Oldal kiválasztása

Sonic Generations – Játékteszt

Sonic Generations – Játékteszt

Sonic 20 éves lett. A SEGA és a Sonic Team pedig megadta a módját, és egy, a sorozat rajongói számára élvezetes játékmenettel szolgáló, nosztalgikus érzetet keltő, ám teljesen a jelen kor igényeinek megfelelő platformerjátékot alkottak.

A legújabb Sonic-játék esetében két dolog miatt kesereghetek. Az egyik, hogy annyi, de annyi rossz játék született a franchise égisze alatt, hogy sokszor szinte sírógörcsöt kaptam, hogyan lehet ennyire elszúrni az eredeti klasszikust, ami számomra, lévén mindig is MegaDrive-rajongó voltam, még Mariónál is előrébb volt mindig rangsorolva a fontossági listán. A másik tény pedig az, hogy öregszem, és ezt nem sokban javította, hogy a Sonic Generations nyitójelenetében éppen annak lehetünk tanúi, hogyan köszöntik föl barátai sündisznó barátunkat 20. születésnapján. Hiába no, nem tegnap volt, hogy MegaDrive-on először betöltöttem a játékot. Ezt leszámítva viszont nagyon nem tudok mire panaszkodni. A Sonic Team egy csodálatosan élvezetes, hangulatos és pörgős játékmenettel rendelkező, egyszerre modern, menő és nosztalgikus játékot dobott össze az évfordulóra, ami minden bizonnyal minden Sonic-rajongó számára kellemes perceket tartogat, és talán azt sem túlzás állítanom, hogy az újoncok is hamar megkedvelik majd a játékot.

 
Mint említettem korábban, a felütésben az ünneplést láthatjuk, ám ez hamar katasztrófába torkollik, ugyanis Sonic barátait egy idegen lény amolyan féregjáratszerű portálokon keresztül egyenként beszippantja, és – bár ez nagy meglepetést valószínűleg senkinek nem fog okozni – Sonicra marad, hogy megmentse őket. Ehhez természetesen a korábbi epizódokban is megszokott pályákon kell végighaladnunk, gyűrűket begyűjtve, ellenfeleket likvidálva, mindezt eszeveszett tempóban. A Generations újítása, hogy két Sonic karakterrel játszhatunk, az egyik a fiatalabbik, akivel a hagyományos, 2D-s scrollozós pályaverzión haladhatunk végig (bár itt is minden 3D-s, de mozgásunk a balra vagy jobbra, illetve a fel vagy le irányba korlátozott), míg a másik egy komolyabb, tapasztaltabb Sonic, akivel teljesen 3D-s módban fogunk még nagyobb iramban végigloholni a pályákon, teljesen más mozgáskombinációkat alkalmazva.
 
Bár elsőre a két karakter nagyon különbözőnek tűnhet, hiszen a 2D-s verzióban pl. nincs homing attack (amikor a program kijelöli nekünk a legközelebbi ellenfelet, és automatikusan ráugorhatunk) – és ezt a pályaváltásokkor könnyű elfelednünk, ami idő előtti elhalálozáshoz is vezethet -, a 3D-s verzióban viszont van egy limitált boost (azaz gyorsítás) a spinning (azaz Sonic álló helyzetből vagy lendületből golyóbissá alakítása és felgyorsítása) helyett, hamar rájövünk, hogy az egyes pályák teljesítése során e két karakter komoly szimbiózisban van egymással, és egyáltalán nem választhatók külön, még ha mindegyikkel egy kicsit más is a játékélmény. Élményekben pedig bőven lesz részünk, mindkét módban. A 2D-s változat nagyban hasonlít a legelső Sonic-játékra, annyi különbséggel, hogy sokkal pörgősebbek a pályák, és hát "kicsit" szebb a grafika az 1991-es verzióhoz képest. A 3D-s változat, ha lehet, még gyorsabb reakciókat kíván meg a játékostól, és itt ráadásul a nézetváltások és a térben történő mozgás miatt sokkal nagyobb figyelemre is lesz szükségünk. Főleg akkor, ha a grafikán csodálkozunk el ahelyett, hogy az előttünk lévő útvonallehetőségeket figyelnénk. Maga a játék is felhívja a nehézségi különbségre a figyelmünket, de a természetéből is fakadóan adja magát, hogy ez a több koncentrációt igénylő mód, tehát érdemes a pályákat először 2D-s, majd csak utána 3D-s módban teljesíteni (egy gombbal tudunk váltani a két karakter és ezzel együtt a módok között az egyes "Act"-eknél).
 
