Oldal kiválasztása

6. Ördögkatlan Fesztivál – egy majdnemhét jó arcokkal

6. Ördögkatlan Fesztivál – egy majdnemhét jó arcokkal
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Egy összművészeti fesztivál azoknak, akiknek a kifejezésről inkább egy közösségi dzsembori és piknik jut az eszébe, sok-sok borral és pincészettel színesítve.

Hazánk lassan fesztivál-nagyhatalom is lehetne, hiszen amint elkezdődik a nyári szezon, egymást érik a különböző rendezvények. Habár a legtöbb nagyobb ilyen inkább a könnyűzenei produkciókra épít, szép számmal akadnak tematikus vagy éppen kulturális megfontolásból született események is. Az Ördögkatlan ez utóbbi kategóriába tartozik, és elsődlegesen a közösségi élmény, a különböző mainstream és "alteros" művészeti formák, valamint az ember-, a gyerek-, a vendégközpontúság, no meg a szórakozás köré szerveződött. Ehhez még vegyétek hozzá a villányi borrégiót temérdek kisebb és nagyobb pincészettel, egymást érő kedves kis településekkel és hihetetlen vendégszeretetről tanúbizonyságot tevő helyiekkel.

A képre kattintva megnyithatod a galériánkat.

Ha valaki ellátogat a környékre, rögtön látni fogja, hogy a mindennapok tekintetében (a borturizmust leszámítva) nem egy pörgős környékről beszélünk, így a több ezer fesztiválozó megjelenése fenekestül felforgatja az ott lakók életét, akik azonban a jelek szerint ezt cseppet sem bánják. Az Ördögkatlan olyan, mintha egy óriási "couchsurfingen" vennénk részt, hiszen itt a szállásadók legtöbbje a saját házát osztja meg a vendégekkel, a fesztiválozók közül sokan stoppal jutnak el az események helyszínére, és természetesen a helyiek is aktívan kiveszik a részüket a fesztivál sikeressé tételében. Itt nem számít ritkaságnak, ha melléd heveredik a fűbe az egyik előadáson valamelyik szervező, de ugyanígy a fellépők és a látogatók is közvetlenebbek. Ugyanez az árusokra is érvényes, így esett meg például, hogy Nagyharsányban az egyik bolt előtt rögtönzött utcazenébe futhattak a fesztiválozók – egyszer csak előkerült egy gitár, majd egy tejes bödön, és máris szólt a vidám cigánymuzsika.

A képre kattintva megnyithatod a galériánkat.

A fesztivál eseményei egyébként elég széles spektrumon mozognak – a gyerekprogramoktól kezdve a kézműves és színházi foglalkozásokon át van itt rendhagyó idegenvezetés, filmvetítés, zenei koncertek, színházi előadások, költészeti performanszok és felolvasások, de még cirkuszi előadást is láthattunk. Természetesen esténként a zenéé a főszerep a legtöbb helyszínen (itt van még hová fejlődni, ugyanis szinte minden helyszínen hagyott némi kívánnivalót maga után a hangosítás – beleértve a nagyszínpadot is), idén pedig a húzónevek közül Péterfy Bori, a Quimby és a Kiscsillag is szerepelt a repertoárban (utóbbi egyébként a leggyengébb koncert volt, amit a fesztivál alatt hallottunk). A napközbeni programok közül számosra sorszámot kell igényelni, és erre eddig nem sikerült egy átfogó, jól működő (lehetőség szerint online használható) rendszert kidolgozni, így a legtöbbször reggel kell sorban állni értük. Persze, számos helyen nincs létszámkorlát, de a plusz időráfordításra számolni kell a programok tervezésekor. Az idei fesztiválon szó szerint felhőtlen volt a hangulat, így a kánikula jócskán próbára tette a közönséget (és minket is), ezt bizony egy javarészt szabadtéri eseményen figyelembe kell venni – a szervezők párakapukkal és egyes helyszíneken légkondival próbálták enyhíteni a hőséget, de nem egyszer találkoztunk kóválygó katlanosokkal.

Összességében tehát egy élményekben gazdag majdnemhetet tölthettünk egy gyönyörű vidéken. Minden elismerésem a szervezőknek, akik igyekeztek mindenhol ott lenni (akár személyesen is), és minden igényt kielégíteni. És akkor még a borról és a pincészetekről nem is beszéltem…

Translate »