Dance Central 2 – Játékteszt

 

Az újdonságok pedig pont azokat az elemeket teszik hozzá a játékhoz, amik az első részből hiányoztak. Bár a betanítós része a játéknak kiemelkedően jó volt eddig is a konkurenciához képest, a hangvezérléssel nagyon egyszerűvé vált kihagyni egy mozdulatsort, lelassítani azt, rögzíteni a mozgásunkat élőben (majd visszajátszani), illetve visszatérni az előző elemhez. Ezeket a parancsokat amúgy kiadhatjuk úgy is, ha a jobb karunkat 45 fokos szögben eltartjuk a testünktől (ua. a funkció, amit a bal karunk esetében a Kinect Hubra váltáshoz már megszoktunk), majd a menüből a megfelelő parancsot kiválasztjuk. Ráadásul az egyes mozgáselemeknél lehetőségünk nyílik – a választómenüből a megfelelő menüelemet kiválasztva – azokra koncentrálni, amelyek a számunkra nehézséget okoznak. Így a begyakorlási rész még az eddiginél is jobb lett, és teljes mértékben a játékos keze (és hangja) alá dolgozik.

 

Azáltal pedig, hogy lejátszási listákat hozhatunk létre, illetve a történeti módban különböző tánccsapatokkal együtt táncolhatunk, megszűnik a céltalan dalválasztgatás, ami eddig az első részt jellemezte. Hiszen ott is voltak kihívásos számok, amelyeket csak megfelelő eredmény elérése után lehetett elérni, azonban akkor is nagy volt a kísértés, hogy lineárisan haladjunk előre, és bizony, egy idő után csökkent a motiváció és a lelkesedés. Itt most az egyes csapatok kihívásainak teljesítéséhez szükségesnél jóval több zeneszám közül választhatunk, így nem vagyunk túlságosan bekorlátozva, ráadásul rá vagyunk kényszerítve arra is, hogy különböző nehézségű dalokat válogassunk a repertoárba. Ha pedig elegendő csillagot gyűjtöttünk össze, máris haladhatunk tovább. Nem mondom, hogy ez a mód önmagában több tíz órányi játékidőt biztosítana, de szerintem arra sincs szükség, hogy bizonyos zeneszámokat csak a korábbiak teljesítésével érhessen el a játékos, és emiatt legyen lineáris a játék. Így mindenki szabadon választhat a listáról, vagy éppen választhatja a sztoris módot, a saját szintjének megfelelő nehézségi fokozatot kiválasztva – szerintem jó ez így.

 

A koreográfia, annak elemei, azaz a kis kártyácskák, valamint azok elnevezése továbbra is zseniális, és nagyban segíti az egyes zeneszámok betanulását. A játékélmény továbbra is fenomenális, a mozgásérzékelés tökéletesen működik, a nehézségi szintek jól vannak belőve, a játék pedig egyedül vagy többen játszva is óriási élvezet. A grafika szebb lett az elődnél, bár a hátterek nekem kicsit unalmasak az új verzióban, ennek ellenére látszik, hogy ez a rész is ráncfelvarráson esett át. Egyszóval minden rendben van az új résszel, és minden téren felülmúlja az elődjét. Azaz majdnem minden téren.

 

Egy táncjáték esetén mi is lehetne a legfontosabb elem, ha nem a benne foglalt zeneszámok listája, azaz a tracklista. Ebben viszont a Dance Central 2 elég ambivalens képet mutat. Ha megnézitek a tracklistát, láthatjátok, hogy eléggé egyoldalú a felhozatal, és kimaradtak belőle a pop igazi csillagai, vagy a 80-as és 90-es évek slágerei. Persze, trendinek kell maradni, de azért nem árt a változatosság, mert például egyes országok piacán elképzelhető, hogy egy ilyen dallistával rögtön az élre lehet törni, de szerintem például itthon az előadók egy nagyobb része nem mond semmit a játékosoknak, hovatovább, nem is kedvelik az adott stílust. Jó, nem lehet mindig mindenki igényeit kielégíteni, de itt valami szerintem elcsúszott egy picit. A helyzet viszont azért ambivalens igazán, mert egyrészt a játékba importálhatjuk az első rész zeneszámait is: ehhez kell majd 240 MS pont, ami a játékban található kártyáról váltható be, még további 160 MS pont, amit egy promóciós e-mailben kapunk meg a Microsofttól (azaz összesen 400 MS pont), illetve az első rész kézikönyvének hátsó borítóján található kód. Így már egy óriási listából böngészhetjük a zeneszámokat, és természetesen a régi koreográfiát is importálták az új környezetbe, így például az egyes dalok kiválasztásakor nem csak ízelítőt hallhatunk a számból, de a koreográfia mozdulataiból álló előképet is láthatjuk. Másrészt, ha egy kicsit is alkalmazkodóképes a játékos, akkor hamar kiderül, hogy azok a zeneszámok, amiktől az új rész esetében idegenkedünk, tulajdonképpen hozzájuk tökéletesen illeszkedő és élvezetes koreográfiákkal rendelkeznek, és valójában óriásit lehet bulizni rájuk. Jó, ettől még a zenei ízlésünket a háttérbe kell szorítani, de higgyétek el, megéri! 

 

Összeségében tehát a Dance Central 2 az előd ráncfelvarrásából, a hiányosságok pótlásából és egy elég egyoldalú zeneszámlistából áll össze. Az értékelésünk tehát ezt tükrözi, vagyis azt, hogy nem váltották meg újból a világot a Harmonix fejlesztői, azonban továbbra is a legélvezetesebb, grafikai szempontból teljesen naprakész és a játékos igényeit teljes mértékben figyelembe vevő játékot alkották meg, így bárki számára nyugodt szívvel tudjuk ajánlani. Viszont érdemes lenne a következő részben kicsit szélesebb kört is megcélozni a beválogatott zenék terén, mert ez most eléggé egysíkú lett.

 

Értékelés: 8/10

 

És a tracklist: