Oldal kiválasztása

Prince of Persia: The Forgotten Sands – Próbakör

Prince of Persia: The Forgotten Sands – Próbakör
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Több mint egy hónappal a megjelenés előtt próbálhattuk ki a május közepén polcokra felmászó Prince of Persia: The Forgotten Sands-et, ami az előző trilógia közé ágyazva hozza vissza Perzsia hercegét.

Két évvel ezelőtt egy teljesen új irányt vett a Prince of Persia sorozat, ami egyrészt egy lezárult trilógiát követően próbált meg új színt vinni a több mint húsz éves múltra visszatekintő kalandba, másrészt olyan, eddig soha nem használt elemekkel próbálkozott, amik korábban sose jellemezték a Herceg kalandjait. Az újítások azonban nem mindenkinek jöttek be, a rajongókat és a kritikusokat is megosztotta az új epizód, így a UbiSoft inkább visszatért régi, jól bevált receptjéhez, a Sands of Time trilógia ismert alkotóelemeihez.

 

A Prince of Persia: The Forgotten Sands története a The Sands of Time és a Warrior Within között játszódik. Főhősünk ezúttal Azadot hátrahagyva bátyja pompás királyságába látogat el, azonban megérkezésekor szörnyű látvány fogadja. Fosztogatók és banditák tartják fenyegetésben a várost, az erődöt védő őrség pedig az utolsókat rúgja, így mi magunk is kénytelenek vagyunk segédkezni a támadások visszaszorításában. Idő közben felfedezünk egy ősi tárgyat, melynek eredete teljesen ismeretlen, de talán ez lehet a birodalom, és a mi túlélésünk kulcsa is. A választ a Herceg bátyja próbálja megtalálni, aktiválja az ősi eszközt, amivel ugyan a korábbi fenyegetést sikerül megszüntetni, az így feltámasztott homokhadsereget azonban képtelenség megállítani. A mi feladatunk tehát nem más, mint a testvérünket sújtó ősi átkot megtörni, a birodalmat ostromló titokzatos erőket pedig az ősi Időhomok erejét felhasználva megállítani.

 

A játékmechanika alapjaiban véve nem sokat változott, a teszthez kapott előzetes fejlesztői változatban ugyanis azonnal feltűnt, hogy továbbra is megfelelően adagolva váltogatják egymást a fejtörők, az ügyességi részek és a kaszabolós, közelharcos akciók. Apró, de annál látványosabb változások azonban bőven akadnak. Egyrészt megnövekedett az ellenfelek száma, így már az első percekben közel húsz csontváz és más, különös teremtmény rohan felénk. A UbiSoft ígérete szerint egy-egy monumentális összecsapás alatt akár egyszerre ötven ellenféllel is meg kell majd vívnunk. Hogy Perzsia hercege ne induljon hendikeppel, a készítők négy különböző, nagyon látványos varázslattal is megtámogatták főhősünket. Ezeket a D-Padról tudjuk aktiválni. Az egyikkel hatalmas forgószelet tudunk előhívni, amit a már említett magas létszám során érdemes majd bevetni. A keletkezett szélvihar szanaszét dobálja a megidézett homokkatonákat, így egy nagyobb társaságot könnyedén megtizedelhetünk. A másik egy földalapú mágia, ami tulajdonképpen egy védőpajzsot jelent. A harmadik során kardcsapásaink sebzése nő meg, ilyenkor ugyanis minden egyes ütéskor jégcsóvák fokozzák csapásink erejét. Az utolsó, a tesztverzióból sajnos hiányzó varázslat tűzalapú lesz, de erről egyelőre semmit se tudunk.

