Oldal kiválasztása

Shadowrun Returns – Játékteszt

Shadowrun Returns – Játékteszt
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Éveket kellett várnunk rá, de végre megszületett az egyik legjobb szerepjáték, ami a Shadowrun-univerzum alapján készült!

Amennyiben a táblás szerepjátékok rajongói között egy rögtönzött közvélemény-kutatást végeznénk, amelynek célja az lenne, hogy mindenki sorolja fel a számára legkedvesebb univerzumokat, akkor a Shadowrun alighanem előkelő helyen végezne. Az 1989-ben megálmodott fantáziavilág ugyanis olyan sajátosságokat vonultat fel – mind a körítés, mind a harcrendszer terén –, ami miatt 1989 óta töretlen népszerűségnek örvend a fanatikusok körében, nem utolsó sorban pedig már az ötödik kiadásánál tart. Az enyhén futurisztikus hatásokkal kecsegtető cyberpunk fantasy koncepció az évek során természetesen több videojátékot is megihletett már, de a legelső próbálkozások kivételével – a kilencvenes évek elejéről van szó –, szinte egyetlen kiemelkedő adaptáció sem született. Ezen az áldatlan állapoton szeretett volna változtatni a Harebrained Schemes független fejlesztőcsapat, akik egy Kickstarter-kampány keretein belül kívántak összegyűjteni elegendő pénzt ahhoz, hogy igazi fanatikusokként egy a név nagyságához illő feldolgozást készítsenek. Ebből nőtte ki magát a Shadowrun Returns, amiben végre egy kicsit sem kellett csalódnunk!

Az alkotás már az első betöltés utáni percekben elhiteti velünk, hogy az alkotók jól ismerik a Shadowrun világát, és bár az utolsó, frissített szabályrendszereket teljes egészében nem sikerült beleszőniük a játékmenetbe, így is maradandó élményt tudtak alkotni. Mielőtt azonban alaposabban belemennénk mindebbe, lássuk a történetet, ami egyenesen 2054-be, Seattle-be varázsol minket. A Föld mai formája helyett azonban egy sötét, játékos szemszögből leginkább a Deus Ex-sorozattal rokonítható árnyékvilágot mutat be számunkra, amelyben a mágia, az augmentációk és a furcsa lények olyan megszokottak, mint manapság a 40 fok feletti hőmérsékletek. Az utcákon így nem csak emberek, hanem trollok, orkok, törpék és elfek is kóborolnak, az alapvető társadalmi problémák mellett pedig természetesen a rasszizmus is csakhamar megjelenik problémaként a mamutcégek örökös elnyomása mellett. Ebbe a sötét világba keveredünk valamelyik frakció oldalán, egy elsőre kissé semmitmondó kezdő sztorival ellátva, amely alapján egy rég nem látott és halott ismerősünk üzenetet hagy számunkra, lényege pedig, hogy előkerítsük gyilkosait. A cselekmény természetesen a későbbiekben alaposan kiszíneződik, a fő feladatok mellett megjelennek a mellékes küldetések is, mindezt pedig a lehető legklasszikusabb szerepjátékok kliséit alkalmazva tálalták számunkra a fejlesztők.

A Shadowrun Returns keretein belül éppen ezért az első három Shadowrun-játékkal megismert mechanizmus lesz a jellemző, de felhozhatnánk példának a korai Fallout-epizódokat is, hogy egy kicsit népszerűbb sorozathoz hasonlítsuk a végeredményt. Ennek köszönhetően a kampány indítása egy alapos karakterkészítővel indul, ahol saját hőst alkothatunk magunknak a fentebb már említett fajokkal a középpontban, de nem csak származásunkat, hanem külső és belső tulajdonságainkat is meghatározhatjuk. Ennek köszönhetően még alig indítottuk el a játékot, azonnal összebarátkozhatunk a kissé fapados, de jól működő fejlődési rendszerrel, amelynek kritériumai minden esetben attól függenek majd, hogy milyen kasztot választottunk magunknak. Mivel a Shadowrun világa alighanem a világ egyik legeredetibb fantáziabirodalma, ezért javarészt el is felejthetjük a megszokott változatokat, így például a mágus és a sámán mellett lehetünk utcai szamurájok vagy éppen szerelők is. Kasztunk természetesen nem csak azt határozza meg, hogy milyen irányban fejleszthetjük karakterünket – karizma pontok segítségével – és milyen harcmodort képviselünk a pályákon, hanem minden túlzás nélkül a teljes játékmenetre rányomja a bélyegét, hiszen ettől függnek olyan apróságok is, minthogy milyen harcosok tartanak majd velünk egy-egy kalandra, illetve hogy miként viszonyulnak hozzánk mások.

Mivel az utóbbi mondattal már alaposabban is belemásztunk a játékmenet ismertetésébe, ezért nem is halogatnánk tovább a közelebbi bemutatást. A Shadowrun Returns mechanizmusára a legjobb szó a régimódi, hiszen ilyen megközelítésből, és döntött felsőnézetes perspektívából már évek óta nem láthattunk valamire való hardcore szerepjátékokat. A Harebrained Schemes azonban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ismét felidézze előttünk az igazi klasszikusokat, így megálmodtak egy lineárisnak beállított, de így is elég komoly szabadságot nyújtó világot, amelyet több, kisebb területre osztottan ismerhetünk meg. Bármerre is megyünk ebben a kissé sötét, borús és veszélyes világban, szinte mindenhol kalandokba ütközhetünk, de legalább beszélgetőtársakat biztosan bárhol találhatunk magunknak – töménytelen mennyiségű és egyben jól megírt szöveg van a játékban –, ugyanakkor elsősorban a mellékküldetések és a történetet előregördítő feladatok lesznek a jellemzőbbek. A bevetések – amelyek egy több órás nyomozáson visznek keresztül minket – többségében a kutatásra, a felfedezésre, helyenként pedig a kisebb fejtörőkre épülnek, de garantáltan egyik küldetés során sem marad majd el a harc, ami igencsak sajátosra sikeredett a Shadowrun Returns keretein belül.

A készítők összességében a táblás szerepjáték korai generációit vették alapul a rendszer megalkotásakor, de a negyedik kiadásig bezárólag találhatunk benne sajátosságokat, mindezt pedig úgy kivitelezték számunkra, hogy egy videojátékban is megállja a helyét. Habár a nagyobb összecsapások kissé átláthatatlanra sikeredtek, de összességében sikeresen teljesítették a küldetést a fejlesztők, a körökre osztott harcok ugyanis megdöbbentően izgalmasak és változatosak lettek. Fontos, hogy a legtöbb összecsapást egy általunk kiválasztott csapattal vezényeljük majd le, így nem csak igazi harcosok, hanem mágusok, sámánok és egyéb kasztok képviselői is megfordulnak mellettünk, akiknek köszönhetően nem csak rengeteg taktikai lehetőségünk lesz a játékban, hanem az unalomba fulladás veszélye sem merül fel egy pillanatra sem. A konkrét csatározások egyébiránt a körökre osztottság miatt elég lassúak, ezáltal van időnk gondolkodni a következő döntésen, aminek köszönhetően támadhatunk, fedezékbe vonulhatunk, varázsolhatunk, gyógyíthatunk, fegyvert válthatunk, de akár még egy gránátot is dobhatunk az ellenfelek közé. Egy a lényeg, hogy teljesítsük célunkat és likvidáljuk a szemben álló feleket. A harcok alatt egyébiránt rengeteg fegyver és egyéb felszerelés közül választhatunk, amelyeket akárcsak más szerepjátékok esetében, kereskedőktől vásárolhatunk meg, vagy úgy gyűjtögethetünk össze a környezettel való interakció segítségével.

A Shadowrun Returns játékmenete rengeteg jó ötletet felvonultat – egyediséget már kevésbé –, de ami ennél is fontosabb, kellemesen kiegyensúlyozott lett, így a végeredménybe garantáltan könnyedén beleszerethetnek majd az old school szerepjátékok imádói. Természetesen az alkotás rendelkezik azért hibákkal, így jó néhány grafikai és egyéb bug nehezítheti meg életünket, de küllem téren sem tekinthető kiemelkedőnek a program, ami részben szándékos volt a készítők részéről. Az értékelés és a hibák megítélése során azonban érdemes figyelembe venni, hogy egy rendkívül alacsony költségvetésű indie projektről beszélünk, ami egy tripla-A kategóriás büdzsé mellett bizonyára nagyot robbant volna. Így azonban csak egy viszonylag szűk réteg ismerheti meg, de ők a pontszám dacára is garantáltan ódákat zengnek majd róla a későbbiekben, hiszen bármilyen szemszögből is vizsgáljuk, akkor is arra a következtetésre jutunk, hogy a valaha készült legjobb Shadowrun-játékról beszélhetünk a Shadowrun Returns képében.

Értékelés: 8/10

Translate »