Oldal kiválasztása

The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 – Filmkritika

The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 – Filmkritika
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Ami két évvel ezelőtt paradox módon frissnek hatott, az a második The Expendables – A feláldozhatók esetében inkább kínos, görcsös pillanatok egyvelegeként elevenedik meg a vásznon. Ez történik, ha a jól bevált recepten változtatnak a készítők!

Manapság felkapott dolog nosztalgikus múltidézésre invitálni a nézőket. Sylvester Stallone két évvel ezelőtt jól érzett rá az új old-school hullámra, s gyerekkorunk tesztoszteron hőseit egy moziba sűrítve megmutatta a mai generációnak, mi fán terem az akciófilm. Az The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 igyekszik a folytatások alaptéziseit követni (még több, még jobb), de ebből egyrészt semmi se valósul meg, másrészt Stallone öreg motorosokból toborzott csapatában többeknek is csúnya statisztaszerep jut. Éppen ezért a második rész azon filmek sorsára jut, amelyeket az ember egyszer megnéz, de a moziból kijövet már nem tudjuk felidézni az egyes jeleneteket, vagy nem jutnak eszünkbe később klasszikussá váló egysorosok.

 

A The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 túl sokat koncentrál Sly Barney Ross karakterére (mégse tart sehová), és közben megfeledkezik azokról, akiknek az igazi előadást kellene megtartaniuk Kínosan kevés szerephez jut Terry Crews, Randy Couture, de a beharangozott új szereplők közül Chuck Norris vagy az ezúttal főgonoszt játszó Jean-Claude Van Damme is csak percekre bukkan fel. Willis és Schwarzenegger megint csak perceket kapott, s ha azon van idő gondolkodni, hogy ki mikor tűnt el a vászonról és tért vissza, akkor az remekül példázza, mennyi unalmas, érzelgős üresjárattal lett megtöltve a játékidő. Pedig a nyitány nagyon erős, rendesen felpörgeti a nézőben az adrenalint, utána azonban hirtelen megtörik a lendület, s egészen az utolsó negyedórát felölelő akciócunamiig lényegében semmi érdemleges nem történik.

 

Fájó elismerni, de ami a szereplők korára tett filmbéli utalásokat illeti, el kell ismerni, van abban valami, hogy a vén rókák felett eljárt az idő, s hogy a The Expendables nosztalgikus bája mindössze egyetlen részig tartott ki. A kínos felismerés után azonban ugyanolyan bizakodva várom a lehetséges harmadik részt, mint tettem azt a másodikkal. Mert akármennyire is szomorú elismerni, hogy a The Expendables 2 – A feláldozhatók 2 nem jó film, nehéz elszakadni a nosztalgiától, főleg egy olyan világban, ahol újrahasznosított termékek egész sorával találkozunk nap mint nap. Talán majd Steven Seagallal már sikerülni fog!

 

Értékelés: 4/10

Translate »