Oldal kiválasztása

The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D – Játékteszt

The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D – Játékteszt
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Tizenhárom év után, teljesen 3D-ben tért vissza a Nintendo egyik örök klasszikusa, a Link főszereplésével készült The Legend of Zelda: Ocarina of Time, melyben ismét Hyrule vidékeit járva kell megmentenünk Zelda hercegnőt és a világot.

Az eredeti The Legend of Zelda: Ocarina of Time tizenhárom évvel ezelőtt mutatkozott be, s nehezen hittük volna, hogy ennyi esztendő után Link zseniális, majdnem tökéletes kalandja által nyújtott élményt lehet még továbbfokozni. A Nintendo és a Grezzo társfejlesztésében készült 3DS-es változat azonban bebizonyította, a valóban színtiszta 3D-s megvalósítás, az ezzel járó grafikai ráncfelvarrás, és a játékmenet 3DS egyéb képességeihez történő testreszabása nem hogy elvesz a játékélményből, nagyban hozzátesz ahhoz. Azonban joggal merül fel a kérdés, mindez kielégíti a régi veterán rajongók, és Link, a harcos kis elf kalandját újonnan megismerők igényeit?

 

A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-s feldolgozása tartalmilag és a történet szempontjából sem csap hozzá semmi extrát az évekkel ezelőtt megismertekhez, így a játék kezdetén Kokiri Forestben Linkkel, az ifjú elffel bontogatjuk majd szárnyainkat. Megtanuljuk az irányítás alapvető sémáit, szert teszünk első kardunkra, s közben alaposan kiismerjük az inventory használatát is. A történet előrehaladtával természetesen soha nem látott, mesés vidékeket járunk be, dungeonöket fedezünk fel, műtárgyakra tesszük rá a mancsunkat, és izzasztó főellenfelekkel vívunk meg, hogy aztán a végső megmérettetésben megmentsük a sötétségtől és Ganontól Hyrule múltját, jelenét, és jövöjét.

 

A felújított, s itt-ott bővített 3DS-es Ocarina of Time legnagyobb erőssége természetesen a látványban érhető tetten. A Grezzo munkatársai a 3D lehetőségével élve ügyesen emelik és hangsúlyozzák ki a tájak szépségeit, a szereplők karakterisztikáját, jellemvonásait, miközben a belső terek esetében is minden egyes tárgy új külsőt kapott. A vizuálitás erősségei 2D-ben se vallanak szégyent, az élénkebbé tett színvilágnak, és a újratextúrázott bejárható univerzumnak köszönhetően élettel telibb Hyrule minden egyes meglátogatott lokációja. A grafika mellett az irányítás is a 3DS képességeihez idomul, így a harcrendszer során lehetőségünk van a beépített kamerát használva becélozni az ellenfeleket, esetleg körülnézni, játék közben mégis a manuális becélzást fogjuk sűrűbben használni. Link mostantól kétgombos tárgylista segítségével tudja előcsalni szükséges összegyűjtött cuccait, ami sokkal kényelmesebb, áttekinthetőbb és használhatóbb rendszer, mint az eredetiben használt három gombos.

 

Az újdonságok sorát gyarapítja a Shiekah Stone rendszer, amit tulajdonképpen a New Super Mario Bros.-ból emelt át a Grezzo. Ez egy videó-útmutató, amit a minden helyszínen elérhető kőtáblák segítségével csalhatunk elő, így egy pár másodperces montázs segítségével megtudhatjuk, az adott helyszínen hova kell menni, és mit is kell majd csinálni. A fejtörők sokszor nem elég egyértelműek, így nem harcedzett Zelda játékosoknak igazán hasznos társ lesz majd a rendszer.

 

A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D azonban egy pontont csúnyán elhasal. Ez pedig az irányítás, ami nem mindig teszi azt, amit mi szeretnénk. Ez a probléma leginkább a mozgatható tárgyak esetében ütközik ki, ugyanis egyetlen gomb segítségével mozgathatjuk a tárgyakat, és ugorhatunk fel ezekre az objektumokra, és sokszor nem úgy reagál Link, ahogy azt mi szeretnénk. Mindezek ellenére a 3DS-re elkészült feldolgozásról elmondható, ugyanazt a felejthetetlen élményt nyújtja, mit a Nintendo 64-re megjelent klasszikus. A fejtörők, a poénos betétek, a harcok, és a gyűjtögetés élménye egy olyan sajátos egyveleget teremt, amit akció-kalandjátéktól nagyon ritkán kap meg az ember.

 

Értékelés: 9/10

Translate »