Oldal kiválasztása

Tomb Raider – Játékteszt

Tomb Raider – Játékteszt

Tekintélyes múltra tekint vissza a Tomb Raider sorozat, s bár az elmúlt bő másfél évtized alatt több ráncfelvarráson is átesett a széria, a Crystal Dynamics mostani irányvonala messze a legdrasztikusabb. De Larának ez is remekül áll!

A Crystal Dynamics a 2006-ban megjelent Tomb Raider: Legend óta egyengeti Lara Croft pályáját, az 1996-ban életre keltett archeológus-kalandor nem hétköznapi megpróbáltatásai azonban ekkortájt már nem sok újat tudtak felmutatni. A sorozat elfáradt, így nem csoda, hogy a 2008-ban megjelent Tomb Raider: Underworld után kényszerpihenőre vonult Lara. A visszatérés azonban parádésra sikeredett, s némi képzavarral élve nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ifjú, alig 21 éves Lara Croft személyében egy új hős született. Egy modern főhősnő, aki közülünk való, aki hús-vér ember, aki első elejtett szarvasa után elsírja magát, aki ijedt kislányként menekül a ráleső veszély elől és vág neki élete első rémisztő kalandjának, hogy aztán magabiztos, kitartó, hitében megingathatatlan nőként teljesítse be sorsát. A Tomb Raider reboot pedig minden elemében erre a folyamatra épít, ennek az eszköze a sziget, ahol a játék játszódik, de ugyanezt a célt szolgálják az egyes élmények, amit megél Lara, vagy maga a fejlődési folyamat, aminek mi magunk is aktívan részesei leszünk.

Lara Croft és az Endurance legénysége a Japán-tengeren hajózik, egy kutatóexpedíció keretén belül ugyanis Yamatai elveszett, mesebeli királysága után nyomoznak. Legfrissebb információik szerint a helyi Bermuda-háromszögként is ismert Sárkányok-háromszöge rejti kérdéseikre a választ, hajójuk azonban viharba kerül, a legénység pedig hajótörést szenved. A maroknyi túlélők végül Yamatai misztikus szigetén vetődnek partra, köztük Larával, aki mielőtt felocsúdna a meglepetéstől, azonnal elrabolják. Innen pedig kezdetét veszi Lara átalakulásának folyamata, egy olyan kaland, amit a játékos szó szerint a hősnővel együtt él meg.

Yamatai szigete a játék egyik meghatározó eleme, a helyszín ugyanis jelentős szerepet vállal abban, hogy Lara milyen változásokon megy át. Yamatai ugyanis nem csak egy rejtélyekkel övezett sziget, hanem egy veszélyekkel teli "katlan", ahol soha, egyetlen percre se érezheted magad biztonságban. Ha épp nem a farkasok törnek az életedre, akkor a szigeten állomásozó zsoldosok igyekeznek lelkileg megtörni (szó szerint), olykor pedig maga a helyszín az, ami nyomasztó, sötét, vészjósló szakaszaival próbál meg térdre kényszeríteni minket. Yamatai ugyan egységes, valójában kisebb területekre oszlik, ez azonban nem zavaró, a Tomb Raider abszolút nem akar a Far Cry 3 babérjaira törni. Igaz, a sandbox-élményt ez kicsit visszaveti, de így is akad felfedeznivaló, elrejtett sírok, naplóbejegyzések, a fegyverek fejlesztéséhez szükséges cuccokat rejtő ládikák. S miután Lara folyamatosan fejlődik, szerez új képességeket vagy eszközöket, érdemes a korábban már meglátogatott helyszínekre visszalátogatni, nem egyszer találunk majd olyan rejtett zugokat, amiket a játék elején Lara visszafogott képességei miatt ugyanis akkor nem érhettünk el.

A Tomb Raider az elejétől a végéig mozgalmas akció-kaland, ahol minden pillanatban történik valami. Le se tagadhatná, hogy az Uncharted-sorozat ihlette a játékmenet (nyugalmasabb felfedezős szakaszok, akciótól duzzadó betétek váltakozása) ezen fonalát, de Nathan Drake erősen befolyást gyakorolt a harcrendszerre is. Lara ügyes macskaként simul a fedezékekhez, ha pedig adok-kapokra kerül sor, akkor se esik kétségbe. Egyrészt fegyverarzenálja igazán impozáns darabokból áll, másrészt Lara most is agilis karakter, így könnyedén ki tudja kerülni a csapásokat. A fegyverfelhozatal kapcsán érdemes megemlíteni, hogy mennyire központi szerep jut majd az íjnak, azzal ugyanis nem csak csendben tudunk távoli célpontokat kiiktatni, de olykor ez segít majd távoli helyszínek elérésében vagy pedig a közelharcban. Ami a felhozatal többi tagját illeti, kapunk még shotgunt, gépfegyvert és pisztolyt is. Ezeket a mordályokat folyamatosan fejleszthetjük, az elszórt ládikók "guberálása" közben pedig új alkatrészeket is találunk hozzájuk.

A fejlődés természetesen Lara személyére is értendő, minden egyes cselekedetünkkel tapasztalati pontokat gyűjthetünk, amivel aztán három nagy csoportba tartozó alképességeket fejleszthetünk. Ennek megfelelően vadász- és túlélőösztönünket is finomíthatjuk, de új közelharci ellencsapásokat is elsajátíthatunk, így ha csődöt mondanak a fegyvereink, akkor se kell kétségbe esnünk. A fejlesztéseket minden esetben alkalmi táborokban érhetjük el, és itt lesz lehetőségünk a "gyors" utazást is igénybe venni.

A szórakoztató, filmszerű élményt kínáló egyjátékos mód mellé kapunk multiplayer szekciót is, a játék ezen része azonban messze elmarad a kampány nyújtotta élménytől. Az Eidos Montrealnál készülő online porció teljesen átlagosra sikeredett, a klasszikus játékmódokon túl maximum a CTF-et idéző rádiós-területfoglalós kihívás nyújthat tartalmas perceket.

A Tomb Raider alig hordozza magán azokat a klasszikus stílusjegyeket, amelyek a korai részeket jellemezték, de ez maximum az elvakult rajongókat fogja csak bosszantani. A Crystal Dynamics ügyesen emel át más játékokban bevált ötleteket. Ilyen a már említett Uncharted-hullámvasútérzés, vagy a Batman: Arkham Asylumban először bevetett "Detektív mód", ami itt "Túlélő Ösztönként" van jelen, de a klasszikus metroidvania játékmenet is visszaköszön. Gond? Nem, a fejlesztők ugyanis ügyesen ötvözik az elemeket, miközben kellő egyediséget is beleszőnek a játékba. A végeredmény: Egy olyan hősnő végső megszületése, aki a játék végére teljesen levetkőzi kezdeti félelmeit, és lefekteti annak a későbbi, jól ismert kalandornak az alapjait, akire remélhetőleg hasonlóan magas színvonalú, minőségi folytatásokat lehet alapozni.

Értékelés: 9/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »