Oldal kiválasztása

Killzone 3 – Játékteszt

Killzone 3 – Játékteszt
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Kevés olyan belső nézetű shooter létezik jelenleg a piacon, mely képes elhitetni a játékossal, hogy ő bizony aktív részese a képernyőn látottaknak. A Killzone ugyanis nem csak virutális fegyvert ad a kezünkbe, hanem egy valós háborús élményt is.

A két évvel ezelőtt megjelent második Killzone-t komoly várakozás előzte meg, hiszen mindenki a Guerilla játékának második részétől várta, hogy az évek óta tartó Halo és Call of Duty uralmat megtörje. A Sony exkluzív címe azonban csúnyán felsült, és bár a folytatás nem volt rossz játék, alapvető játékmechanikai hibái pont annyira voltak bosszantóak, hogy keserű szájízzel emlékezzünk az egyébként frenetikusan kinéző Killzone 2-re. A Guerilla Games sokat tanult akkori hibáiból, és az elmúlt két évet egyértelműen arra használta fel, hogy a sorozat jól működő jellemzőit tökéletesre csiszolja, miközben apróbb újdonságokkal dobja fel a Killzone-ra jellemző formulákat. Már most a cikk elején leszögezhetjük, a Killzone 3 állta a próbát, és minden tekintetben túlnőtt elődjén. Forradalmat ezúttal se láthatunk, de elképesztően jól megkomponált csatákat, brutális összecsapásokat, hihetetlen hangulatot, dinamikus és változatos játékélményt és szemkápráztató grafikát kapunk a vele eltöltött órák alatt.

 

A Killzone 3 legnagyobb gyenge pontja ezúttal is a gyengére, és nagyon rövidre sikerült története. A harmadik résszel trilógiává bővülő új részben továbbra is az ISA és a Helghast erők gyepálják egymást.  A folytatás eseményei közvetlenül Visari halála után játszódnak, a Helghan fővárosban, Pyrrhus-ban pedig a káosz lesz úr, az új vezérkar pedig kétségbeesve próbál a kegyetlen háború kellős közepén kilábalni a bajból. Ebbe a kaotikus helyzetbe csöppenünk  főhősünkkel, aki ezúttal a második részből jól ismert Sev lesz, aki egy kisebb csapatnyi ISA katonával az oldalán egy rosszul sikerült misszió után a helgánok szülőbolygóján fogságba esik. Nem nehéz kitalálni, hogy feladatunk nem más lesz, mint épségben megúszni az egész kalandot, és megszökni a planétáról. A teljesen sablonos történet elbeszélése is egyszerű kivitelt kapott, így ahelyett, hogy a Guerilla a magára hagyott, reménytelen helyzetben lévő katonákra helyezte volna a hangsúlyt, az átvezető videók rendre arról szólnak, hogy kb. megismerkedjünk az új helyszínekkel. A játék ugyanis nem, vagy alig foglalkozik a karakterek lelki világával, a túlélést hajszoló, kifulladt katonák közötti interakcióval, nincsenek meglepetések, nincsenek komplex elemek, összetett jellemű szereplők, lényegében minden előre megjósolható.

 

Amiben viszont nagyon erős a Killzone 3, az a hangulat. A változatos lokációk ugyan csak eszközök a hangulatteremtéshez, mégis rengeteget tesznek hozzá a beleéléshez. Szinte még fel se eszméltünk, és máris egyik összecsapásból a másikba csöppenünk, hirtelen egy romos városban, majd egy fáktól és dús növényzettel teli dzsungelben találjuk magunkat, a következő pillanatban pedig egy rideg, fagyos vidéken kell túlélnünk a fejünk felett folyamatosan süvítő golyózáporokat. A játék elképesztő dinamizmussal tárja elénk a háborús helyzetet, és az ott kialakult brutális harcokat. A játék linearitása egy percig se lesz zavaró, sőt, gyakorlatilag a csaták hevében fel se fog tűnni, hogy lényegében egy láthatatlan folyóson haladunk végig, ugyanis egy percünk se lesz ezzel foglalkozni. A sima harcok mellett olyan küldetéseket is teljesítenünk kell majd, ahol elengedhetetlen lesz mini lépegetők, tankok, jet-pack használata.

 

Ez a fajta változatosság a játék egészét végigkíséri, így a helyszínek és a feladatok mellett az életünkre törő Helghast katonák felhozatala is széles skálán mozog. A második részből jól ismert ellenfelek mellett jó pár újat is köszönthetünk a Killzone 3-ban, ami végre támogatja a második részből nagyon hiányolt  kooperatív játékmódot. Öröm az ürömben, hogy egyelőre csak lokálban működik ez az opció, de csak remélni tudjuk, hogy a kétfős osztott képernyős lövöldözést hamarosan egy sebtapasz formájában már online is élvezhetjük a haverokkal. Szintén újdonság, hogy a Sony tavaly bemutatott vívmányai közül a mozgásérzékelős irányítást, és a 3D-s megjelenítést is megkapta a játék. Előbbiről érdemes tudni, hogy csak hosszas betanulás után érjük el a Move-val azt a hatásfokot, amit egyébként a hagyományos kontrolleren edzett játékosok alapból képesek produkálni, viszont némi türelemmel a Move jótékony társ lehet játék közben. A 3sztereoszkopikus 3D látványról megfelelő készülék hiányában nem tudunk érdemben beszámolni, de ha a játék alapvető látványvilágát vesszük alapul, akkor talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy minden bizonnyal pazar látványt nyújt térhatásban a Killzone 3.

 

A harmadik rész élvezetes, intenzív, de történetét tekintve lapos egyjátékos módja mellett a dinamikus, pergős többjátékos mód kompenzálja a legjobban. A játékban jelenleg három játékmód érhező el, melyek között a Guerrilla Warfare a klasszikus team deathmatch-et hivatott szolgálni, míg az újonnan belépő Operations feladatközpontú kihívást ígér, ahol egy védekező és egy támadó csapat csap össze egymással. Az offenzív brigádnak az a célja, hogy fokozatosan hatoljon egyre beljebb és beljebb, miközben a megszerzett területeket bevédje. A multiplayer módban öt kaszt közül választhatunk (Engineer, Medic, Marksman, Tactician és Infiltrator), és ahogy a második részben, itt is lehetőségünk van szintet lépni, és különböző képességekre szert tenni kiválasztott karakterünkkel.

 

A Killzone harmadik részét hihetetlen atmoszféra lengi körül, ami pillanatok alatt beszippantja a játékost. Túlságosan nagy fejlődést ugyan nem mutat az elődhöz képest a játék, a Guerilla Games által járt ösvény vége már jól látható, mert mindaz, amit kijavítottak, finomítottak, és most beletettek a játékba, az remekül működik, bár vitathatatlan, hogy a játék elképesztően intenzív hangulata és magával ragadó látványvilága sok mindent elfed. A Killzone 3 ettől függetlenül könnyedén veszi fel a harcot örök riválisaival, és könnyedén hozza azt a szintet – néha túl is szárnyalja -, amit mondjuk a Call of Duty, vagy a Halo képvisel.

 

Értékelés: 8,5/10

Translate »