Oldal kiválasztása

Tolvajok városa – filmkritika

Tolvajok városa – filmkritika
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Be kell vallanom, hogy nem vagyok túl nagy Ben Affleck-rajongó, ám azt el kell ismernem, hogy a Tolvajok városa esetében, aminek készítése során rendezői, forgatókönyvírói és főszerepet is vállalt, szép munkát végzett. Pozitív filmkritika következik.

Ez a film nem a szokványos bankrablós történetet vázolja fel. Adott Boston egy aránylag bűnös városnegyede, Charlestown, ahol négy cimbora szintén ezt az ipart űzi, bár elég profi szinten, azért folyamatosan hibákat is elkövetve. Ugyan szép csapatmunkát produkálnak az egyes rablásokkor, ám a csapatnak akad egy kissé elborult tagja is, Jem, aki folyamatosan túllő a célon, ezzel egyben biztosítja a történet kiindulási pontját is, de természetesen a bajt is rászabadítja a csipet csapatra. A csapat tehát már összeszokott tagokból áll, akik a Virágárusnak, egy helyi, magát keresztapának képzelő bűnözőnek dolgoznak.

 

A film elején látott rablás során alakul ki egy szerelmi szál főhősünk (Doug) és a bank egyik alkalmazottja, Claire között, ami nagyban felkavarja és megváltoztatja Dougot. A lányt ugyanis a rablás során, Jemnek köszönhetően, elrabolják, majd kirakják a tengerparton, majd mivel félnek attól, hogy esetleg felismerné valamelyiküket, megfigyelés alatt tartják, amire Doug vállalkozik. Egy mosodás jelent alatt természetesen egymásba habarodnak, és ahogy az ilyenkor a történetekben már csak lenni szokott, Doug természetesen hazudni kezd arról, mivel is foglalkozik. Mindeközben természetesen az FBI sem rest, hiszen lehetnek bármilyen leleményesek is a bankrablós srácok, azért előbb vagy utóbb rájönnek a zsaruk is arra, hogy kik is állhatnak a sikeres fosztogatások hátterében…
 

A sztoriról töbet nem mesélnék, hiszen mindenki átélheti az eseményeket maga, ha úgy dönt, talán éppen eme ajánló hatására, hogy végignézi a filmet. Összességében egy jól megírt, folyamatosan előrefelé haladó történet, a végén látványos jelenetekkel és üldözésekkel. Ám nem egy szokványos akciófilmre vagy egy Az olasz meló-szerű alkotásra kell ebben az esetben gondolni. Itt sokkal mélyebb a karakterek jellemrajza, hiszen itt van nekünk Doug, akiben súlyos nyomot hagyott, hogy édesanyja gyerekkorában elhagyta, ráadásul zűrös múltja ellenére jellemének része sok jó tulajdonság is, mindezek mellett pedig ő a csapat esze, aki képes racionálisan gondolkozni, és tudja, mikor kellene abbahagyni. (Az más kérdés, lehet-e abbahagyni, hagyják-e kiszállni…) Aztán ott van a börtöntől, az erőszaktól és úgy általában véve az élettől szinte teljes mértékben megzakkant, erőszakos Jem is, aki szinte végig ketyegő bombaként van jelen az egyes jelenetekben, és komoly veszélyt jelent mind hősünkre, mind annak szerelmére is. Aki kilóg a sorból, az a legnaivabb szereplő, Claire, aki egyszerűen csak próbál túllenni a rablás utáni sokkon, belezúg egy zűrös múltú bankrablóba, aztán persze kénytelen szembesülni azzal, hogy a szemébe hazudtak, és majdnem teljesen elveszti a bizalmát Douggal szemben. A film végére pedig döntenie kell, van-e annyira erős a szerelmük, hogy esélyük legyen valaha még együtt lenni, kettesben.
 

A film végére az is kiderül, hogy a városnegyed sokkal kisebb, mint hinnénk, és a szereplők sokkal szorosabb kapcsolatban állnak, mint az elsőre látszik, hiszen jó pár információra fény derül a karakterek múltjából. Ezeknek a fordulatoknak a felvezetése pedig egy szépen megírt, egyenes út mentén történik, éppen megfelelő távolságra elhintve az egyes morzsákat egymástól ahhoz, hogy meglepetésként érjék a nézőt. Hogy akciófilm-e a Tolvajok városa? Igen, de korántsem felszínes, hanem néha könnyed humorral vegyített, néhol drámai elemekkel tarkított, másutt pedig kegyetlen jelenetekkel megspékelt akciófilm. Nem ezt fogják kikiáltani az év legjobb filmjének, hiszen mind rendezői, mind színészi részről néha becsúsznak hibák, viszont annak, aki beül a moziba, bizonyosan jó szórakozást nyújt, és nem fogja azt érezni, hogy időpocsékolás volt az eltöltött két óra, sőt, ha hajlandó kicsit mélyebben belegondolni a felvázolt motívumokba (megváltozhat-e az ember, jóvá teheti-e a főhős korábbi rossz tetteit, kit és mi vezérelt a sztori alatt…), akkor intellektuális rágcsálnivalóhoz is juthat a popcorn mellé.
 
Értékelés: 8/10

Translate »