Az egyes pályák hangulata és világa a sorozat követői számára egyébként nem lesznek ismeretlenek, hiszen egytől egyik a különböző Sonic-epizódokból lettek kiválasztva és a játékhoz átalakítva. Az összesen kilenc pálya az első Sonic-játéktól egészen a Sonic Colors-ig felöleli a Sonic-történelmet, ezekhez pedig összesen 7 boss fight tartozik, amelyek között megtalálhatók Sonic-alteregók (pl- Metal Sonic) is, ám ott lesz a kezdeti kalamajkát okozó Time Eater, de természetesen a történeti szálból Dr. Robotnik sem maradhatott ki. Mindezt az időutazást egy gyönyörűséges "menü" egészíti ki, amely pálya- és kihívásválasztóként is funkcionál egyszerre, és önmagában is egy balról jobbra scrollozós pályaként járható be. Ez az időtlen terep a fehér alapszínnel dolgozik, és ahogy teljesítjük az egyes pályákat, azok úgy nyerik vissza egyenként a színűket. Ráadásul ahogy haladunk előre, újabb és újabb különálló kihívások válnak elérhetővé, amik során "time run"-okat kell futunk az egyes pályákon, vagy éppen egyetlen gyűrűt birtokolva kell egy pályát teljesítenünk. A 100%-os teljesítésre pályázó játékosok szépen meg fognak izzadni a kihívásokkal, ám aki csak a történetre koncentrál, annak nem kell ezekből sokat teljesíteni ahhoz, hogy megszerezze az éppen aktuális bossfighthoz szükséges kulcsokat.
 
Bár önmagában a kilenc pálya nem tűnik soknak, a hozzá társuló kihívások és elérhető eredmények (pl. az eredeti Sonic-játék elérhetővé tétele a MegaDrive-vezérlő megszerzésével) bőven kitesznek egy teljes értékű játékot, különösen a Sonic-rajongók számára. Ennek ellenére elkélt volna több boss fight egy kicsit több izgalommal, és talán nem ártott volna, ha az életeink száma minden egyes pályakezdéskor resetelődött volna (akár pl. opcionálisan, nehézségi szint választásával). Akad egy-két apróbb hiba is, például bizonyos helyeken a megjelenítés kicsit megakad az optimalizálás hiánya miatt, ami egy ilyen gyorsaságú játéknál kritikus jelentőségű lehet, illetve a 2D-s pályáknál a 3D-s effektusok (azaz pl. a játéktér elforgatása) helyenként darabosak, bár szerencsére csak olyan helyeken, ahol ez nem igazán számít. A 3D-s pályáknál nagyon könnyű beakadni egyes tereptárgyakba, ami esetenként bosszantó és frusztráló lehet, hiszen ilyenkor a ritmusból is kiesünk, és súlyos másodperceket veszítünk, de sajnos a magasból leesős helyeken (amiket külön jelöl a program) is előfordul, hogy a kameramozgatás vagy a játék hosszabb válaszideje miatt pont beletrafálunk egy rossz ütembe, és elveszítünk egy életet. Ez pedig nem csak az újoncoknak lesz különösen bosszantó, hanem a rutinos Sonic-veteránoknak is, hiszen a késleltetett reakcióidő kiszámíthatatlanná teszi az amúgy jól eltervezett mozgáskombinációnkat.
 
A Sonic Generations tehát összességében egy remek koncepcióra épül, lenyűgöző körítés mellett (a zene szódával elmegy, de a hangeffektek nagyon is stimmelnek, és megteremtik az igazi játéktermi érzést, valamint a szinkronhangokkal sincs semmi gond), amik mellé becsúsztak olyan apróbb hibák a készítés során, amikre illett volna odafigyelni. Ennek ellenére a játék kötelező vétel minden rajongó számára, és remek kiindulópont minden platformerjátékot kedvelőnek ahhoz, hogy megismerkedjen a Sonic-univerzummal. Ott a helye a karácsonyfa alatt!
 

Kapcsolódó adatlapok, megrendelés akciós árakon:

 
Értékelés: 8/10

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás

Translate »