, mert az egyes asztalokat nem lehet pár óra alatt kiismerni, majd végtelen pontszámot generálni, hanem igenis meg kell küzdeni az eredményekért. Aztán ott van az az idegesítő probléma, ami az előző részben is előfordult, hogy bizonyos körülmények között a játék végén a flipperasztal rendszere kifagy. Egyszerűen nem ugrik tovább az eredményösszesítő képernyőre, új játékot sem lehet indítani, nem történik semmi sem. Ez az idegesítő bug valahogy megmaradt, szerencsére nem sűrűn futottunk bele (ugyanúgy képes kifagyni a kijelző ilyenkor, mint a valós asztaloknál, lehet, ezek szimulációja sikerült „túl jól”). Ellensúlyozásként pozitívum, hogy a félbehagyott játékot később folytatni is lehet, ha menet közben lépünk vissza a főmenübe. Az utolsó negatívum, amit megemlítenénk, az a Rome nevű asztal felépítése, amely ugyan hasonlóan szép lett, mint a többi három, viszont sokkal puritánabb (gyakorlatilag két rámpa (akvadukt) viszi a prímet), unalmasabb, egyben pedig a sok ragyogástól (glow) fárasztó. Bár a grafikai elemek túlzsúfolása más asztalokon is problémát okoz, a legtöbb helyen a nagyítós kamera, vagy a fő kamera pozícióváltása (pl. a Pasha nevű asztalon a közepére zoomolással) megoldja a problémát, ahol pedig nem, ott a korábban említett bejárással kell fölfedezni az amúgy szemmel nehezen észrevehető vagy takarásban lévő elemeket.
 
A hangok és a küldetések az új asztalokon nagyon ott vannak, de a korábbi asztalok frissítése is megállja a helyét. A játékban az a legnagyobb vonzerő a pontszámok hajkurászása mellett, hogy iszonyúan jó a hangulata, mivel mind a teljesítendő küldetések, mind a grafikai elemek, mind a hangeffektusok tökéletes összhangban vannak, amit az új asztalok esetében sikerült a tökélyre fejleszteni. Minden rajongó számára kötelező vétel ugyanúgy, ahogy a flipperjátékosok szerelmesei számára is, mert jelenleg ennél jobb virtuális flippert nem találnak. Akik csak ismerkednének a stílussal, azoknak pedig javasolt a „trial” verziók beszerzése, amelyek elegendő betekintést nyújtanak ahhoz, hogy el tudják dönteni a játékosok, érdemes-e beruházniuk a Pinball FX 2-re.
 
Mivel még van hely a kezdőképernyőn új asztaloknak, reméljük, a fejlesztők idővel megörvendeztetnek bennünket néhány további, hasonlóan igényesen kivitelezett asztallal, addig azonban nem kell aggódniuk, jó ideig elleszünk a most kapottakkal is.
 
Értékelés: 9/10
 

 

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás