A R.U.S.E. hazai forgalmazójának, a Seven M-nek köszönhetően a játék zárt bétájának “publikussá” válása előtt kóstolhattunk bele a játékba, ami annyira addiktívra sikerült, hogy az egy hetes tesztelés alatt csak most sikerült pár órára elszabadulni mellőle.

A UbiSoft új stratégiai játékát, a R.U.S.E.-t az idei Game Developers Conference-n leplezte le a francia alakulat. A játék a jól bevált zsánert, a második világháborús témát követi, de aki azt hiszi, hogy ez is egy tucatjáték lesz a sok közül, annak már most jelzem, a R.U.S.E. minden tekintetben azt az innovációt képviseli, amit a UbiSoft a Tom Clancy nevével fémjelzett EndWarral elindított. És ugyan itt nincsen hangvezérlés, cserébe viszont olyan élményt kapunk, amiben játékosként valóban úgy érezhetjük, igazi stratégaként dirigáljuk az eseményeket.

 

Ezt az élményt első sorban a játék körítése hivatott velünk elhitetni, ugyanis az eddig ismert RTS játékokkal ellentétben ezúttal nem statikusan egy térképet bámulunk majd felülnézetből, hanem egy élethű terepasztalt, amin valós időben zajlanak az események. A UbiSoft ráadásul minden apró részletre gondolt, miközben mi javában vívjuk saját kis csatánkat az ellenféllel, addig a taktikai központ közepén található asztal körül folyamatosan zajlanak az események, kijelzőket lehet bámulni, hallani ahogy csörög a telefon, körülöttünk székek, meg sokféle kütyü. Egy szóval a játékos valóban elhiheti magáról, hogy egy tábornok bőrébe bújva osztja majd a parancsokat. A térkép ráadásul teljesen 3D-s, kedvünk szerint forgathatjuk, illetve pillanatok alatt zoomolhatunk ki és be, amit hihetetlen könnyedséggel kezel a játék. Lényegében egy közepes erőművel és röccenésmentesen lehet futtatni a R.U.S.E.-t, mindezt úgy, hogy a lehető legapróbb részleketet is megjeleníti a játék. A R.U.S.E.. alatt dübörgő Iriszoom Engine tehát kiválóan teljesít, és ezt játék közben többször is bizonyítja.

 

A jelenleg is zajló VIP bétatesztben egyelőre csak 1 vs 1 elleni küzdelmeket vívhatunk, illetve a teljes játékban majd rendelkezésre álló hat nemzet – Észak-Amerika, Nagy-Britannia, Németország, Oroszország, Olaszország és Franciaország – helyett csak kettő áll rendelkezésünkre. Lehetőségünk van a németek és az amerikaiak közül választani, és ahogy az ilyen játékoknál lenni szokott, végső döntésünk sajátos előnyökkel vagy hátrányokkal társul. A náci haderő például komoly fejlesztéseinek köszönhetően nagyon spéci egységeket tud gyártani, a franciák a védekezésben lesznek otthon, az oroszok piszok olcsón állítanak elő mindent. A játék európai és észak-afrikai helyszíneken játszódik majd, a bétában két európai térképen van lehetőségünk egymás ellen feszülni.

 

Az induláskor először a csatamező távoli látképe tárul elénk, a kamera megfelelő pozícióba fordulása után pedig indulhat is a móka. A R.U.S.E. többjátékos módjának egyik hihetetlen erőssége, a megfelelő balansz, illetve a gyors, pergős, élvezetes mérkőzések. Durván harminc perces összecsapásokat képzeljetek el, amik pont annyira elegendőek, hogy a nyersanyagot kitermelve pár egységet felállítsunk. A játékmenet ugyanis alapvetően a klasszikus sémát követi: bázisunk folyamatos fejlesztésével kell biztosítanunk, hogy lehetőségünk legyen folyamatosan új egységeket gyártani és új épületeket felhúzni. Ezt kétféle módon tehetjük meg: egyrészt lehetőségünk van adminisztratív épületeket felépíteni, amik bizonyos időközönként, nagyon lassan, de folyamatosan termelik a pénzt, vagy elfoglalhatunk különböző ellátmány pontokat. Ezek hátránya, hogy többségük viszonylag távol van bázisunktól, így azokat valamilyen formában be kell védenünk, különben az ellenfél elvág ezektől a pontoktól. A másik negatívum, hogy nagyon hamar kifogynak ezek az ellátó pontok, de a játék alapvetően nem is a nyersanyag gyűjtögetésre koncentrál, hanem a taktikázásra. Lényegében teljesen másodrendű, hogy az ember hány egységgel, vagy milyen erősségű egységekkel vág neki az összecsapásoknak. Nyilván ki lehet okoskodni, hogy az egyes frakciók esetében miket érdemes felhúzni és gyártani, összességében ezek csak eszközök egy magasabb szintű dologhoz, mégpedig a taktikai kártyákhoz, amik felhasználásával tényleges stratégiai előnyre tehetünk szert.

 

A R.U.S.E. alatt ugyanis hiába látjuk, hogy szorgosan építkezik az ellenfél, nincs rálátásunk, hogy pontosan milyen egységekkel próbál majd rohamot indítani, tehát elsődleges feladatunk nem lehet más, mint a valós életben is használt stratégiai elemek alkalmazása: felderítés, álcázás, kémkedés, rádiócsend, kódfejtés, stb. Ezeket a kártyákat pedig szintén a játék nagyon letisztult, könnyen áttekinthető és kezelhető interfészén keresztül érhetjük el. A R.U.S.E. mindig adott számú kártya felhasználását teszi csak lehetővé, ráadásul ezeket csak bizonyos szektorokra használhatjuk fel. Ahogy említettem, lehetőségünk van álcázni magunkat, ilyenkor az ellenfél nem láthatja mi folyik a bázisunkon, de akár elterelő hadműveletként csalikat vethetünk be, akik egy időre lefoglalják ellenfelünk főbb erőforrásait, így mi könnyedén indíthatunk ellentámadást. Kémkedhetünk is, de rádiócsendet kérve ismételten elrejtőzhetünk az ellenfél elől, akik titkos, kódolt üzeneteit megfejtve lehetőségünk van felfedni terveit. Ahogy látjátok, itt valóban gondolkodni kell, dinamikusan, pillanatok alatt kell lereagálnunk az ellenfél cselekedeteit. A kártyák ráadásul teljesen eltérő stratégiák kidolgozásának és alkalmazásának engednek teret. Jó pár meccset végigjátszottam a teszt ideje alatt, de egyetlen egyszer se botlottam két ugyanolyan taktikába. Volt olyan ellenfél, aki lőállások és légi elhárítók kiépítésével próbált beszorítani, akadt olyan, aki pillanatok alatt lerohant, de akadt olyan is, aki végig jól álcázta magát, és mire észbe kaptam, már kaptam a nyakamba a tüzérségi tüzet és pillanatok alatt legyőzött az illető.

 

Pár napos nyüstölés és két térkép, két frakció kipróbálása után nehéz megítélni a játékot, de amit eddig mutatott magából a R.U.S.E. az alapján kijelenthető, hogy bár alapvetően szorosan követi a stratégiai játékok nagykönyvében megírt szabályokat, apró módosításokkal, kreatív ötletekkel egy egészen új irányba mozdították el a stílust. Az egyjátékos módról eddig szinte semmit nem árult el a UbiSoft, ezúttal se lettünk okosabbak ezen a téren, de aki kedveli a többjátékos örömöket, annak mindenképpen kötelező majd kipróbálni a játékot.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás