Oldal kiválasztása

Yesterday – Próbakör

Yesterday – Próbakör
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A hazai forgalmazónak köszönhetően idő előtt betekintést nyerhettünk a Pendulo Studios legújabb kalandjátékába, amely a tőlük megszokott vidám koncepció helyett egy sokkal komorabb világot fog lefesteni számunkra.

A kilencvenes évek közepén, amikor a point and click stílusú kalandjátékok aranykorát éltük, megalakult egy kicsiny spanyol fejlesztőcsapat, a Pendulo Studios. Céljuk nem volt más, minthogy ők is kivegyék a részüket az akkori trendekből, ám amire munkájuk gyümölcse beérett, arra már lecsengett a kalandjátékok kora és sokan a stílus éltetése helyett annak halálát hirdették. A kis spanyol csapatnak márpedig 7 évre volt szüksége ahhoz, hogy két közepes kalandot követően megalkosson egy emlékezetes videojátékot, amely a Runaway címet kapta a keresztségben és annak ellenére tudott komolyabb figyelmet kicsikarni magának, hogy közben a piacon – többek között – már a második világháborús FPS-ek vették át az uralmat. Brian Basco kalandjaival ugyan további két Runaway epizódot is megtöltöttek a készítők, de egészen pontosan három évvel ezelőtt a spanyolok úgy határoztak, a vidám és színes koncepció helyett a jövőben inkább a groteszk és horrorisztikus témákkal kívánnak foglalkozni. A tavalyi évben megjelent The Next BIG Thing alkotásukkal sikerült is teljességgel elszakadniuk a kitaposott útvonaltól, mondhatni az év egyik legnagyobb meglepetése volt a műfaj kedvelőinek, ám a heteken belül megjelenő soron következő Pendulo Studios kaland, avagy a Yesterday még ennél is messzebb kerül a csapat nevével rögtön párhuzamba hozható trilógiától.

 

Mindezt azért merjük ennyire magabiztosan kijelenteni, mert a hazai forgalmazónak köszönhetően idő előtt belekóstolhattunk a játék előzetesébe, aminek köszönhetően megismerkedhettünk a történettel és a mechanizmussal, de belebotlottunk néhány fejtörőbe is.  Összességében már a rövidke kipróbálható változat első másodperceit követően, a sátánista, horrorisztikus bevezetés után megtapasztalhattuk, hogy a Yesterday tényleg más lesz egy kicsit, mint bármi, amit a csapat korábbi kalandjaitól kaptunk. Sehol egy színes helyszín, egy vidám közhely és bár a spanyolokra jellemző, leginkább faviccek most is előfordulnak, a koncepció miatt kevesebb poént tudtak elsütni – legalábbis az első pályákon –, mint azt megszokhattuk tőlük. Így a humort sok helyen erőltetettnek éreztem már az első pillanatokat követően is, a történetet megismerve pedig tulajdonképpen el is megy a kedvünk attól, hogy a két – szerintem elég jellemtelen – főhős gyakran bugyuta beszólásait hallgassuk. Habár a spanyol fejlesztők játékai sosem hemzsegtek az emlékezetes alakoktól, a Yesterday két főhőse, avagy a dúsgazdag Henry, valamint a jobbára testőrként funkcionáló, az észosztásból kimaradt Cooper egy Monkey Island esetében még mellékszereplőként sem rúghattak volna labdába. Természetesen ettől még meg lehet szeretni a játékot, ehhez pedig óriási segítséget fog nyújtani az amúgy igencsak szokatlan történet, de leginkább a megszokott, mondhatni évtizedek óta változatlan játékmenet.

 

Kezdjük a történettel, amely napjainkban játszódik, méghozzá New York lepukkant, sötét utcáin és hajléktalanoktól hemzsegő negyedeiben. A főszerepet érdekes módon éppen a hajléktalanok kapják, akik rejtélyes módon egyre nagyobb számban tűnnek el és jobbára vagy soha nem hallhatunk róluk, vagy csak összeégett testük kerül elő egy teljesen kiszámíthatatlan helyen. Mivel a társadalom legaljáról van szó, akikkel a játék szerint állandóan csak a probléma van, sem a hatóságok, sem a média nem tulajdonít különösebb jelentőséget az ügynek. Henry és Cooper éppen emiatt úgy határoz, hogy unalmas mindennapi teendőik helyett inkább belevágnak egy nagy kalandba, mégpedig azért, hogy a végére járjanak a rejtélyes eltűnéseknek, illetve összefüggéseket találjanak az eltűnt és összeégett holttestek között. A történetet tovább bonyolítják egyéb érdekes jelenségek is, így az emberek tenyerén megjelenő rejtélyes ipszilont formázó sebhelyek, amivel Henry maga is rendelkezik. Kalandjuk kezdetén azonban nem is sejtik még, hogy egy olyan veszélyes ügybe ütötték az orrukat, ami akár könnyen az életükbe is kerülhet. Hogy ez ne így legyen, a mi segítségünkkel kell végigvezetnünk a két fickót a fejtörőkkel gazdagon megrakott kampányon.

 

Erre feltehetően egyetlen kalandjáték-rajongót sem kell majd pisztollyal kényszeríteni, hiszen bár a koncepció és a történet nem, a játékmenet teljes egészében a régi Pendulo Studios kalandokat idézi. Az alkotás mechanizmusa így a point and click műfajon nyugszik, aminek köszönhetően a csodálatosan megrajzolt kétdimenziós hátterek előtt fognak mozogni hőseink. Már itt szeretném kiemelni, hogy az irányítás sajnos kicsit hiányosra sikeredett, mind Henry, mind Cooper elég esetlenül, mondhatni nehézkesen közlekedik a képernyőn, még az a szerencse, hogy dupla kattintásra képesek „teleportálni”, így nem kell majd kivárnunk, amíg elcammognak egyik helyről a másikra. Nem nagyon tudtam megbarátkozni továbbá a tárgyhasználattal sem, ami szintén a régi klasszikusokból lett átemelve, így a „fogd és vidd” módszeren alapul, azonban a megszokottal ellentétben rendkívül lomha és belassult az egész, ami főleg akkor lehet idegtépő, ha éppen vad találgatásba kezdünk azzal kapcsolatban, hogy melyik tárgy, melyikkel illeszthető össze. Merthogy a Yesterday csak úgy hemzseg a gyakran kissé logikátlannak tűnő fejtörőktől, amikor a legjobb módszer az lesz, ha elkezdünk találgatni. A játék elsődlegesen azoknak a kalandoroknak fog különösen tetszeni, akik azt szeretik, ha első pályán összeszedett biztosítótűvel a fináléban fognak lángokba borítani egy egész épületet. Egy időben szinte mindig rengeteg tárgy lesz nálunk, ami alaposan meg fogja nehezíteni a dolgunkat a legtöbb fejtörő esetében, de szerencsére akad segítségünk is, így nem csak az interaktivitásra alkalmas helyeket jelölhetjük ki, hanem tippeket is kérhetünk.

 

Összességében azért szerencsére a legtöbb fejtörő – ami az előzetesben megtalálható volt – nem követelt lehetetlent az embertől, habár elakadni azért így is el lehet majd benne, de hát mi, ha nem ez a kalandjátékok egyik szépsége? A Yesterday esetében egyébként rendkívül érdekesnek találtam, hogy a párbeszédek és a tárgyak megvizsgálására szolgáló képernyő is amolyan képregényes formában, kis ablakokban kerül prezentálásra, amivel eléggé képregényes jellemet kapott a játék. Habár én jobban örültem volna, ha itt a Runaway-sorozatban megismert rendszer kapjuk viszont, de az új szisztéma is nagyon jól működik, ha megszoktuk és megértettük, akkor nagyon könnyedén fogjuk tudni használni, nehézséget – főleg a tárgyak kombinálása közben – maximum a fentebb már említett irányítás jelenthet. Ennél azonban lényegesen nagyobb szívfájdalmat okozott számomra, hogy míg a Pendulo Studios kalandjait általában mindig az első percekben a szívembe zártam, addig a Yesterday esetében erre nem igazán voltam képes. Erről pedig nem a játékmenet tehet, hiszen azzal nincs különösebb probléma, a kissé átlagos koncepció és a poénok hiánya azonban szürkévé tette számomra a végeredményt, de még inkább rutinszerűvé és unalmassá. Nem okozott például akkora izgalmakat a történet felgöngyölítése, mint a Runaway legendás első epizódjában, de nem is szolgált annyi megdöbbentő újdonsággal – elsősorban a koncepciót tekintve –, mint például a The Next BIG Thing.

 

Mivel azonban manapság igencsak kevés point and click kalandjáték kerül a boltokba, ezért a Yesterday-nek mégis túláradó lelkesedéssel örülünk, hiszen aki szerelmes az átlagosnak egyáltalán nem nevezhető fejtörőkbe, valamint a Pendulo Studios játékaira jellemző egyediségbe, az ezúttal is meg fogja találni a számításait. Én személy szerint ugyan kicsit csúnyának találtam az átvezető animációkat és a karakterek mozgásával sem voltam teljesen elégedett, sőt, a tesztelésre kapott előzetes még nélkülözte a szinkronhangokat is, ami azért elég fontos lehet a végső vélemény kialakításánál, de március magasságában így is egy – leginkább játékmenetét tekintve – erős point and click kalanddal fogunk gazdagodni. Ha pedig a hazai forgalmazó valóban gondoskodik magyar feliratról, akkor talán a kissé furcsa történet és az a maroknyi poén is képes lesz egy kicsit nagyobb életet vinni a játékba. Amennyiben egy kalandjáték esetében a sztorinál fontosabbnak tartjuk a játékmenetet és megrögzött rajongói vagyunk a Pendulo Studios kívül-belül sajátos ízzel rendelkező alkotásainak, akkor a Yesterday-re érdemes lesz odafigyelni, de kétlem, hogy emiatt fogunk emlékezni majd a spanyol csapat nevére.

Translate »