 

Az akciót egészítik ki a különböző logikai feladványok és ügyességi részek. Utóbbi esetében elmondható, a The Forgotten Sands ugyan sok újat nem ad hozzá az előző trilógia merész újításaihoz, a UbiSoft mégis jó pár látványos, új mozdulattal bővítette főhősünk repertoárját. A harcok során képesek leszünk az ellenfelekre felugrani és egyikről a másikra pattoghatunk, közben pedig látványos animációkkal karöltve végezhetjük ki a szörnyeket. Kaptunk rúgást is, és ha sikerül valakit megrúgnunk, akkor az illető hatalmas lendülettel esik hátra, miközben a fizikai motornak köszönhetően dominóként dönti romba társait. Ilyenkor a védtelen, földön heverő ellenfelekkel sokkal egyszerűbb végezni. Az akrobatikus szekvenciáknál is kibővített, látványos mozdulatokat kapunk, ezek segítségével kell átverekednünk magunkat a különböző részeken. A jobb ravasszal a falon futhatunk végig, de megmaradtak jó öreg oszlopról-oszlopra ugrálások vagy a póznákon való lengedezés. Kifejezetten látványos, amikor hősünk túlugrás esetén visszanyúl a póznára, ezzel elkerülve a mélybe zuhanást. Visszatértek a platform részeket nehezítő tüskés padlók, a forgó darálók, a himbálódzó alabárdok. Az elementálok feletti uralom teljesen új színt visz a játék platformer szekvenciájába. Például a víz manipulálásával – bal ravasz -, fagyasztásával továbbjutásunk zálogát jelentő új, megmászható platformokat tudunk varázsolni. A nehézség ebben annyi, hogy ezeket csak bizonyos ideig tudjuk fenntartani, így a gyorsaságunkon nagyon sok múlik majd. Vízesésekből jégfalakat varázsolhatunk, a vízköpőkből kispriccelő vízből pedig jéggé fagyott póznákat formálhatunk. Az új ötlet nagyon jól működik, kellő változatosságot hoz a játékmenetbe.

 

Ezúttal is megkaptuk az idő-visszapörgetés lehetőségét, azonban az új részben már nem élhetünk korlátlanul ezzel az opcióval. Hiba esetén összesen négy alkalmunk lesz ismét neki veselkedni az akadályoknak, azonban nem csak a korlátozott lehetőségek száma miatt célszerű óvatosabban neki menni egy-egy kihívásnak. Az idő manipulálása ugyanis ugyanazt a négy töltetet használja, amit a fentebb részletezett varázslatok is, így érdemes jól megfontolni, mikor mire lőjük el ezeket a lehetőségeket, mert nem kizárt, hogy a játék későbbi fázisában pont azaz egy töltet mentené meg az életünket. Ezeket, ahogy életerőnket is a lekaszabolt homokszörnyek után kapott energiapamacsokkal lehet feltölteni, illetve a pályákon elhelyezett tárgyak széttörése is rejtegethet tartalékokat.

 

A folyamatos, látványos animációk mellett természetesen maga a látványvilág is pazarul fest, bár a két évvel ezelőtti epizódhoz képest kissé komornak, szürkének hathat a környezet, de ezt nem lehet hibának felróni, hisz egy sötét, borús képet lefestő trilógia másfeledik epizódjáról van szó, ami a Herceg átalakulásának történetébe ágyazódik be. A homokszörnyek által szétvert, lerombolt királyság tehát inkább a trilógia látványvilágát koppintja, viszont sokkal nagyobb, monumentálisabb helyszínekre látogathatunk el. A logikázós, ugrándozós részeket megfelelő ütemben váltja az akció, a küldetések közben egy-egy miniboss-szal is összefuthatunk, a változatosságra tehát nem lehet panaszunk. A The Forgotten Sands linearitása se zavaró, a fejtörők és a platformer részek kellő kihívást nyújtanak majd.

 

Alig pár órája végeztem a tesztverzióval és nyugodt szívvel jelenthetem ki, a Prince of Persia: The Forgotten Sands egy nagyon szórakoztató, izgalmas és érdekes játék lett. Elbűvölő hangulattal, hangulatos zenei aláfestéssel azonnal magába szippantja az embert, és játék közben még az sem zavaró, hogy a Sands of Time örököseként nem sok újdonságot mutat fel. A pályadizájn nem sokat változott, a játékmechanika is apróságokkal bővült csak ki, de ez az egész nagyon egyben van és nagyon jól működik, így mi már tűkön ülve várjuk a teljes verzió érkezését, ami friss információink szerint három napot késve, május 21-én fog megjelenni.

Hozzászólások

Translate »