Oldal kiválasztása

Dark Souls 2: Crown of the Sunken King – Játékteszt

Dark Souls 2: Crown of the Sunken King – Játékteszt

A kezdeti ígéretekkel ellentétben, ahogy az várható volt, a megjelenés után nem marad érintetlenül a Dark Souls 2 világa. Tesztünk alanya a bejelentett The Lost Crowns elnevezésű DLC-trilógia nyitánya, a Crown of the Sunken King.

A Dark Souls (a Demon’s Souls szellemi örököseként) fogalommá vált a játékosok körében. Napjaink egyik legnehezebben végigjátszható szériája talán éppen azért ennyire sikeres, mert összetettségével kiemelkedik a boss fightokat QTE-kkel letudó, minden lépést és útvonalat szánkba rágó címek tömegéből. Nincs quest log, nincs térkép, hiányzik a mindenhol megszokott mentési-betöltési rendszer, viszont a legegyszerűbb oktondi zombi is két vállra tud fektetni minket azonnal, ha rossz irányba vetődünk, vagy elvétünk egy blokkolást. A gyakran igazságtalannak titulált Dark Souls valójában csupán realista, és ennek igazolásaként kőkeményen büntet a legkisebb hibáért is. Ezeket a büntetéseket a második rész még tovább emelte (például halálaink után mindig csökken kicsit a maximális életerőnk, azt csak egy Human Effigy felhasználásával állíthatjuk vissza, illetve a lélekfarmolás is nehezebb, mivel az ellenfelek kb. tízszer termelődnek újra, utána hűlt helyüket fogjuk csak találni), a Crown of the Sunken King pedig ha lehet, ennél is magasabbra tette a lécet.

Takeshi Miyazoe, a játék producere még tavaly decemberben hangoztatta, hogy a Dark Souls 2 megvásárlásával meg fogjuk kapni a teljes játékélményt, nem kell számítanunk későbbi DLC-k, azaz letölthető tartalmak érkezésére. Valljuk be, ezt már akkor sem hitte el senki. A megjelenés utáni DLC-k mára szerves részét képezik szinte minden AAA címnek. Nem kerülhette el tehát sorsát a Dark Souls 2 sem. Ennek pedig örülhet a zsáner minden kedvelője!

A DLC-trilógia első darabjában egy korona nyomába indulhatunk, Shulva földalatti városába, ahol minden kanyarban a biztos halál leselkedik ránk, a sorozathoz méltó változatos formákban. A telepítés után megjelenik zsákunkban egy Dragon Talon nevű tárgy. Ennek segítségével érhetjük el az új területet. Black Gulch-ba kell mennünk, ahol a bossharc utáni tábortűznél lévő, nagy kőtáblákkal körülvett oltárt kell megvizsgálunk, és máris a DLC-terület bejáratához teleportálódunk. Az itt található lezárt ajtót az említett Dragon Talon segítségével nyithatjuk ki és léphetünk be az új régióba.

Egy hatalmas földalatti barlangban elterülő elveszett városban fogjuk magunkat találni, ahol rögtön megismerhetjük az egyik remekül sikerült újítást, az oszlopokkal mozgatható puzzle-elemeket. Számtalan oszlop segítségével változtathatjuk a platformok helyzetét (meg kell őket ütni a közelharci fegyverrel, vagy eltalálni nyíllal, varázslattal), emelhetjük és süllyeszthetjük őket, ezáltal megnyitjuk a továbbhaladás felé vezető utat, elérhetünk új tárgyakat rejtő tetemeket, vagy fedezéket nyerhetünk és megpihenhetünk egy pillanatra.

Pihenésre azonban nem sok időnk lesz, a DLC közel öt órás játékideje alatt garantált a folyamatos szórakozás és izgalom, feltéve, ha tudunk tanulni a saját hibáinkból, és azokért nem a játékot okoljuk, valamint van türelmünk begyakorolni az új ellenfelek ellen alkalmazandó technikákat (a Dragon’s Sanctumot őrző Sanctum Knightok például egy igen ötletes módszer segítségével tehetőek sebezhetővé). Ellenkező esetben elkerülhetetlen a teli torokból ordítás és a kontroller, illetve billentyűzet falhoz vágása. A Dark Souls 2 továbbra is az a játék, amely a gyenge idegek gyilkosa.

Támadóink nagy számban és gyakran mérgező fegyverekkel felszerelkezve rontanak elő, el kell felejteni azt a taktikát, hogy a szörnyeket egyesével szépen, kerülgetve körbetáncoljuk, és a hátukba mélyesztjük kardunkat. Uralni kell a teljes csatateret, előnyünkre fordítani a terep adta lehetőségeket, és a nagyobb csoportokból el kell csalnunk kiszemelt áldozatunkat. A 100. szint elérése előtt nem igazán érdemes nekivágni a kalandozásnak, mivel alacsonyabb szinten már a város első őrei is leküzdhetetlen akadályt jelenthetnek.

Bár célunk egyetlen tárgy, a korona megszerzése, addig is a kemény harcok árán természetesen más, új felszerelési tárgyakra is szert tehetünk. Megszerezhetőek új fegyverek, páncélzatok, gyűrűk és varázslatok is. Bossharcból hárommal fogunk találkozni, ezek szintén hozzák a megszokott Dark Souls-színvonalat, nem lehet panasz rájuk. Lesz, hogy egyszerre három ellenféllel kell szembenéznünk, és természetesen a DLC-ben eltöltött első pár lépésünk után feltűnő sárkánnyal is meg fog gyűlni a bajunk. Ezek a harcok borzasztóan nehezek, viszont ennek a nehézségnek köszönhető, hogy ha sikerrel járunk, olyan élményben lesz részünk, amit már csak kevés játék tud megadni nekünk.

A Crown of the Sunken King minden téren emelni tudta a tétet: ha az alapjáték a kedvedre volt, bátran vágj bele a DLC-kalandokba is. A trilógia második, Crown of the Old Iron King címet viselő része augusztus 26-án, a lezárás, vagyis az utolsó DLC, a Crown of the Ivory King pedig szeptember 24-én fog megjelenni PC-re és Xbox 360-ra. A PS3-verziók egy nappal később érkeznek majd.

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »